Nyomozós, beépített ügynökös, gyilkossági ügyes, családi.
Harry Bosch napjai továbbra sem unalmasak. A nyári szünetben Maddie Los Angelesben van, és az ügyészségesen végez gyakornoki munkát. A lojalitása azonban hamar megkérdőjeleződik: az egyik nyomozó rendőrségi visszaélésekkel foglalkozik, és Harry egyik régi ügyét veszi elő. A nő meg van róla győződve, hogy 
Harry helyezett el bizonyítékot a helyszínen, és így csukatta le az egyik gyanúsítottat. A nő asszisztense Maddie udvarlója, így a lány hozzáfér a nyomozati anyagokhoz, és tudna súgni az apja ügyvédének, de ezzel megszegné a szabályzatot. Harry pedig ki kell, hogy maradjon a nyomozásból, és csak annyit tehet, hogy kideríti, hogyan hamisították meg a bizonyítékokat. Közben egy gyógyszercsalási ügyben is nyomoz: függőket szerveznek be, akiknek a szervezet orvosai felírják az erős fájdalomcsillapítókat, amelyeket kiváltanak és egy részét megtarthatják fizetség gyanánt. A katonai múltjával és sérülésével Harry tökéletes alany a beépüléshez.
Sikeres sorozat lett a Bosch – már a hatodik évad is lement, és folytatás is várható még. Alapanyag bőven van, hiszen Connelly több, mint 20 regényt írt már a nyomozóról, és nem egy más történetét is becsatlakoztatta a Bosch univerzumba.
Az ötödik évaddal tettem egy kísérletet – eddig részenként néztem ezt a krimit, egy-egy rész között minimum egy hetet hagyva. Ezt az évadot azonban összevártam, és egy hosszú filmként, folyamatában néztem meg a részeket. Sokkal jobban tetszett így, mint amikor daraboltam. Krimi, amiben egymásra épülnek a cselekmények, megvan a logikai íve, ahogy egyik bizonyíték vezet a másikhoz, a nyomozás irányát is ez határozza meg. Korábban nem egyszer gondban voltam azzal, hogy visszaidézzem, mi miből következett, így viszont élvezni tudtam a sorozatot és nem kellett az előzményeken törni a fejem.
Ez az évad is regény alapján készült, de továbbra is áll, hogy a készítők lazán veszik a regények sorrendjét vagy cselekményét. Pl. Maddie anyjának halála és az a szál teljesen máshogy volt megírva itt és a regényekben. Az ötödik évad alapja a regények 20. kötete, ami magyarul még nem jelent meg, így azt nem tudom eldönteni, hogy mennyire regényhű vagy sem a sorozat.
A hangulata azonban megvan, ugyanaz a sötétség van benne, ami Harry Bosch történeteit áthagyja. A rendőrségi korrupció kérdése és a gyógyszeres ügy is úgy lett feldolgozva, hogy benne legyen, mennyire zord hely a világ. Hogy már helyesen cselekedni sem lehet tiszta és fénylő páncélban, mert annyi a mocsok, hogy képtelenség tisztának maradni. A jó emberek is elbuknak, a nem jók meg kész szörnyetegek lehetnek. Maddie szembesül most azzal, hogy az igazság vagy a törvény a fontosabb. Bosch pedig azt teszi, amit eddig is szokott: a belső és szilárd erkölcsi iránytűje vezeti. Nem korrupt, nem szegi meg a fontos szabályokat, de nem is egy olyan nyomozó, aki ne merne kreatívan dolgozni.
Ebben az évadban egyaránt volt akció – az évad végén a rajtaütés kifejezetten hangulatosra sikerült -, krimi és tárgyalótermi krimi is. Most szerettem mindhárom zsáner elemeit benne, de a kedvencem talán a tárgyalás előtti megbeszélés volt, ahol Bosch és az ügyvédje nagyon durván szétszedték a vád ügyét – de aztán láthattuk, hogy a másik félnek miben volt igaza, csak rossz embert állítottak a célkeresztbe.
Ha valamit még mindig gyengébbnek érzek benne, az Maddie. Most értelmes szerepet kapott az ügyben, de nem egyszer éreztem, hogy nincs igazán szerepe a történetben. Kiemelt mellékszereplő lett, de nincs még annyi a helyzetében vagy magában a karakterében, hogy az indokolna ennyi játékidőt.
Bosch nagyon karakterére talált Titus Welliver alakításában, jöhet is vele a 6. évad!
Bosch - 5/4 hangulatos és stílusos krimi, amiben több szálat is érthetően, érdekesen tudtak végigvinni.
