Gyereket összecserélő, felnőttként más életet kezdő, szerelmes.
Anabel és Aura egy napon születtek, ugyanabban a kórházban, de nagyon más szülőktől. Anabel előkelő família gyermeke, míg Aura különc anyja azt sem tudja, ki a gyereke apja, és szegény is. Az ápolónők buliznak, cserélgetik a gyerekeket, és nem is érdekli őket, melyik az örökösnő, melyik a proli. Így történhet meg, hogy a 
lányok összecserélődnek. Már 25 évesek, amikor kipattan a botrány, és a gazdagságról álmodó Aura hazatér a gazdag szüleihez. Anabel rosszul viseli, hogy az anyja a vér szerinti lányával mennyire jól kijön, így ő meg a rossz környékre költözik a saját anyjához és féltestvéreihez. Bizonyítani akarja, hogy egyedül is boldogul. Valahogy mindig összetűzésbe keveredik egy jóképű rendőrrel, Yann-nal, aki nem mellesleg Aura barátja. Amikor a gazdaggá lett Aura dobja, Yann féltékennyé akarja tenni. Csak azzal nem számol, hogy Anabel tényleg megtetszik neki.
Német komédia, de ez a gyengébb fajta. Az csak egy dolog, hogy klisékből van összerakva, de nem is nagyon erőltették meg magukat a készítők. Hatalmas lyukak vannak a történetben, és a poénok sem igazán ülnek.
A gazdag és a szegény lány összecserélése, majd felnőttként az igazság, és a helycsere. Még sorozat is készült hasonló, nem lehet új ötletnek mondani. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha értelmesen megtöltik a filmet. De csak egyik klisé követi a másikat.
A gazdaggá lett lány züllése – a durva, ki sem lóg a többiek közül, mintha mindegy lenne, mi van a fejében, amíg a pénze és a külseje megvan. A másik erőlködése, hogy valahogy munkát tudjon találni. Naná, hogy a srác, akivel majd bosszút/féltékennyé tételt játszanak, eleinte nagyon az agyára megy, de ahogy beindul a projekt, mindketten máshogy kezdenek érezni a másik iránt. Még a végén az is, ahogy Yann rohan, hogy itt tartsa a lányt.
Közben jogilag semmi nincsen tisztázva. Még csak az sem világos, hogy Anabel mit kap a felnevelő anyjától. Mert szerintem nem kellene a pénz miatt idegeskednie, nem úgy tűnt, hogy bárki is ki akarná zárni az életéből vagy a kasszából. Van is nagy családi ölelés, mindkét lánnyal, hogy ők már egy családot alkotnak. Akkor miért is kellene magát pénzért eladnia?
Az meg ki szerint vicces, hogy a vér szerinti testvérek, Aura és Albrecht tulajdonképpen végig flörtölik a filmet? Nem egyszer köztük sokkal több a kémia, mint Yann és Anabel között. Szerintem a vérfertőző poénok nem viccesek, még ha itt annak is szánták őket.
A film humorával különben sem vagyok elégedett. Olyan kis semmilyen, limonádé az egész. Yann és Anabel úgy-ahogy viccesen, flörtölve marják egymást, ennek viszont meg van az a hátránya, hogy túl hirtelen a váltás a szerelem felé. Minimális az utalás arra is, hogy tetszenek egymásnak. Mondjuk, amilyen alternatívák vannak… Aura olyan sötét, hogy egy alagút hozzá képest semmi. Nincs egy értelmes mondata sem a filmben. Benjamin meg annyira aberrált, hogy az már önmagában egy vicc. Ok, a szürke 50 kifordításában találtam némi poént, de valahol szánalmas, hogy egy jó pasi ennyire… óvodás legyen.
Pedig még a karakterek, amelyek jobban eladják a filmet, mint a tényleges cselekménye. Őrült figurákkal van tele az egész, amiben Anabel bolondságai/hiányosságai fel sem tűnnek. Yann és ő, na meg Rosa, a kishúg a messze legnormálisabb alakok az egészben. Olcsó poénokra vannak kihegyezve a többiek, de legalább Yann és Anabel rendben vannak.
Most átmegyek nagyon felszínesbe, és kiírom, hogy még nekem is az eye candy faktor adta el a filmet. Jannis Niewöhner helyes, jól áll neki az egyenruha – igaz, azt még így is túlzásnak éreztem, amikor póló nélkül hozza vissza a lánynak az autóját. Öncélú félmeztelenkedés. Emilia Schüle szexi, jól állt neki ez a hosszú, vöröses haj. Szép pár voltak. (Schümann is ok.)
Nem lett volna nagy veszteség nem megnézni, de nem bánom, hogy láttam. Egyszer elment.
High Society - 5/3,5 a történet tipikus és helyenként béna is, de a színészeket bírom annyira, hogy elnézem.
