Hatalmi harcos, zárt világos, túlélős, nyomozós.
A világ véget ért: az emberiség tönkretette a természetet, és amikor harcolni próbáltak vegyszerekkel a lehűlés ellen, elhoztak egy újabb jégkorszakot. Egy mágnás, Wilford előállt egy vonat ötletével, mely állandóan mozgásban van, önellátó és a túlélők azon élhetnek. A jegyek gyorsan elkeltek: a gazdagok megvették maguknak a luxust, mások szolgálni jelentkeztek a helyért. Van azonban még egy csoport, akik az utolsó pillanatban potyautasként szálltak fel. Őket a vonat végére, a Farokba zárták, és éppen csak élni hagyták. Most azonban szükség van onnan egy férfira: Layton nyomozó volt, és valaki gyilkolni kezdett a vonaton. Neki kell megtalálnia a tettest. Layton elvállalja a megbízást, hogy a vonatot figyelhesse meg, előkészíthesse a kitörésüket. Hamarosan rá kell jönnie, hogy nem Wilford, akivel szembe kell szállnia: a vonat hangja, személyzet feje, Melanie Cavill az, akinek az eszén túl kell járnia.
Ez a történet is kalandos utat járt be. Eredetileg egy képregény volt, amiből koreai film készült, de amerikai húzónevekkel: aki most Layton, abban a történetben Chris ’Amerika Kapitány’ Evans játszotta. Ha kasszát nem is robbantottak vele, kultfilm lett. Az alapján pedig megérkezett a sorozat is.
A képregényt nem ismerem, de a filmet igen. Amit gyorsan le kell szögezni, hogy a sorozat sokkal inkább tömegfogyasztásra készült el, szórakoztatóbb és nem sokkoló. Az egy akció menet volt, társadalmi üzenettel és borzongató részekkel. Az agyamba égett, amikor pl. a Farok lakói meglátják, miből és hogyan készülnek azok a szeletek, amiket enni kaptak. Itt kivettek minden ilyen részt, és a végjáték sem lett olyan drasztikus.
Ebben is benne vannak társadalmi kérdések. Nincs tökéletes rendszer, és ez bármely oldalról indokolható. A gazdagok áloméletet élnek, luxusban és maximális kiszolgálás mellett. A Farok lakóit betegségek tizedelik, uralkodnak rajtuk, egészen állatként tartják őket. Miközben mindenkinek megvan a helye, és a rendszer működik, igazság nincs benne. Miért lehet valaki érdemtelen annyira magasan, míg jobb emberek szenvednek? De mi az alternatíva? Melanie és Layton szemszöge is érthető, és az összecsapásuk rendszerek összecsapása is.
Az elején van egy kis krimi, ami színezetnek korrekt: ki a gyilkos, és miért öl? Layton nyomoz is, de már a kezdetektől érezni, hogy ez a krimi csak betét, valójában másról fog szólni ez a sorozat. Kicsit mint a sakk. A felek taktikáznak, lépnek egymás ellen, és bár kirobban a tényleges harc is, nem ott dőlnek el a dolgok. A szövetségek, a források birtoklása, az információ, aki valakit nyertessé tehet.
Jól kihasználják a vonat zártságát, miközben lenyűgöző környezetet is teremtenek vele. A luxus kabinokon keresztül a dolgozók világa, a Farok minimalizmusa, és a kinti fagy is ábrázolva lett. Lehetne sokkal paranoiás érzet is, ahogy a vonat falai behatárolják őket, de kifejezetten színes világot sikerült ábrázolni – igaz, van hozzá vagy 1000 kocsinyi hely.
A külsőségeknél azonban jobban szerettem, ahogy a vonat társadalmát és lakóit leképezik. Sok erős mellékszereplő mozog itt, és része egy nagyobb egységnek. Mint egy kaptár, amiben mindenkinek megvan a maga helye. Ruth, a mérnökök, Audrey, Bess – azért is szeretem ezt a sorozatot, mert sok szereplőt mozgat, akiknek mind megvan a maga története és a helye a rendszerben. Roppantul izgatja maga a rendszer az elmém, ami itt egyszerre jó és rossz.
Adott vagy elvett belőle, hogy ennyivel populárisabb? A magánéleti szappan – Layton őrlődése két nő között – nem hiányzott volna, de különben egy szórakoztató, nézős sorozat.
Snowpiercer – 5/4 könyörtelen disztópia, de mellette szórakoztató sorozat is, ami nem sokkol, csak leköt.
