Minden napra egy film

Szólíts a neveden

2018. november 24. - BBerni86

Szerelmes, nyári, útkeresős.szolits_a_neveden.jpg

A Perlman család nyaranta fogad egy doktoranduszt olaszországi otthonukban, aki a professzor apa munkáját segíti. Ezen a nyáron a jóképű amerikai, Oliver érkezik, aki hamar a környék kedvence lesz. A család 17 éves fia, Elio is gyorsan összebarátkozik a férfival, aki 3 hetet marad náluk. Elio vonzalma egyre mélyül, amit lassan kimutatni is elkezd. Oliver is viszonozza a fiú érzelmeit, de nem akarja összezavarni az életét, így eleinte igyekszik tartani a távolságot tőle. Elio így egy környékbeli lánnyal, Marziával kezd viszonyba, de a szívét inkább Oliver dobogtatja meg. A nyári meleg, az olasz világ érzékisége lassan áttöri köztük a gátakat, és titokban elkezdik felfedezni egymást és a szerelmük. De a 3 hét gyorsan eltelik, és búcsúzni kell, szembenézni a hétköznapokkal.

Luca Guadagnino olyan rendező, akinek a komolyabb filmeket szeretőknek érdemes megjegyezni a nevét. Szeret feldolgozni, egyéni látásmódja van, és a filmjei gondolkoztatnak, hatnak agyra és szemre. Az eddigi legsikeresebb filmje a Szólíts a neveden, a jelen film, ami Oscar jelöléseket is begyűjtött, a legjobb adaptált forgatókönyv díját be is gyűjtötte.

A regényt még nem olvastam, de a film nagyon hatásosra sikerült. Amit mutat az is, hogy jött velem, még agyalok rajta, nem tudtam olyan könnyen továbblépni.

A cselekmény látszólag nagyon egyszerű. Nyár, két egymásba szerető ember, akik aztán elköszönnek egymástól. Nem is sok minden történik a filmben, de ez is csak látszólagos. Esemény nem sok van, de érzelmi szinten tele van ez a film tartalommal.

Úgy mesél a szerelemről, hogy azzal is mesél, amit nem látunk, csak a fejünkben áll össze. Ezért kellett ennyire erős színészi játék ebbe a filmbe, mert nem rágnak a szánkba semmit. Aki nem figyel, lemarad arról, hogyan születik meg a szerelem. Ő majd csak ledöbben, hogy a semmiből Elio megcsókolja Olivert. Pedig ott vannak az előzmények, a tekintetekben és a nonverbális kommunikációban.

Ki kell emelnem azt is, hogy látványra, atmoszférában mennyire erős a film. A testeknek súlya van – annyira hangsúlyosak a kontúrok, a fizikai jelenlét, hogy 3D-nek éreztem, pedig nem azzal a technikával készült. Amit felerősít a filmből áradó olasz forróság. Az érzékiség, bujaság, ami itt jön a természetből, zenéből, szobrokból és a színészek, a testeik is így vannak megmutatva. Nem is emlékszem, hogy filmen ennyire erős fizikai jelenlétet éreztem volna.

Témában is mély a film. Nem egy meleg film, szerintem a nem teljesen jelentéktelen a történetben. A Kelemen Kabátban zenekarnak van egy dala, aminek pár sora nagyon illik ehhez a filmhez. „Máris vége? Nem bánom. Mi igazán éltünk, barátom.”Nekem erről szólt a film. Ahogy a film végén Elio apja ki is mondja. Az életet meg kell élni, szeretni kell és élvezni. Még akkor is, ha a vég fáj. Az is csak azt mutatja, hogy a miénk volt valami értékes.

De ehhez nyitottság kell, mert biztos vagyok benne, hogy sokan meleg filmként nézik, és soknak, felháborítónak tartják a testiségét, a két férfi kapcsolatát. Merjünk mélyebbre nézni!

Amit még ki kell írni: Armie Hammer és Timothée Chalamet iszonyat nagyot játszanak, nagyon sok mindent bevállaltak, nagyon sokat adtak ennek a filmnek ők ketten.

Folytatása filmen várható – érdekel is, milyen irányba mennek innen tovább.

 

Szólíts a neveden - 5/4,5 valahogy az emberrel marad. Szépen filmezett, nagy alakítások, és tartalmas is.

https://www.youtube.com/watch?v=jwSm0GL-Utk

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr2214387470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.