Rosszul sikerülő nyaralós, gyorsan öregedő, rejtélyes.
A Cappa család nyaralni indul, és a gyerekek már előre élvezik a tengert és a pihenést. Ők is érzik, hogy a szüleikkel valami nem stimmel, ha nem is mondják el nekik, mi a gond. Nem tudják, hogy az anyjuk nem csak beteg, de a szülei házassága is válságban van. Ez a nyaralás az utolsó esély, hogy megmentsék magukat vagy
elköszönjenek. Ajánlanak nekik egy privát partot, különleges kőzetekkel körülvéve. Elfogadják a lehetőséget, és egy másik családdal megnézik a partot. Itt már van egy rapper, majd később egy házaspár csatlakozik hozzájuk. Ahogy telik az idő, rá kell jönniük, hogy valami nagy baj: nem tudnak elmenni, a sziklák közt haladva rosszul lesznek és vissza kell menniük. Holttestet találnak a vízben, ami túl gyorsan bomlik. Majd ők is észlelik, hogy romlik az állapotuk – a gyerekeken pedig azt látják, hogy éveket öregednek órák alatt. Menekülni kell, vagy itt pusztulnak.
M. Night Shyamalan megint mozifilmmel jelentkezett a Servant évadokat követően. Még egy mellékszerepet is vállalt a filmben, bár azt sejtem, hogy nem ezért fogunk emlékezni erre a filmre. Fogunk emlékezni rá?
Vegyes érzéseim vannak a film után. Az alaphelyzet kifejezetten tetszett, és úgy volt benne horror, hogy nem kellett még csak ijeszteni sem. Ahogy az ember belegondol abba, hogy percek és órák alatt éveket veszít az életéből, az maga a rettenet. Nagyon nem is mertem belemélyedni, mert ezt elképzelni sem akarom.
Volt annyira mozgalmas, hogy nem kellett folyton ezzel szembesülni. Az egyik férfi olyan betegségbe szenvedett, ami a korral súlyosbodott és veszélyeztetni kezdte a többieket. Folyamatosan voltak ötletek, hogy miképpen szökjenek meg innen. Igen, mellette azon is járt az agyuk, hogy mi történhetett itt velük, de amíg a parton látjuk őket, erre nem kapunk választ, csak elméletek vannak. (Azért az egyértelműnek tűnik, hogy a sziklák okozzák a bajt, rá is éreznek hamar a szereplők.)
Amennyire lehetett, korrekten összeszedték, hogyan öregednek az emberek. A gyerekeken volt ez a leglátványosabb, de a felnőtteket is korrekten elkezdték öregíteni, ahogy ment előre a történet. A látványt különösen feldobta, és rémisztővé is tette, ahogy pl. a fogantatás és születés folyamatát alig egy órában megmutatták.
A logikai része már zavarosabb. Ahogy egyszerre telnek az évek és a normál idő. Nem értettem, hogy ha a 6 éves gyerek normál étkezések mellett simán kamasszá, felnőtté, középkorúvá érik, akkor a kisbaba miért nem tudott fejlődni. De egyáltalán, a két idősík összehozása fura. Még csak aludniuk sem kellett, nem fáradtak el, nem leélték az éveket, csak simán megöregedtek.
Fejben és érzelemben is, hogy jött ez össze? Mert Trent fejben 6 éves, a kis Kara még kisebb. Kamasz testben aztán összejönnek egy alkalommal, párként viselkednek – most akkor értelmileg, érzelmileg is felnőnek? Ezért nem tiszta nekem a vége sem. Középkorú emberként mennek el, de milyen életet fognak a maradék időben élni? Trent az a negyvenes pasi lesz, akinek látszik, vagy a 6 éves? Bele sem akarok gondolni, mert megfájdul a fejem.
A megoldás is, miért történik ez velük… A modern üzenet átjött, és megvan a sokk hatása is. Talán ezért is nem tetszett a helyzet feloldása: ezt már nem lehet happy enddé tenni, ezzel a megoldással csak zavarosabb, mi lesz most.
Korrekt a stáb is, azért Shyamalan bevonzott pár nevet. Egyszer simán nézhető lett.
Idő – 5/3,5 a vége eléggé elvette tőle a kedvem. A rejtély megvolt, néhol félelmetes, de a vége…
