Meglepően sikeres ez a film a kritikusok körében, és a nézőktől se kapott rossz pontokat. Töröm is a fejem, hogy mit szerettek benne ennyire, mert elnéztem én is, de nem látom a Forráspont zsenialitását.

Egy elit és jól menő étterem egy éjszakájába csöppenünk bele – Andy Jones séf késve érkezik, ellenőrzés volt kint és visszavettek tőlük pontokat. Hamar ki is derül, hogy Andy az utóbbi időben nem áll a helyzet magaslatán. Ő vezeti hiányosan a dokumentációt, késik és függőséggel küzd, alig figyel oda a beosztottjaira. Ahogy beindul a műszak, jönnek a gondok és össze is csapnak a hullámok: van konyhai kisegítő, aki a minimálisnál is kevesebbet dolgozna, a helyettese nyaggatja, hogy járjon ki neki magasabb fizetést, vagy elmegy. Érkezik a régi mentora, ráadásul egy vérszívó kritikus társaságában bejelentés nélkül, és a tulaj lányával is érik egy nagy veszekedés.

Az egész egy lejtmenet, és csak a végére látjuk, hogy mekkora a baj. Mennyire a szakadék szélén áll, és így milyen hibákat vét. Elég egy pillanatnyi kihagyás, és máris megvan a katasztrófa. A magánéletéből, a szakmaiból is jönnek a konfliktushelyzetek és a kilátástalanság.

Mozgalmas, az események pörögnek, így a dráma szépen elbújik a felszín alatt. Feszes, kiszámított film, a gondos vágás és szerkesztettség végig érezhető.

De mi van a cselekményben, ami annyira nézetné? Arra nem jöttem rá.

A karakterábrázolásban erősek – folyamatosan mélyül, amit a főhősről megtudunk. A többiek körötte egyszerűbbnek tűnnek, jobban meg vannak fogalmazva a konfliktusaik. Carly kapott egy jobb álláslehetőséget, de marad, ha a fizetés itt is eléri a másik ajánlatát. Beth igyekszik vezetni az éttermet, de valamibe mindig belefutnak, és neki kell állnia a sarat, amikor a többiek üvöltenek és hibáztatnak. Jellemző is a filmre, az éttermi világ kegyetlenségére, hogy egy nagy üvöltés után van fél perce kisírni magát a WC-ben, majd menni kell vissza, mosolyogni és egyben tartani az éttermet. Az sem véletlen, hogy a színészeket megszórták már díjakkal.

A film egyre tetézi a drámát, sűrűsödnek a vitás pontok és nem éreztem úgy, hogy bármilyen feloldozást adna a végén. Mi több: egyenesen nyitott a vége, nem is értettem, hogy most mi van.

Színpadon is működne, egy étterem az egésznek a helyszíne. A szereplők közti interakciók, a ki nem mondott történetek áthatják az egészet. Most nagyon mennek is nálunk ezek az éttermes témák: az egyik adón Pepe, a másikon meg Győző és bandája mutatják be, milyen egy étterem a személyzet oldaláról közelítve.

Nem rossz, igaz, de nekem az a plusz, amitől zseniálisnak kiáltanám ki, nem volt benne.