Menekülős, hatalommal visszaélős, zaklatós.
Cecilia Kass első ránézésre megütötte a főnyereményt: a párja milliomos és zseniális feltaláló, aki menyerő és jóképű is. A nőnek dolgoznia sem kell, álomszerű házban élnek. A felszín alatt azonban rohad minden: Adrian egy zseniális pszichopata, aki teljes függésben tartja a barátnőjét. Már egy saját gondolata sem lehet. Cecilia tudja, ha nem képes elszökni tőle, örökre elveszti magát. A nagy menekülést követően rejtőzik, mindentől retteg. Adrian öngyilkosságának hírére kissé fellélegezhet, és a férfi egy kisebb vagyont hagy rá, így már anyagi gondjai 
sincsenek. Ám ahogy előjön, egyre inkább érzi, hogy valaki figyeli. Akadályozza a mindennapi életében, és bántja azokat, akiket a nő közel enged magához. Cecilia meg van győződve róla, hogy Adrian csak megrendezte a halálát, és felfedezte a láthatatlanság módszerét. Őrültnek nézik – ő pedig felkészül a harcra az életéért.
Az Árnyék nélkül nagyjából erre az ötletre épült, és tulajdonképpen H. G. Wells óta tudjuk, hogy mennyire korrumpál, ha nem látjuk az árnyékunkat és a tükörképünk. Ha bármit megtehetsz felelősségre vonás nélkül, mikor kezdesz szörnyeteggé válni?
Ez a történet annyiban más, hogy nem a láthatatlan embert teszi meg főszereplőnek. A nőt, aki el akar menekülni előle. A film eleje nagyon ült is: ahogy Cecilia kétségbeesetten szökik, majd ahogy retteg. A paranoia, a félelmek áthatották a filmet. Talán még jobban is működött akkor, amikor Cecilia még csak a lehetséges fenyegetéstől tartott, és ténylegesen nem volt veszélyben.
Sajnos, a film aztán átvált arra, hogy valóban van egy láthatatlan ember, aki a nő nyomában jár és módszeresen tönkreteszi az életét. A piti dolgokkal indít: a táskából kivett rajzok, amelyeket el kellene vinnie egy megbeszélésre. Lehúzza a nőről a takarót. Ám aztán belelendül, ahogy Cecilia kezd rájönni, mi történik körötte. Nagyon durva húzások is vannak benne – amit az étteremben csinált Cecilia testvérével…
Abba nem megy bele a film, hogy pontosan mi Adrian találmánya és hogyan működik. Nem Wells módszerével maga az emberi test válik láthatatlanná, hanem egy ruha okozza ezt. Hiányoltam is legalább egy mondatot, hogy csinálja, amit.
De amit még jobban hiányoltam, magát a láthatatlan embert. Adrian ebben a filmben zseni, jól néz ki. Mégis, miért kattant rá ennyire erre a nőre? Nem fér a fejembe. Arra sincs semmilyen magyarázat benne, mitől lett ilyen kontrollmániás szociopata. Egyáltalán, nem tudtam róla meg semmit azon túl, hogy minden téren irányította Cecilia életét és zseni. Azt már nem is említem, hogy a végén annyira átlátszó volt, amit Cecilia kitalált ellene, hogy ott meg is kérdőjeleztem a zsenijét. Ahogy besétált a nő, már mondtam mi lesz. Ő meg az asztalnál mosolyogva bevárta a végzetét. Komolyan utáltam a film végét.
Miért nem merték meglépni, hogy most a zseniális gonosz nyer? Sokkal hatásosabb lett volna. Még, ha Adrian karaktere annyira kidolgozatlan is. A rendőrségen játszódó leszámolás rész meg egyenesen röhejes. Ahogy a nő rohant azzal a pisztollyal… bár ki tudnám törölni a film második felét az emlékezetemből, az történetben és látványban is botrányosan rossz lett.
A főszerepet Elisabeth Moss kapta, akiben egyszerre láttam most, amiért nem bírom ezt a színésznőt, de ami miatt mégis annyira foglalkoztatott. Játszani nagyon tud, a film elején remekül hozta a megfélemlített, tönkretett nőt. Az már nem tetszett, ahogy a karakterből amazon lett. De maga a színésznő nem szimpatikus – van valami számomra ijesztő az arcán. Ha ő játszotta volna a gonosztevőt, nekem jobban működött volna a hangulat.
Annyira kevés pénzből rakták össze, hogy ennyi bevétellel is sikernek számít. A kritikái vegyesek, de inkább pozitívak. Nekem nem tetszett negyed annyira sem.
A láthatatlan ember - 5/2,5 jól indult, a paranoia érződött. Ahogy azonban valós fenyegetés lett, esett a minőség.
