Minden napra egy film

Lady Bird

2019. január 30. - BBerni86

Kamaszos, útkeresős, szerelmes, családos.

Christine McPherson végzős egy katolikus középiskolában Sacramentóban. Már nagyon tudja, mit akar. Egyéniségnek lenni, aki saját nevet is ad magának: így lett belőle Lady Bird. Valóban, madárként akar innen kirepülni, meg se állna New Yorkig. Csak éppen a szegényedő családjának esélye sincs fizetni ezért, a jegyei sem túl jók, hogy tanulmányi ösztöndíjat kaphatna. Kreatívnak kell lennie, miközben az anyja nagyon ellenzi lánya lady_bird.jpgterveit. Vannak is konfliktusaik, nagyon másként látják az életet ők ketten. Önmaga keresése közben a szerelem is betoppan az életébe: az iskolai színjátszókör tagja, Danny álomszerű első barátnak tűnik. De aztán feltűnik a saját zenekarban zenélő Kyle. Lady Bird kergeti az álmait, a szerelmet, és pár csalódással később az életről és magáról is többet tud már.

Papíron ez a film lehetne, amit nagyon szerethetnék. Az agyammal nem nagyon tudok belekötni: a cselekmény, a casting, az üzenete, az egésznek a hangulata nagyon rendben van.

Ha sorba nézzük, a cselekménye összhangot talál abban, hogy kellően cselekménydús, de átélős is tudjon lenni. Történnek az események Lady Bird körül, vagy éppen vele, de semmin nem kell átrohanni. Mindent meg- és át lehet élni, ami az egészet nagyon közel hozza a nézőhöz.

Hiteles ez a film, simán el lehetne hinni, hogy valódi. Nem mese, nem szépít, csak emberi és valós. Lady Bird felnőtté válásának látjuk részeit, és sok mindenben rá lehet ismerni azokra a felismerésekre, amiken az embernek át kell esni. El kell veszteni illúziókat, harcolni kell, elbukni, felkelni, álmodni, változni. Ahogy szégyelli, hogy szegény környéken lakik. Amikor szembe kell néznie azzal, hogy a srác, akit a makulátlan szőke hercegnek képzelt a fehér lovon, ugyanolyan hétköznapi kamasz, mint ő maga. Ahogy a szülőkkel vitázik. Játékos csalások – a matek jegyének feljavítása egészen kreatív – munka, a barátságok igazi értéke.

Azzal tud nagyszerű lenni, hogy visszahozza az igazi, kamasz élményeket. Hangulatos az egész, beleeszi magát az ember agyába. Nem véletlen, hogy a forgatókönyv is jelölve volt Oscarra, ha meg nem is sikerült nyerni.

Mániám, hogy a stáblistát is alaposan böngészem, és itt arra sem lehet panasz. Saoirse Ronan nagyon átadja az egészet, simán elhiszi neki az ember, hogy ő Lady Bird, egy közülünk. Érzékeny, durcás, lázadó, szerelmes, megvan a lány ezernyi arca az alakításában. Nem véletlenül jelölték Oscarra – nem nyerte meg, de előbb-utóbb Ronan polcán ott lesz az a szobor. Több mindenkit ki lehetne emelni, de mivel pont a héten startol nálunk az új Chalamet mozi, kiemelem ebben is őt. Akkor nagyon brutális, amit ebben csinál, ha mellé teszem azt, amilyen kamaszt játszott a Szólíts a neveden-ben. Mintha nem is ugyanaz lenne, és hiteles mindkettő. Itt éppen a gimis álompasi, akiről kiderül, hogy annyira nem is álom.

És akkor most tegyük fel a kérdést, ha az agyam mindezt tudja, akkor miért nem tetszik nekem mégse a film? Valamiért az ilyesmi nem jön be nekem. Szégyen, de a Junót kifejezetten utálom is. Itt annyira nem rossz a helyzet, de hasonló kategória a kettő. Szeretnem kellene, értékelni tudom, de nincs meg az érzelmi kötődés.

Egyszer jó volt megnézni, jó film, csak nem szeretem. Bár érteném, miért…

 

Lady Bird - 5/3,5 hiteles, nagyon átadja a kamaszos életérzéseket, van drámája, jók a színészek. És mégse.

https://www.youtube.com/watch?v=p_S96EpOnFU

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr5414597416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.