Minden napra egy film

Két királynő

2019. május 24. - BBerni86

Történelmi, uralkodós, hatalomért küzdős.

Mary Stuart, Skócia királynője 18 évesen, a francia trónörökös özvegyeként tér vissza hazájába. Két célja van: békében uralkodni, és elérni, hogy unokanővére, Elizabeth őt nevezze meg örökösének az angol trónra. Ám Elizabeth-t a saját nemesei állandó nyomás alatt tartják: Mary fiatal és szép, ráadásul katolikus. Állandóan attól mary.jpgkellene rettegnie, mikor akarják a nem protestánsok a másik nőt a helyére ültetni. Így engedi, hogy ármánykodjanak a skótok politikai életében. próbál férjet is keríteni a lánynak, aki pont abba a Stuart hercegbe szeret bele, és megy hozzá az angol tiltás ellenére, akivel még erősebb a katolikus trónigény az angol koronára. Mindkét királynő tudatosan építi a politikai lépéseit, de a kor nem engedi, hogy békében uralkodjanak. A férfiak folyton a helyük akarják, és ellenséggé teszik őket is.

Anno nagyon vártam ezt a filmet. A korszakot nagyon szeretem, és még mindig kísért, hogy sorozatként milyen borzalmat csináltak a két királynő és Mary francia éveiről. Ne is jusson eszembe! Annál messze jobb ez a film, de még nem vagyok teljesen elégedett.

A koncepciót nagyon érezni: adott két kiemelkedő nő, akiknek az lenne a természetes, hogy összefognak, és valóban testvérekként uralkodnak. De ezt eltűri a férfivilág? Nem. Mindig pont úgy ármánykodnak, hogy saját érdekeik érvényesüljenek a női uralkodó ellenében. Pedig folyamatosan alapozzák, hogy rokonnak és barátnak is lehetett volna lenni – csak a politika, csak a személyes féltékenység, amit mindig kijátszottak ellenük.

Amiért mégis csalódott vagyok: hol marad az izgalom és a feszültség? Olyan unalmasan mondanak fel nagyon durva történeteket is, mintha semmiség és unalmas lenne. Van benne tulajdonképpen gyilkosság, nemi erőszak, nem is kevés hatalmi harc, és fel se tűnik, annyira semmilyen a tempó és a rá nem tett hangsúly. Pedig micsoda botrányok vannak itt, és semmi érzelmi hatásuk!

Ami viszont több mint szép: a film külsőségei. A kosztümök káprázatosak. Nagyon kitettek magukért a sminkesek és a fodrászok is. Nem győztem ámulni a hajviseleteken, amelyeket festményekről ismerősnek láttam. A ruhák, pazarak és gyönyörűek. Vizuálisan is nagyon jó húzásokat csinálnak velük: amikor Mary fekete ruháját széthúzzák és ott áll vörösben a vérpadon, egészen pazar. Sorolhatnám hosszan, a szemnek csemege ez a film. Ezt nőként tudtam élvezni, de el tudom hinni, hogy pl. egy izgalmas történelmi filmre vágyó férfit nem kárpótol egy-egy elegáns és szép ruhadarab.

A szereposztás is remek. Saoirse Ronan remek Mary lett, erős és törékeny, amikor az kellett. Jól állt neki a kor divatja is, a karakter ereje is. Neki simán elhittem, hogy belovagol a csatába és közli a férjével, hogy a kardot nem mutatóba hozták. Margot Robbie karaktere a kevésbé izgalmas karakter, de szépen beletette, amit csak lehetett. A vizuális átalakulásról nem is beszélve – borzongató az a fehér arcfestés, ami különben valóban jellemezte a királynőt.

Különben, a film csúcspontjára betett találkozó az életben nem történt meg, de a film dinamikája adta magát, hogy leforgassák. Nagyon sajnálom, hogy mégis olyan lett, mintha nem beszélnének, csak leveleket váltanának egymással. Már írtam, az érzelmek hiányoztak.

Minden kritika ellenére érdemes megnézni, van koncepciója és látványvilága is.

 

Két királynő - 5/3,5 a díszletek és kosztümök, a két főszereplő színésznő remekek, de a történet sajnos lapos.

https://www.youtube.com/watch?v=tHTOEHUuexw

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr4814852896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.