Mivel éppen most aktuális The Morning Show, fogékonyabb voltam arra, miképpen született meg a modern híradózás. Jó, ez így túlzás. De ez a film azt mutatja be, miképpen kezdték el a terrorista akciókat is közvetíteni. Pedig, itt még nem is az volt a szempont, hogy nézettséget mindenek felett.

A helyszín és dátum: a müncheni olimpia, a hidegháború idején. A világ szeme a németeken, akik itt akarják megmutatni, hogy megvolt a rehabilitáció, ez már nem a nácik országa. És éppen ekkor izraeli sportolókat ejtenek túszul az olimpiai faluban. A történet közismert és már filmet is láttam róla. A legismertebb a München, ami a következményekkel és az izraeliekre tett hatást mutatta be. Az a csoport volt a főszereplő, akik megtorolták a terroristákon a gyilkosságokat. Ez volt a Gabriel Allon regények egyik alappontja is, miért lett a festőtehetségből inkább szuperkém. De ez a film teljesen más szempontrendszert követ.

A tévéseket teszi a középpontba, angolokat, akik az olimpiát közvetítenék. De mivel közben megtörténik a túszejtés, saját szakállra elkezdik arról is tudósítani a világot. Kidolgozzák a helyszíni megfigyelést, interjúznak, szakértőket vonnak be maguk közül és még műsoridőt is kiharcolnak. Azért az nem kicsit durva, amikor az egyik sportoló édesapja lenyilatkozza, hogy a feleség és ő is a tévéből tudakozódik, mi van a túszul ejtett fiával, mert más nem kereste meg őket és nem mond nekik semmit a helyzetről.

Nem célja a filmnek senkit kritizálni, de azért a tévések szájába adja a véleményüket. Az meg az, hogy a németek elrontották. Mivel itt bizonyítani akartak, nem kértek az izraeli katonai erők segítségéből. Maguktól meg nem sikerült kezelni a helyzetet, hiába próbálkoztak. Mind tudjuk, mi lett, igaz? A túszokat meggyilkolták. Itt azonban, ismétlem, nem ez lesz a lényeg. Hanem a közvetítés. Mit mutathatnak meg, hogy tegyék érdekessé, egyáltalán az, ahogy az igény jelentkezett, hogy elmondják és mutassák is a világnak, mi történik.

Az csak habocska a tortán, amikor olyan témák is felmerülnek, hogy nekik milyen felelősségük van. Pl. ráébrednek, hogy a hotelszobákban is van színes tévé. A terroristák simán tudták onnan nézni, ahogy ők lefilmezték és élőben bemutatták, milyen akcióval próbálkozik a rendőrség. Amikor azon gyötrődnek, hogy élőben bemutathatják-e, ha egy túszt lelőnek. Vagy, amikor az lesz a dilemma, hogy mi lesz, ha a terroristák a média miatt vérszemet kapnak. Ha azért kezdenek ölni, mert a tévé mutatja és ezzel megkapják a figyelmet.

Nagyon jó benne a csapatdinamika, annak a bemutatása, mi történik a színfalak mögött. Az a film meg tudja mutatni, hogy kikből áll egy tévés stáb és kinek mi benne a feladata. Akkor is van benne érdekesség, ha nem lenne ez a drámai háttér a terroreseménnyel. De van az is.

Plusz, még egy részt ki kell emelni, ami zseniális. Amikor indul a pletyka, hogy a túszok szabadok. Amikor még az egyik kormánytag is lenyilatkozza. Aztán jön a telefon, hogy lövöldözés van a reptéren. A tudósítók kikészülése, amikor elmondják, mit láttak és mi történt valójában. Azért így behazudni a tévében, hogy minden rendben, miközben elszabadult a pokol... Az már egy komoly szint és jól mutatja, milyen helyzet volt ott.

Jó színészi gárdát is kaptak, bár a kort idéző hajak és ruhák miatt nehezen ismertem fel bárkit is. De nem is kellett. Hitelesen hozták a sportközvetítőket, akik belecsöppentek valami sokkal nagyobba és kihoztak belőle mindent. Hogy ezzel jobb vagy rosszabb lett a világ? Az nem tiszte sem a filmnek, sem nekem megítélni.

Nem újranézős, de érdekes film. Több szempontból érdekes, a sorok között van benne kritika. Egyszerűen szépen összeáll, jól összerakott darab, de nem tömegfilm. Ilyen témával különben ne is legyen az.