Nagyvállalatos, értékekkel meghasonlós, sztrájkolós.
Cash már kikészül attól, hogy nem találja a helyét. A rokona garázsában lakik, de még ezt sem tudja fizetni. Nincs neki való munka sehol. A barátnője ugyan csodás, de meddig tart ki egy ilyen vesztes mellett? Végül egy telefonos marketinges állásra jelentkezik. A kezdeti nehézségek után az egyik munkatársa megsúgja neki, a titok a hang. Amíg érezni a beszédén és a hangján, hogy színes, a fehérek nem vásárolnak tőle. Cash így kidolgoz 
magának egy munkahangot, amivel valósággal megbűvöli az ügyfeleket. Mire észbe kap, az emeleti nagymenők között találja magát, és egyenesen a nagyfőnök, Steve Lift barátkozik vele. De a sikerért szembe kell fordulnia mindazzal, amiben korábban hit. Ráadásul Lift egy olyan terven is dolgozik, mely már az őrülettel határos és számít Cash segítségére is.
Senkit nem lep meg, hogy ez fesztiválfilmként indult. Amire a végén kilyukadnak, az több az őrületnél. Az egyszerre korunk kritikája és valami olyan bizarr cselekmény, hogy még mindig nem tudtam megemészteni. Töröm is a fejem, hogy ez a szemét vagy a zseniális példája. A kritikái jók, úgyhogy az értéket kellene keresnem benne.
A film átlagosnak indul, egy férfival, aki keresi a helyét a világban. Karrierfilmnek tűnik, még az is belefér a zsánerbe, hogy a siker miatt korábbi önmagával és a barátaival kerül konfliktusba. Ugyan már ekkor is van benne idegen elem – ahogy fehér hangon beszélnek, szinkronban és az eredeti angolban is egy másik színész beszélt ilyenkor – de még egy dráma felé hajló átlag filmnek elmegy. Szerelmi szállal, sztrájktöréssel, kellő eseménnyel, miközben a főszereplőn keresztül azt is látjuk, mi megy benne ekkor végbe.
Aztán a film vesz pár őrült kanyart. Már nem sima filmként kell nézni, hanem társadalmi szatíraként. Itt most kicsit a cselekményről is mesélek, mert ezt máshogy nem tudom elmesélni. Felkerül a menők közé, és kiderül, a cég csúcsterméke a szinte rabszolgaként alkalmazott munkaerő. Cash őket kezdi el árulni, ahogy a többiek is teszik odafent. Tulajdonképpen arra van kihegyezve az egész, hogy a kapitalista rendszerben a tőkések a modern fáraók, akik azt tesznek a többiekkel, amit csak akarnak. Itt a kisemberek igyekeznek harcolni magukért, de Lift mindenből sikeresen és még gazdagabban kerül ki. Olyan szinten tehet bármit az emberekkel, hogy még az emberi mivoltuktól is megfoszthatja őket. Ez már horror is lehetne, ha jobb lenne a CGI.
De a CGI ritka béna. Bár, az is lehet, hogy maszkot és jelmezt használtak. Úgy sem jobb a helyzet, egyszerűen borzalmasan néznek ki Lift projektjének az alanyai. De ezt a poént nem lövöm le, mert ezzel a film megcsapja a nézőt. Addig azért a valóságban jártunk, ott elszáll minden. Elsőre el se hittem, azt gondoltam, Cash drogos rémálmát látjuk. Hát nem.
A szereposztás meglepően erős lett. A főszereplő barátnőjét Tessa Thompson játssza, aki itt tényleg nőies tudott lenni, és nem az a kemény csaj jutott róla eszembe, aki Michelle Rodriguez kistesója lehetne. Terry Crews, Danny Glover, Steven Yeun és Armie Hammer is a szereplők között, de csak hanggal is olyan neveket találunk, mint Lily James.
Több tekintetben beteg ez a film, de ha van kedvünk némi mélyebb üzenetet kihámozni belőle, akkor egyszer simán meg lehet nézni.
Bocs, hogy zavarom - 5/3 zseniális vagy borzalmas? Kicsit mindkettő. A mondanivaló üt, a kivitel nem annyira.
