Minden napra egy film

Az első ember

2018. október 30. - BBerni86

Űrutazásos, felkészülős, családos.

A hidegháború egyik színtere az űrverseny volt. A szovjetek álltak nyerésre: az első embert ők küldték fel, és mire az amerikaiak valami újdonságot akartak, a szovjetek már végrehajtották. Így messzebb tekintettek: embert akartak küldeni a Holdra. A toborzás egyik kiszemelt asztronautája Neil Armstrong mérnök volt, aki elsőre nemet mond. A kislánya súlyos beteg, most inkább rá koncentrálna. Ám a kicsi halála után mégis igent mond a Gemini projektre, melynek sikere után következhetne az Apollo program. Armstrong és társai szívvel-lélekkel a Holdra szálláson dolgoznak, túltéve magukat minden veszteségen, mert elég egy kis hiba, és életek vesznek oda. A családnak is áldozatokat kell hozni, folyamatosan. De minden megtérülni látszik, amikor a világon először egy kis lépés hatalmas lesz az emberiségnek.the_first_man.jpg

Damien Chazelle azon rendezők egyike, akik filmenként mennybe mennek. Imádtam a Whiplash című dobos drámát, a Kaliforniai álom szerintem annál gyengébb, de színes és könnyed és élvezetes, és most itt van Neil Armstrong története. A rendező megint kicsit mást csinált, mint legutóbb.

És milyen lett? Arra készültem még hétvégén, hogy áradozni fogok. Nagyon akartam, hogy jó legyen ez a film, várós volt nálam. Ebből szerintem érzitek is, hogy nem voltam oda érte. Most többre értékelem a The first című sorozatot, amiről a napokba meséltem nektek.

Mi volt a bajom? Hogy időnként zseniális volt és nagyon sok minden jó benne, de közben súlyos gondjaim is voltak. Vegyük a történetvezetést! Nagyon utáltam, ahogy egyik jelenetről a másikra hónapokat, vagy akár éveket ugrunk. Néha a kisebb Armstrong fiún mértem fel, mennyit mentünk előre, mert ő nőtt a jelenetek között. Zavart is, hogy a nagyobbik meg mintha megragadt volna egy életkorban.

Nem tetszett, ahogy Armstrong karakterét drámaivá akarták tenni. Ahogy évek múlva is a meghalt kislányát gyászolja, és szenved, a két élő fiával meg nem is foglalkozik. Azért durvának találom, hogy a halott lány karkötőjét felviszi a Holdra, a fiaitól meg el se akart köszönni, noha nagy esélye volt, hogy többet nem látja őket. Pedig a kisebbik az után született, hogy Karen meghalt. Vagyis, simán lehetett volna a fájdalom ellenszere, de ebben a filmben az anya volt az, aki szerette és nevelte a fiúkat.

Ha már mrs. Armstrong. Megszerezték Claire Foy, a leendő tetovált lányt személyesen, írtak is neki szerepet és drámai jeleneteket. De elmondani nem tudom, mennyire nem tudott érdekelni, hogy neki milyen nehéz, amikor inkább néztem volna a NASA mérnökök munkáját. Nekem inkább dráma volt az Apollo 1 robbanása, mint az, hogy Neil sokat dolgozik és megszállott.

De a panaszlista vége. Inkább azzal zárok, amik tetszettek. Elsőnek Ryan Gosling. Érzékeny, embert faragott a szerepből, nekem tetszett, hogy nem egy tipikus hős lett.

Másodszor, a látványvilág. Lenyűgöző képek vannak a filmben. Érdemes moziban nézni.

Harmadszor, iszonyat erős a casting. Corey Stoll, Jason Clarke és Kyle Chandler is remek.

Negyedszer, zseniális a zenekezelés. A csendekkel, a vonósokkal is nagyot alkottak.

Nekem túl hosszú volt, de tény, hogy vannak jóságok is benne. Azért egyszer érdemes látni.

 

Az első ember - 5/3 egyes részei zseniálisak – a zenekezelés, Gosling, néhol a látvány. De hosszú és sok.

https://www.youtube.com/watch?v=qCr4LMTxclo

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr7114332605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.