Minden napra egy film

The wife

2019. január 23. - BBerni86

Házasságos, írói karrieres, titkos.

A Castleman házaspár látszólag békésen várja a fejleményeket, de a felszín alatt nagy a feszültség és a várakozás. Az egykori professzor, most sikeres író Joe úgy érzi, ez az utolsó esélye. Az éjszaka közepén cseng a telefon: sikerült! Az irodalmi Nobel-díj nyertese Joe lett. A család ünnepel, a házaspár a fiával indul Stockholmba a díjat átvenni. A gépen egy újságíró csatlakozik hozzájuk, akinek van egy elmélete. Életrajzi könyvet írna Joe-ról, és ahogy a múltját tanulmányozta, nem tudta nem észrevenni, hogy a korai novellái gyengék. Ellenben a felesége, Joan egyetlen megjelent novellája még az egyetemi lapban sok hasonlóságot mutat az érett Castleman stílusával.the_wife.jpg Joe ünnepelteti magát, bántja a fiát, csapja a szelet a csinos fényképésznek – és Joan gondolkozni kezd, hogy jutottak ide. Eszébe jut a tehetséges, fiatal lány, aki beleszeretett a nős professzorába, aki máig őrzi a titkuk. Eljut addig, hogy elég?

Meg Wolitzer regénye, az Útközben magyarul is olvasható. Ez az a kötet, amiből e filmet forgatták. Az eredeti cím a The wife különben, meg is lepett, hogy még nem láttam, hogy ebből is Útközben vagy a Feleség legyen. De nem is ez a lényeg.

Sokkal érdekesebb az a kérdés, hogy mennyire tükre a film a regénynek? Vagy sokat változtattak benne? Az alap, a mag ugyanaz maradt. A cselekmény is elég jól leköveti a Wolitzer által írtakat. Olyanokon most nem akadok fenn, hogy a regényben azért nem a Nobelt nyeri meg Joe – ott egy rangos skandináv díjat kap, a Nobel kistestvérét.

Lényegesebb különbség, amit a szerkezeten variáltak. A regény nagyját a repülőút teszi ki, ami alatt Joan visszagondol a házassága 30 évére. Hogy lett szeretőből feleség és anya, majd a férje titka. A filmben jobban pörgették az eseményeket, inkább a jelent mutatják, kevés a visszaemlékezés.

A filmen kihegyezik a konfliktusokat. Joan és Joe látszólag tökéletes házassága, amin azért érezni a repedéseket is. Joe rosszul bánik a fiúkkal, Daviddel, aki nagyon meg akar felelni, de csak sebeket kap az apjától. Ahogy Joe köszöngeti a nejének, hogy végig a támasza volt, megteremtette az íráshoz szükséges feltételeket – ahogy ez a nőt irritálja. Joe személyisége, aki nagyon élvezi, hogy körülrajongják. Ünnepelteti magát, nagyon.

Mégis, nekem nem jött át Joan igazi drámája. A regény miatt tudtam, mi lesz a csavar, így esélyem se volt meglepődni. (Hozzáteszem, szerintem elég hamar ki lehet találni, mi Joe és Joan titka.) Viszont jobban figyeltem arra, hogy mi játszódhat le Joan fejében, mit mutat a viselkedése. És nekem nem áll össze az ő lelki útja, hiába játszik jól Glenn Close.

Próbáltam feminista szemmel nézve. Amiben van egy asszony, aki alárendeli magát a férjének. Tulajdonképpen semmit nem kap meg abból a figyelemből, elismerésből, ami járna neki. Plusz, Joe rendszeresen csalja is. És eljut oda, hogy elég volt ebből, képes lenne kilépni ebből. Mint Ibsen Nórája. De akkor jön egy fordulat, és mindent lerombolnak, amit ezen a vonalon felépített a film. Az hiteltelenné teszi nekem az addigiakat, nem értem, miért lép vissza Joan. De ezt már a regénybe se bírtam felfogni, hozzáteszem.

A casting erős, sokat is tesznek bele a filmbe a színészek. Close viszi a hátán leginkább.

Nekem érdekessé tette, hogy olvastam a regényt. Előismeret nélkül a dráma kedvelőknek ok.

 

The wife - 5/3 a jó színészi alakítások tartják mozgásban, de a regényhez képest sokkal visszafogottabb.

https://www.youtube.com/watch?v=d81IM0loH7o

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr4814582698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.