Családos, összetartós, mindennapos, feldolgozós.
A Nagy Hármas mindegyike válaszút előtt áll. Kevin megkapja álmai színészi munkáját, de ehhez el kell válnia a szerelmétől. A forgatáson ráadásul egy sérülést is összeszed, ami miatt elveszni látszik mindene, és újra kell élnie a kamaszkorából ismerős érzést, amikor valami fontos elveszett örökre. Kate összeköltözik Tobyval, és dolgozni kezd az álmaiért. A zenei karrier, családalapítás van soron, de visszahúzza a bűntudata az apja halála miatt. 
Randall tenni akar valami fontosat, és a nejével örökbefogadó szülők lesznek. Deja lassan engedi őket egyre közelebb, és a lány zűrös családi háttere visszatérő probléma lesz. Közben a múlt újabb részletei kerülnek felszínre: Kevin lábtörése, Jack halála.
Ez az a sorozat, amit egy más szemlélettel nagyon lehetne bántani is. Mert belegyalogol az ember érzelmeibe, és megnyomkodja azokat a pontokat, amitől sírni kell, vagy fáj. Túlmegy azon a ponton, ami hihetően emberi dráma – hiszen minden nagyon ki van hegyezve, és sorozat, kell bele a cselekmény, így ezeknek az embereknek nem csak egy életkrízist kell leküzdeni, hanem sokkal többet.
De mégis, nem akarom bántani, nem is fogom. Mert jó érzékkel csavargatja a nézők lelkét. Igen, rányom a kritikus pontokra, de nem erőszakosan. Még azon a határon belül marad, ami a giccsen innen helyezkedik el. Érzésekről, emberekről, családokról mesél, és igyekszik valóban megadni azt, ami a címben benne van. Hogy viszontlássuk magunkat a szereplőkben.
A sorozat titka, a második évadé is szerintem, hogy jól eltalálták az arányt a komédia és a dráma között. Megsiratnak, de meg is tudnak nevettetni, de egyiket sem erőltetik túl. Idén a drámát éreztem erősebbnek, láttunk alkoholproblémákat, vetélést, és Jack halálát is.
Minek is kerülgetem, tuti ide lyukadok ki a végén, mert számomra az a rész volt az évad tetőpontja. Már kerülgették egy ideje, most meglépték. Tudtuk, hogy Jack mikor távozott. Most megmutatták, hogyan. Mindenki tudta, mire számítson, mégis szívet tépő lett. Azon a részen lehetett könnyezni, pedig nagyon is tudtuk, mi lesz. És a készítők zsenialitása is kijött: mert nem arra mentek, hogy telesírjuk a zsebkendőt. Kaptunk mellé mosolyt, reményt is. Nem akarom az egész részt elmesélni, de tettek bele egy annyira aranyos, kedves momentumot, hogy attól az egész több lett a fájdalomnál és gyásznál. Beletették az üzenetet, hogy a szeretet tovább él és menni kell előre az életben.
Pozitív üzenetekkel van tele ez a sorozat, és jó érzés nézni is ettől. Mert igen, jönnek bajok és csalódások, szenvednek a szereplők, de túljutnak rajta és van tovább.
A casting továbbra is remek. A nagy hármas mindegyike szépen kitesz magáért, és a szülők történetei is működnek. (Jut eszembe, ez a kettes varázs. Ahogy múlt és jelen egymásra reflektál. Biztos van vele munka, de még mindig nagyon működik.) Ventimiglia megint talált egy sorozatot, amiben nagyon lehet szeretni. Mandy Moore is nagyon eltalált – most már az öregítésén se akadtam ki annyira. Jobb lett, vagy csak megszoktam a sminkelést? Passz.
Van humora is a sorozatnak, és akadnak benne jópofa utalások. Azon napokig mosolyogtam, hogy Jack kedvence a Rocky és Stallone volt. (Ventimiglia játszotta anno Rocky fiát.)
Nagyon szerethető, nagyon emberi és jó értelemben érzelmes. Jöhet a 3. évad is!
This is us - 5/4 néhol könnyes, néhol mosolygós. Emberhez tud szólni, ha giccs is néha. Jó a szereposztás.
