Minden napra egy film

Világok őre

2018. december 06. - BBerni86

Más világos, életért küzdős, átverős.

Kirill élete nem volt tökéletes, de szerette és jól érezte magát benne. A barátnője, Anya ugyan szakított vele, de Kirill már dolgozott azon, hogyan békítse meg. Jó állása volt, egy egész osztályt vezetett a cégben, ő volt a csodagyerek a vállalatnál. Egy nap azonban arra megy haza, hogy egy idegen nő lakik a lakásában. Papírokkal tudja igazolni, hogy a hely az övé. Kirill döbbenten veszi tudomásul, hogy lassan mindenki elfelejti, mintha soha nem is létezett volna. Mikor számon kéri a lakását elfoglaló nőt, hirtelen egy más világra nyílik rá a szeme. Melyben kiszemelték, hogy vámos legyen a világok között. A vámházában szuper képességei vannak,vilagok_ore.jpg legyőzhetetlen és teljesül minden képzelete. De Kirill küzdeni próbál a szeretteiért, és közben rá kell döbbennie, milyen összeesküvés áll a világok mögött.

Az orosz történetekkel óvatosan kell bánni. Van bennük egy olyan elem, amit egyszerre találok taszítónak, de valahogy vonzónak is. Főleg, ha olyan a hangulatom, hogy az orosz pesszimizmus ellen fel vagyok kicsit vértezve.

Amit azért emlegetek, mert a Világok őre sem egy egyszerű, könnyed kis történet, bármennyire is annak igyekszik eladni magát. Egy két részből álló Lukjanyenko regényciklus az alapja, és ugyanazok a motívumok, amelyeket már az Őrség ciklusban is megfigyeltem, valamint tipikusan orosz pesszimista elemek, ebben is megvannak.

A legerősebben az, hogy a vezetőség korrupt. Hogy az élet nem több mint egy kísérlet a nagyobbak játszmáiban. Még az is megkérdőjeleződik, hogy van szabad akarat, mert minden csak egy játék, amiben szívnod kell. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy Kirill, aki képessé válik bármilyen világra kaput nyitni, mégsem válhat igazi utazóvá, mert egyúttal kap egy nyakörvet is, ami végez vele, ha eltávolodik az őrházától. Vagyis, hiába a hatalma, csak egy újabb játékszer lett a vezetők kezében.

A film felépítése jól indul. Gyors felvezetés után belecsöppenünk a vámosok világába, és a főhőssel együtt igyekszünk megérteni a szabályokat. A világépítés, ez a rendszer jól ki van találva, és tele van ötletekkel.

A minden mögötti összeesküvés, a szabad akarat korlátozása már ismerősebb elem, nekem most éppen a Mátrix ugrott be róla, de a világok vannak annyira érdekesek, hogy még ez is tud működni. Azt ugyan sajnálom, hogy Kirill mozgatója ennyire a szerelem lett, de van annyira mozgalmas a cselekmény, hogy még ezt is hajlandó vagyok elnézni.

Ami viszont fájt: a látványvilág. Legjobban azon látszott, hogy nem egy amerikai produkció, hanem egy orosz mozifilm. Nem szép a CGI, és nem tetszett az sem, hogy egynémely alternatív világot bemutatták. Főleg azt, amelyik minden mögött áll. Azok a baba – harci robotok kifejezetten irritáltak.

És zavart az is, hogy olyan elemek, amelyek szerintem a regényben benne vannak, nincsenek meg, hogy magyarázzák a látottakat. Azt nagyon szeretném tudni, minek kellett történnie a történelemben, hogy egy alternatívában Oroszország olyan, mint egy fantasy, jól működő kínai álomvilág.

Egyszer érdekes volt, de ennyi elég is volt belőle. Nekem nagyon lehúzta a látványvilága.

 

Világok őre - 5/3 leginkább furcsa volt. A mitológiája friss, de az alapmotívum ismerős. A látvány sovány.

https://www.youtube.com/watch?v=kjo2KLsuAZY

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr3114444110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.