Minden napra egy film

Mi

2019. október 14. - BBerni86

Életért küzdős, hasonmás elől menekülős, sötét világképes.10_14mi.jpeg

A Wilson család a szokásos, éves nyaralásra tart. Szép ház, közel a tenger, de az anya, Adelaide egyre rosszabbul érzi itt magát. Egyre jobban felszínre kerül egy gyerekkori sötét emléke, amikor a tükörképe mintha életre kelt volna. Miután elmesélte a férjének az emlékét, este egy család áll a behajtójukon. A házba jutnak, elkapják őket és szembesítik őket azzal, hogy ők is azonos velük. Saját maguk sötét énje. Vörös ruhában, hörögve, gyilkolásra készen. Meg kell küzdeniük saját alteregóikkal, menekülniük kell, miközben a saját szemükkel látják, hogy az ikrek ellepték az egész környéket és át akarják venni az élők helyét. A családtagok igyekeznek egymást is védeni, de az ikreknek is van pár trükk a tarsolyában. Adelaide még az igazat is meg kell, hogy ismerje, bármilyen mélyen is fojtotta el az emlékeit.

Jordan Peele olyan filmes, akinek meg kellett tanulnunk a nevét. Ő valami egyedit és okosat hozott létre, megvan a saját kézjegye. Nyert Oscart, és kasszasikereket forgat. A Tűnj el, amit sokan zseniálisnak mondanak, annyira nem tudott megfogni. Nem a liberális rasszizmus filmjeként néztem, csak horrornak – nem volt az én filmem. De, volt egy sorozata, amire rákattantam. Itt a Mi is, amit sokkal többre tudtam értékelni, mint az előző filmjét.

Pedig a film úgy indul, hogy magamban már le is írtam az egészet. Az első fél órája altatás, nem is értettem, minek nézem ezt. Közben éreztem, hogy valamit mutatni akarnak nekem, voltak úgy vágott és hangszerelt jelenetei, hogy átjött, itt most valaminek meg kellene csapnia, de mégse jött az érzés, hogy valami remeket látok éppen. Inkább untam.

Majd megjöttek az ikrek, és a film fordulatszámot váltott. Minden, amit addig hiányoltam, megérkezett. Egyszerre volt egy horror, valóban vérfagyasztó elemekkel és egy nagyon okos film, ami az egész kortárs amerikai társadalom kritikáját adta. De ahogy írtam, csak a horrort nézve is nagy élmény lett volna.

Van abban valami hátborzongató, ahogy az emberek saját képmásukkal kénytelenek megküzdeni. Akik úgy néznek ki, mint ők. Akik úgy gondolkodnak, mint ők. Akik sokkal sötétebb lelkek, mint ők. Ahogy vágva és hangszerelve van mellette a film, még ijesztőbbé teszi az egészet. Hideg, kegyetlen, hatásos.

Ha azt is figyeljük, miket mondanak, a puszta cselekménynél mélyebb megjegyzéseket is tehetünk. Azt mondják, ők amerikaiak. Amiket mondanak a viselkedésükről, ahogy viselkednek, mintha ez az egész azt sugallná, hogy most olyan kort élnek az Államokban, amikor mindenki kifordul magából és saját sötét árnyékaként létezik. Megőrült a világ és az emberek – ez annyira a Trump-rendszer kritikája… Kerülöm a politikát, de ezt én is tisztán éreztem. Pedig még csak nem is említik a politikát, vagy a politikus milliárdost. Nem is kellett. Egyszerűen nyilvánvaló nélküle is, és ez írói bravúr.

A színészek is nagyon komoly munkát végeztek ebben a filmben. Lupita Nyong’o zseniális, ezt látva érthető, miért Oscar-díjas máris. Mindkét ikret remekül formálja meg. A hangokról nem is beszélve…

A képi világa is kidolgozott, borzongató. Érdemes a szimbólumokat is figyelni: olló, nyúl.

Az elejét leszámítva különleges film, amit akár többször is érdemes megnézni.

 

Mi - 5/4,5 furán indul, de amikor beindul, nincs megállás. Horror, elgondolkozós és remek Nyong’o.

https://www.youtube.com/watch?v=CWA2cm_-Lug

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr2815200944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.