A gyengém a görög mitológia. Nem is volt kérdés, hogy ezt a sorozatot meg fogom nézni. Ugyan olvastam, hogy elég tömény, nem érdemes darálni, ezt nem tapasztaltam. Egy dolog kell hozzá igazából: előismeret.

Állítom ezt annak ellenére, hogy azért felrúgnak pár szabályt. Van egy nagy húzás benne, hogyan keletkeztek az istenek és milyen szerepe van a családjuknak a világban. Mivel különben is bírom az olyan történeteket, amikor az idő és akár manipuláció révén az igazságot elrejtik a mesék és mítoszok, itt már azzal megfogtak, hogy miképpen alakult ki a görög mitológia – és mi benne az igazi. Szóval, nem a klasszikus görög isteneket és mítoszokat kapjuk, miközben mégis.

Azért is kell az előismeret, mert akkor nem lehet elveszni a szereplőkben és a váltásokban. Sok sík, sok szereplő van benne, akik más-más térben mozognak. Nem szó szerint veszi a történetüket, de fel lehet ismerni őket és elég sok minden még passzol is. Csak ebben az évadban megkaptuk Orfeuszt és Euridikét, a Minotauruszt és Minos királyt, Trója is előkerül. Daidalosz, Thészeusz is ott vannak a krétai udvarban. Caenis története – csak itt nem Poszeidon lesz, aki összehozza a nemváltást. Őt különben azért is kiemelem, mert nekem ő volt az egyetlen, akinek nem ismertem a mítoszát. Prométheusz és az ő büntetése – tényleg repked/csipkelődik az a madár. Új verzió arról, miért lett Charon az alvilág hajósa. Variálnak, de olyan szinten rá tudnak utalni az eredetire, hogy pl. leképezik, ahogy Ariadne Thészeusz után epekedik, de Dionüszosz meglátja és szerelmes lesz belé. (Itt még ott nem tartanak, de az eredetiben Ariadne majd a felesége is lesz.) Nagyon sok példát össze lehetne szedni, de az elv a lényeg: veszik az eredeti mítoszt, tesznek bele egy csavart. Valamit, amivel más, mint az eredeti volt és összeillesztik egy kirakóssá.

Egyfajta összeesküvés-elméletként is nézhető a film. Zeusz a diktátor/vezető, akit meg kell dönteni. De mit tehetsz az istenek királya ellen? Prométheusz majd levezényeli az egyetlen esélyüket a hatalom megtörésére, és ehhez kell összeállnia minden kis darabkának. A jó embereknek a jó helyen lenni, és meghozni a megfelelő döntéseket. Ez a film. Ahogy a jóslat szereplőit mozgásba lendítik és nem is sejtik, mennyivel nagyobb dolgok múlnak rajtuk, mint bármikor hitték volna.

A sorozat egy másik trükkje, hogy az istenek közti játszmákat is nyomon követi. Mindenki nem vonult fel, de elegen ahhoz, hogy soha nem látott módon menjenek mindenki és egymás agyára. Zeusz olyan szinten paranoiás, túlkapásai vannak, hogy az egyszerre borzasztó és röhejes. Amikor az elveszett/ellopott óráját keresi és tömegmészárlásba kezd? Héra, aki a nyers erőt leszámítva sokkal erőteljesebb és manipulatív figura, mint a férje. Itt ő sem éppen a családi tűzhely őrzője. Ocsmány, rossz emberek élnek vissza a hatalmukkal és szemétkednek egymással. Ez is lehetne tömény és masszívan ellenszenves, de ilyen körettel elfért. Érzékelteti, miért kell a lázadás.

Több szintű a humora. Vannak a nagyon gagyi, olcsó poénok, mint amikor Poszeidon feltűnik Minos körül. Beül mellé a kádba, vagy azon viccelődik, hogy ha szétnyitja a lábait, a ruhája alá lát-e az elnök. (Mert itt azért nem királynak hívták Kréta urát, a modern környezet miatt. Orfeusz sem lanttal kíséri magát a mezőkön, itt egy rocksztár – és egyelőre nem derült ki, hogy Álom fia lenne.) Elkalandoztam. Van ez az olcsó szint is benne, amin inkább kiakadok, mint nevetni tudok. Ugyanakkor vannak értelmes ötletek is benne, kis geekek, amin tényleg lehet mosolyogni. Nekem pl. ilyen volt, amikor Prométheusz a sassal íratta a homokba a köszönő üzenetét Charonnak. A sassal!

Nagyon ráfeküdtek a szereposztásra is. Fontosabb szerepben szinte nem is került olyan, akinek ne lenne valami sikerszerepe korábbról. A három főistent eleve közismert, jelentős színészek játsszák és szépen pakolták mellé a sorozatokból ismerős arcokat. Vajon Killian Scott maga énekelt? Igazából mindegy is, ami biztos, a Ripper Streetben inkább gyilkolt és nem énekelt.

Látványos, színes, korrekten modernizálva lett az ókor. Megvan az arány, hogy idézze az eredetit, de mellette mai is tudjon lenni. Ez sok mindenben igaz a filmre.

Az egyetlen, amit nehéz elnézni neki, hogy ezt is sikerült tipikus Netflix sorozattá gyúrni. Meglepően sok az LMBTQ szál benne. Transznemű karaktertől kezdve sok melegen át akad minden. Van, ahol ez az eredetit hozza, de olyan szereplőket is megváltoztattak, akik eredetileg nem passzoltak egyik betűhöz sem. És természetesen odafigyeltek a vegyes párok sokaságára és mindenféle náció képviselteti magát. Van, ahol ok. A színész jól játssza, akkor mindegy. De amikor egy családon belül – édestestvérek között – más a bőrszínük? Azt nem sakkozom össze fejben.

Elég pozitív kritikái vannak, folytatható is lenne, de majd kiderül, mire elég ez az első évad. Az biztos, hogy értelmesen nyúltak az alapanyaghoz, több jó színésszel dolgoztak együtt. Én bírtam.