Kutyás, katonás, barátos, küzdelmes.
Megan kisvárosi lány, problémás családi háttérrel. A lány a legjobb barátjára és az ő családjára támaszkodva vészelte át a középiskolát, de Jesse elvesztése a lányt is összezúzta. Érzi, hogy menekülnie kell, de nem tudja, hova és hogyan. Míg egy plakátra fel nem figyel, tengerészgyalogosokat toboroznak. Megan bevonul, és a sikeres alapkiképzés után megkezdi a komolyabb felkészülést az iraki frontra. Egy bulis este után büntetésből rendelik ki a kutyás osztaghoz, ketreceket pucolni. Megan azonban beleszerelmesedik az állatokba és ebbe az egységbe, mindenre kész, hogy bekerülhessen. Eleinte ugyan csak egy dobozzal engedik gyakorolni, de aztán ő lehet Rex
kezelője. A kezdeti nehézségek után legjobb barátok lesznek, több életet is megmentenek együtt. Megan még a sereggel is kész megharcolni, amikor arról van szó, hogy Rex hazamehessen vele és békés utolsó évei lehessenek.
Igen, én is utálom ezt a szót. Kezelő – már hogy lenne egy kutyának kezelője? De gazdát nem mondhatunk, mert ezek az állatok a sereg tulajdonai, szigorúan véve mindnek az Államok a gazdája. A katona, aki gyakorlatilag a gazdi szerepét tölti be mellettük, a filmben a „handler” megnevezést kapta, magyar megfelelő nincs. Tudom, nem ez minősíti a filmet, de ilyeneken akkor is képes vagyok kicsit fennakadni.
Ami mutatja, hogy lekötött a film és tetszett, mert ilyesmik sem hagytak benne hidegen. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem kifejezetten érdekes volt a modern harcászatot egy ilyen, más szemszögből meglesni. Mert a seregnek ezek a kutyák is a részei, és ahogy itt is mondják, ők harcosok és katonák. Karakterük van, egy kutyus könnyen lesz szimpatikus – és még döbbenetes tények is eljutottak az agyamig. Ki tudta, hogy kifejezetten vadásztak a sivatagban a bombakereső kutyákra és akciókat szerveztek a kiiktatásukra?
Egy ilyen akció bekerült a történetbe is, de számomra nem ez tette érdekessé a filmet. Nem a háborút néztem benne, hanem magát a kutyás osztagot és a Megan – Rex közötti köteléket. Nagyon állatbarát, jópofa, ahogy Megan megnyeri magának az eleinte morgós kutyát, majd tényleg eljutnak arra a pontra, hogy az életük kockáztatják egymásért.
Vannak mosolygós, de drámai pillanatok is a filmben. Érdekes, de a leginkább torokszorító jelenet nem Megan és Rex pillanata. Van egy olyan, amikor egy másik kutya keresi a kezelőjét, aki meghalt. Abba szem nem marad szárazon.
Ha valami zavart a filmben, az a szerelmi szál. Nem bírok rájönni, az minek kellett bele. Rendesen meg sincs csinálva, szinte csak jelképes, de bele kellett erőszakolni a cselekménybe, amikor barátnak jobban működött az a két figura, mint szerelmesnek.
A casting szerencsére jó, Kate Mara szépen hozza a szerep erejét és gyengébb oldalát is.
Pozitív csalódás ez a film, nekem jobban tetszett, mint amit előzetesen vártam tőle.
5/4 (Megan Leavey) a háborús filmekben a kedvenc részem általában a kiképzés. Itt is van egy ilyen jelenetsor, ami be is húzott a filmbe. Az csak rátett még egy lapáttal, hogy ráadásul egy kutyás filmről beszélünk, amiben a gazdi és kutya összeszokása, majd közös harca is jól meg lett csinálva. Háborús filmnek annyira nem, de állatos drámának jól működik a film. Kate Mara jól hozza a szereplőt, és ha nem lenne a filmbe erőltetett és teljesen felesleges szerelmi szál, háborús műnek is jobban elmenne. Plusz, ebbe a filmbe lehet sajnálni Tom Felton karakterét…
