Van még olyan Disney-klasszikus, ami nem létezik filmként is? Hirtelen nem jut eszembe egyik sem. De, a Vaiana/Moana. A Jégvarázs. De a régiek, a klasszikusok szépen sorra elkészültek. Még az állatosak is.
Nem a saját, de az egyik barátnőm nagy kedvence volt a Susi és a Tekergő. Ezért volt cocker spániele. Elnéztem 
én is, de nekem nem volt a top3 listámban sem benne. Így az élőszereplős verzió elé is kételkedve álltam - Az oroszlánkirályt pl. nagyon szerettem és nem voltam lenyűgözve az új verziótól. Pedig nagyon győzködtem magam mellette.
Most erre nem volt késztetésem és elég hamar kaptam is, amin moroghattam. Azon már túltettem magam, hogy mennyire félrement nálunk a cím. Gyerekként nem zavart, de már értek angolul. Amikor Édesem megkapja a kiskutyát, azt mondja, olyan mint egy kis hölgy. Innen lesz a neve Lady. Magyarul is maradhatott volna, ez azért nem egy ismeretlen kifejezés nálunk sem. De nálunk Susi lett. Miért? A mai eszemmel már be is ugrik róla Bajország kedvenc nyomozója, aki az unokahúgát hívja magában Sushinak. Ok, elkalandoztam. Átfutott most is az agyamon a neves problémám, de nem ezen akadtam meg.
Hanem, hogy ezt is utolérte a multikulturalizmus. Miközben nem lett modernizálva a környezet, simán lehetünk a XX. század első felében, Lady (Susi nem lesz nálam, bocsi. Annyira gagyi névnek érzem.) gazdái vegyes házaspár - fehér férfi, fekete nő. Aranyosak, helyesek, nincs velük semmi baj. De ebben a környezetben? Kvázi vártam, mikor jönnek a tüntetők és akarják szegregálni a nőt vagy elüldözni őket. Tudom, Bridgerton-hatás, de ezzel nem fogok tudni megbarátkozni. Azt írtam már, hogy a neves doktor meg a koreai gyökerekkel rendelkező Ken Jeong? F. Murray Abraham meg annyira sztereotíp olasz éttermest játszik, hogy az már maga egy sokkhatás. Most komolyan, így kell modernizálni a Disney-meséket? Pedig én igyekszem nyitott lenni, de egyszerűen nem értem a miérteket.
Erre jön rá, hogy a mese semmilyen új elemet nem kapott. Elmesélik a klasszikus Disney-t, csak emberekkel és animált ebekkel. Hát igen, még egy dolog, ami azért bántja a szemem és az agyam. A beszélő kutyák. Ezért is kellett őket animálni, gondolom én. Egy igazi cocker még úgy tenni sem tudna, mintha beszélne és mozogna a szája. Az eredeti, rajzolt mesében semmi bajom vele. De amikor élőszereplős, akkor miért kellett ezt is így 
átvenni? Ez is bántotta a szemem.
Mennyire cukik a kutyák? Változó. Van egy-egy jelenet, amit szépen megcsináltak. De összességében én visszasírom a régi, rajzolt verziót. Lady még csak hagyján, de Tekergő? Nagyon távolról hasonlít csak arra a kutyára, amit a mesében megszerettem. A mellékszereplő kutyusok, a vadász meg a beöltöztetett házikedvenc sokkal jobban sikerültek. Az a híres jelenet, a spagettivel. Na, az animált kutyákkal nagyon furcsa. Nem néz ki jól, pláne, hogy egy Oscar-díjas színész énekel nekik a háttérben annyira... fájdalmasan.
Pedig a mese nem véletlenül klasszikus, aranyos mese. Állatbarát, humoros, szerethető a története. Az üzenete is éppen az, amit a Disney mindig is zászlóra tűzött. Szeretet, család kell. Legyünk hűek, harcoljunk a sajátjainkért. Még akkor is, ha James Herbert rémálmából szabadult patkányokkal kell csatát vívni.
Maradjunk annyiban, ha az unokahúgom meg akarja majd nézni, én a régi mesét fogom elővenni neki. Ez nem tudott semmit hozzátenni, kevésbé aranyos és a zene sem olyan, mint régen. Nem modernizált, nem frissít, a kutyák sem helyesebbek így. Az meg, hogy ebben vegyes pár van, nem fogja növelni a történet értékét.
