Családegyesítős, kincskeresős, baráti társaságos, kalandos.
Mindenki szenved, de engedni senki nem hajlandó. A fiúk költöznének Donald bácsikájukkal, mert Dagobert bácsi eltitkolta előlük az anyjuk sorsát, és a fiúk úgy vélik, nem tett eleget a megmentéséért. A barátok azonban felmérik, így senkinek nem jó, és elkezdik összebékíteni őket. A család újraegyesül, és rendszeresen keresnek elveszett kincseket, küzdenek az ellenük törőkkel. Glomgold, hiába kell egy vállalati igazgatóval is hadakoznia, 
továbbra is a leggazdagabb kacsa akar lenni a világon, és ezért minden simlisségre kész. Magica vissza akarja kapni a hatalmát és bosszút állni. De tűnnek fel új barátok is, és a család mindennel felveszi a versenyt, együtt. Még arra is fény derül, hogy mi lett Della Duck sorsa, aki nagyon haza akar térni a fiaihoz.
Most tartok ott, hogy annyira megszoktam az angol neveket – mert ezt angolul nézem – hogy már gondban vagyok azzal, hogy eszembe jussanak a magyarul kapott neveik. Dagobert bácsi azért még megvan, bár a Scrooge jobban a nyelvemre áll. Azzal viszont komolyan szenvedek, hogy Launchpad mi is volt a szinkronosban? Tudjátok, ő a pilóta, aki mindig lezuhan…
Különben, akinek van rá lehetősége és annyi alap angol nyelvtudása, hogy tudja angolul nézni, megéri. Érezni, mennyit dolgoztak azon, hogy mindenki a karakterének megfelelő hangot kapjon. A kedvencem David Tennant, aki Uncle Scrooge, avagy Dagobert bácsi eredeti hangja.
Azon is túlestem, hogy a mese grafikája miatt szomorkodjam. Azt tartom, hogy a gyerekkorom meséje szebb volt, de az rajzolva volt. Már megszokta a szemem ezt az animációt is, és még azt is leírom már, hogy már tetszik így is. Azért akad egy-egy figura, aki még mindig ronda a szememben – Glomgold abszolút ilyen – de már tudok a történetre koncentrálni a külalak helyett.
A cselekményt okosan göngyölítik ebben az évadban is. Szerettem, ahogy egyszerre van átívelős szál és heti kalandok is. A nagy történet, ami végigvonul a teljes évadon, Della és a Hold. Csak ebbe nem akarok részletesebben belemenni, mert kb. a felénél van egy viszonylag nagy fordulat, amit nem akarok előre lelőni.
A heti részek változatosak, és bírom, ahogy az eredeti meséből ismerős karaktereket behoznak, van, akit eléggé megváltoztattak. Ilyenkor mindig jókat tudok mosolyodni, mert általában a modern korra vannak szabva, és a mesés boldogságból vesznek el a változásokkal. A kiskacsák kövér, mókás haverja a súlyát őrizte csak meg, most gazdag örökös, aki még a szüleit is szolgaként tartja, és rettenetesen viselkedik – mindenki retteg is tőle.
De vannak újak is, és fel tudják velük dobni a részeket. Karakteresek, pont annyi egyéni személyiségjegyet kapnak, hogy megjegyezzük őket és tipikusan jók vagy rosszak legyenek.
Akadnak remek ötletű részek a sorozatban. Idén volt Karácsonyi ének újraértelmezés, de a kedvencem az volt, amikor Glomgold le akarta utánozni Dagobert életét, és az ellenfelekből családot szervezett magának.
Családi értékek mellett áll ki, ötletes, vicces, szerethető az egész mese.
A 3. évad is be lett rendelve, úgyhogy jövőre is mesélek majd a McDuck család kalandjairól.
DuckTales - 5/4,5 egyszerre jó epizodikus mese, és értelmes az átívelés is. Bővíti a világát. Humoros.
