Kamaszos, álmokat kergető, összebarátkozó.
Nelly Sue berlini zsidó lány, aki lényegesen okosabb az átlagnál. Már évet is ugrott, és nagy álmai vannak csillagászatról és fizikáról. Elég különc is, akinek nincsenek barátai, nem érti meg a környezete. Még az anyjával is vannak csörtéi, mert a lánynak semmi kedve a szidó hagyományokat folytatni, hébert tanulni és a bar mitzvah sem jelent neki semmit, az anyja hiába készül rá nagyon. A luxemburgi hercegi családban az egyik herceg, aki csak kicsit idősebb a lánynál, szintén a csillagászat elkötelezettje, és Nelly látatlanul is rajong érte. Így amikor az 
iskola kosárcsapata egy olyan versenyre hivatalos, ahol Edouard herceg a védnök, mindenre kész, hogy a csapatba kerülhessen. Csak éppen a kitűnő lány egyedül testnevelésből béna. Szerencsére akad egy srác, Max, aki viszont a tanulásban gyenge, kosarazni viszont tud. Kötnek egy alkut, aminek az eredményén majd mindketten meglepődnek.
A gyerekfilmek és a tini filmek van egy zóna, amit elég ritkán céloznak be. A kamaszfilmekben elég gyakran van szerelmi konfliktus is, és már millió meg egy verzióban nézhettük meg, ahogy a jelentéktelen diáklány hattyúvá változik, vagy egy alkuból szerelem lesz. A gyerekfilmekben meg nem nagyon van nemek közti interakció – harcolnak a szülőkkel, kalandoznak, bár akadnak kivételek.
A Max Minsky is a kettő között van belőve. Az alapkonfliktus már tinifilmes: az álomsráccal való megismerkedés reményében hősnőnk kész megváltozni, csak éppen ez még nem tinifilm, így nem szebbé kell válnia, hanem sportossá. Ha tinifilm lenne, akkor a végére Nelly Sue és Max párként andalognának, nem együtt kosaraznának vagy a csillagokat néznék. Viszont, az alaptematika már tinifilmes.
Ettől kicsit fura is volt nekem a film, de alapból furcsán nézem az olyan filmeket, ahol 13-14 évesek kezdenek el kézen fogva járni és átvitt értelemben is járni. Így nekem egy fokkal komfortosabb volt, mintha komolyabban vennék a szerelmi szálat.
Szerencsére akad benne sok más, amivel kitöltik a játékidőt. Lesz egy széteső család, válással. Meg is lepett, hogy Nelly Sue barátságára Maxszal nem lesz hatással, ami a szülőkről kiderül. (Igaz, első látásra felnőtt szemmel lehetett látni az első jelenetüknél együtt, hogy azzal még valami gond lesz. Nem kicsi a különbség Max és Nelly anyja között, amit lát a férfi is közöttük. Nem lehetett meglepődni. De itt meglepően éretten kezelik a helyzetet.)
Ott van a vallás kérdése is, amihez a tudományban otthonosan mozgó lány nem találja magát. Azt még én is el tudtam fogadni, hogy a közösséghez tartozás elemeként tekint rá, és nem a hitvilággal azonosul. A társadalmi, nem a hitbéli rítus lesz az, amit elfogad a lány. De ennek is megvan a maga útja, amiben komikus elemként ott lesz az idegbeteg héber tanár és a nénik az öregek otthonában. Sajnos, ezeket nem találtam viccesnek, de éreztem is, hogy nem az én korosztályomra, fiatalabbakra van számolva a humor szintje.
Max és Nelly Sue összebarátkozásának is szépen megvannak a fokai. Tetszett, ahogy elkezdenek megnyílni egymásnak, és valóban barátkoznak, nem csak egy alku miatt lógnak együtt. Ugyan azt kétséggel fogadom, hogy pár nap alatt Nelly Sue így megtanulhat kosarazni, de láttam már olyan filmet is, ahol a stréber lány a táncban lett profi rövidebb idő alatt. Ahhoz képest ez még hagyján.
Nem egy nagy film, vannak idegesítő elemei is – miért adnak a nyugdíjasok erotikus regényt egy 12-13 évesnek? – de összességében sokkal nézhetőbb, szerethetőbb, mint vártam.
Max Minsky és én – 5/3 kamasz filmnek működik, a családi értékek és a barátság mellett áll ki, de varázs nincs.
