Háborús, segélyszervezetes, szerelmes.
Wren megörökölte az Orvosok határok nélkül programot. Az édesapja volt az egyik alapító, és a halála után Wren vette át az ügyeket. Személyesen is Afrikába utazik, hogy felügyelje az egyik orvosi csapat költözését a határon keresztül. Itt ismerkedik meg az elhivatott, szakmájának élő spanyol orvossal, Miguellel. A közös munka, az elesetteken való segítség és a folyamatos életveszély összehozza a két nagyon másként gondolkodó embert. 
Egymás életének szerelmei, de elválasztja őket az élet. Miguel a terepen akar maradni, szerinte az igazi segítség, ha itt vannak és életek mentenek. Wren azonban abban látja a megoldást, ha az Államok és Európa figyelmét irányítják rá az eseményekre, és ráveszik őket a segítségre. 10 évvel később Miguel felkeresi a nőt, még egy vallomással tartozik neki.
Sean Penn számomra elsősorban színész marad, hiába rendez már ő is. Az utolsó próba is az egyik rendezése, de nekem emlékezetesebb maradt a színészi alakításai miatt. Legutóbb éppen egy sorozatban láttam űrhajósként, az volt a The First.
Az utolsó próba erősen politikai és társadalmi mondanivalót tartalmaz, és ennek van alárendelve a cselekmény is. Ugyan nézhető Miguel és Wren szerelmének történeteként is, de soha nem ők ketten kapják a hangsúlyt. Amikor először találkoznak, akkor az Afrikában történő borzalmakon van a súly. Mikor újra találkoznak, akkor sokkal többet foglalkoznak Wren beszédével és adománygyűjtő estjével, mint ezzel a két emberrel. Ugyanezt éreztem a történet felvezetésekor is.
Ami különben furcsa élmény volt. Szöveges prológot kapott a film, ami bennem nem is kicsit idézte fel a Rómeó és Júlia előhangját. Két ellenséges család, háború Verona utcáin, melyből egy tragikus sorsú szerelmes pár története emelkedik ki. Itt is, szinte ugyanaz. Afrikában olyan szörnyűségek zajlanak, amelyeket elképzelni sem tudunk. Életek és álmok mennek tönkre, mint ahogy e férfi és e nő szerelme is.
Az egészben van egy már-már giccses pátosz, amit a film eleje nagyon erősen megtart. Nekem nem tetszett, úgy éreztem, hogy rám akarják erőszakolni, hogy sajnáljam az afrikaiakat, döbbenjen meg azon, ahogy élni kényszerülnek. Ezek rám sokkal jobban hatnak, ha nem érzem azt, hogy sírásra és könnyfakasztásra hangszerelték a jeleneteket. Itt túl durván aláhúzzák a mondanivalót.
A film adagolja is szépen a borzalmakat. Horror szintre soha nem megy le, de néha közel áll hozzá. Mi volt a legdurvább, amit mutattak? Az érzelmileg legmegterhelőbb, amikor a drogos és bulizó felkelők fegyvert nyomnak egy gyerek kezébe, és ráparancsolnak, hogy ölje meg az apját. A gyerek inkább saját magát lövi fejbe, mire a lázadók csak röhögnek. Látványilag, amikor e tett helyszínére érkeznek: egy embert beleztek ki a bejáratnál és a belét húzták el egyfajta sorompóként.
Hiába játssza a két főszerepet két olyan remek színész, mint Javier Bardem és Charlize Theron, jók is a szerepeikben, itt minden alá van rendelve annak a mondanivalónak, hogy ezt nem lehet hagyni, valamit tenni kell. Segíteni kell ezeken az embereken.
Propaganda filmnek éreztem, de a szereposztás erős, és azért szerelmes filmnek is nézhető.
Az utolsó próba - 5/3,5 egy-egy ponton jó és elgondolkodtató, de sokszor hajlik giccsbe. A szereposztás remek.
