Kémes, hackertámadásos, egyedi módszeres.
Johnny English már visszavonult a kémkedéstől, most egy bentlakásos iskolában tanítja a gyerekeket. A tanárok nem is sejtik, hogy óráin micsoda kémkedési tippeket oszt meg a gyerekekkel: a bombakészítés ugyanúgy a tananyag része nála, mint a rejtőzködés. Az országnak azonban újra szüksége lesz az ügynök képességeire: 
valaki feltörte az adatbázisuk, minden kém lelepleződött. Sorozatos támadások bénítják meg az országot, például az összes közlekedési lámpa megbolondul. Mivel már nyugdíjas, Johnny nem volt a rendszerben, így visszatér kideríteni, ki áll a támadások mögött. Míg a miniszterelnök asszony egyre inkább egy high-tech zseni ötleteiben látja a helyzet megoldását, Johnny a régi módszerekkel jut egyre közelebb a minden mögött álló férfihoz egy csinos orosz kémnő bevonásával.
Rowan Atkinson brit komikus, akinek van egy ikonikus karaktere. Mr. Bean. Újabban egy másik ikonikus figura bőrébe is többször belebújt, ő lett a BBC Maigret felügyelője, ha ezzel nem is tudott akkora sikereket elérni, mint a kétballábas másik figurával. Lehetne fejtegetni, miért igyekszik még egy karaktert visszahozni a köztudatba.
Johnny English a legendás brit kém, James Bond paródiája. Ezzel a filmmel már a harmadik mozis kalandot kapja, és nem bírok szabadulni a kérdéstől, kinek volt erre szüksége. Nekem nem, de bizonyára vannak, akik örülnek annak, hogy Atkinson a komikusi vénáját vette elő ennek a filmnek a kedvéért, és nem a komolyabb Maigret énjét. (A magam részéről a könnyedebb kémes, paródiás vonulatból jobban szeretem az amerikai változatot, a Zsenikémet Steve Carell főszereplésével.)
A film története alapból paródiának tűnik. Minden ügynök lebukott, hát a nyugdíjból hozzák vissza Johnny-t. Durva, de sokkal szívesebben néztem volna egy olyan filmet, amiben az iskolában tanít, és az osztályát tanítja kémes trükkökre. De visszatér a szolgálatba, és pillanatok alatt el is vesztettem a fonalat.
Mert Johnny nem nyomoz, csak belebotlik a dolgokba. Ha valami sikeresen össze is jön neki, az mindig inkább a véletlen műve, nem a szándékos tetté. Ilyen a film utolsó megoldása, ahogy megakadályozza a hacker tervét. Ilyen, amikor kicselezi a kémnő gyilkos terveit, pedig ő csak táncol, észre sem veszi, mi folyik körötte.
Idegesít engem az ilyen figura, nem szórakoztat. Ami működő poénja van, vagy inkább az elviselhetőbb a jó szó, az a mr. Bean örökség. Ahogy táncol, beleragad a páncélba és éppen a legrosszabbkor esik le róla, elmenne egy Bean moziban is.
Casting. Rowan Atkinson – nekem nem tetszik eleve a Johnny English karakter, így nem tudom minősíteni, milyen színészi munkát végez vele. Emma Thompson a miniszter asszony szerepében ripacskodik kissé, de a film rosszfiúja, Jake Lacy is ilyen teljesítményt nyújt. Mondjuk, egy paródiába ez simán belefért. Olga Kurylenko szerepe is kimerül annyiban, hogy szép. Nem ezért a filmért jelölik egyiküket sem díjakra.
Azt azért látni, hogy pénzt tettek bele. Az akciójelenetek korrektek, de mivel a történet eleven nem tetszett, ezek sem nézették velem.
Kémek? Britek? Maradok Kingsman rajongó, miért nem inkább azt néztem újra?
Johnny English újra lecsap - 5/2 nem jött be a humora. A történetet is untam, a látványa is semmilyen, de nem is nevettem.
