Bankrablót szabadítós, átverős, pénzhajszolós.
Margot gyönyörű nő, aki a londoni szegénységből küzdötte fel magát a tisztességtelen jómódba. Legutóbb Frank tartotta el, aki bankot is rabolt azért, hogy a kedvesének mindent megadhasson. Csak Frank rendőrkézre került, halálos ítéletet kapott, és nem hajlandó elárulni a nőnek, hol a rabolt pénz. Margot viszont nagyon akarja a pénzt, 
így kockázatos tervet eszel ki, melynek elemei Frank kiszabadítása a börtönből és minden férfi átverése a környéken, legyen az tisztes orvos vagy dörzsölt maffiózó, esetleg egy rendőr. Ám Frank sem hiába áldozott fel annyi mindent a nőért, tartogat pár meglepetést kedvesének, akinek minden fondorlatot be kell vetnie mindenki ellen, magáért.
Azért nem bánom, hogy nem egy olyan korban születtem, amikor az ilyen filmek voltak a menők. Ugyan mai szemmel is találok bennük értéket, de jobban szeretem a színes filmeket és az okosabb, ravaszabb történetvezetést.
Akkoriban biztos jobbnak számított a Decoy is, de minket már annyira elkényeztettek a csavaros thrillerek és meglepő fordulatok, vagy az olyan látványos filmek, mint a Marvel darabok, hogy ez egyszerűen kevésnek érződik már. Túl egyszerű a csavar, a vége, ahhoz képest, amit másban megkapunk.
De ez a történetre is igaz. A túl kevést érzem a kulcsszónak a film esetében. Lassan van elmesélve, nincsenek kevert szálak, lineáris és unalmasan megy előre. A bonyolult, halálos terv is végső soron pofon egyszerű. Plusz, ma már kivitelezhetetlen is lenne. Azért jót mosolyogtam azon, ahogy elképzeltem, mit kezdene napjainkban Margot hasonló helyzetben.
A noir szelleme áthatja az egészet. A karakterek, a látvány- és színvilág, és elsősorban a femme fatale karakter. Aki Margot. Akiben én nem látom, miért bolondul meg érte minden férfi. Szép nő játszotta, de az a kisugárzás szerintem nincs meg benne, amit pl. Eva Green beletett a Sin City második részébe, vagy amit Rosario Dawson bármikor kiráz a kisujjából.
Mivel régi film, a színészek neve nekem nem mond semmit. Jean Gillie volt Margot, és ennyi az is, amit tudok róla. (Nem is vágyom többre.)
Zavart, hogy a film minimál körülmények között forgott és készült. Olyan, mintha Gillie egy kosztümben játszotta volna végig. Olyan, mintha a film 2, maximum 3 helyen játszódna. Azt meg már nem is minősítem, milyennek mutatták itt a börtönt. Komolyan, vagy túl jók, hogy igaz legyenek, vagy annyira undorítóak, hogy az ember csak halni menne oda, mint a Büntető ökölben. Ez éppen a túl jó a halálraítéltnek kategória volt.
Szórakoztató filmnek kellene lennie, hiszen tanulságokat nem lehet belőle levonni. Antihősök vannak benne, vagy olyan emberek, akik elbuknak a végzet asszonya miatt. Egyszer azt lenne érdemes vizsgálni, és megnézni egy thrillerbe, hogy hálózza be a nő ezeket a férfiakat, mi a trükk. Mert amit most, itt láttam, az alapján nehezen hiszem el, hogy egy erkölcsös orvos ennyire kiforduljon magából ennyiért.
Régi film, fekete-fehér, de ez valahogy jól is áll neki. Valahogy még jobban kiemeli azt a fekete-fehér világképet némi szürkével, ami noir hangulatos. Nem véletlen, hogy a modern noir filmekben is leveszik a színeket. Nem a színek hiányoztak belőle.
Decoy- 5/3 anno jobb lehetett, ma már eléggé kiszámítható. Kevés látvány, kevés szín, nagyon noir.
