Anna Sewell egykönyves szerzőként ismert. Az az egy könyve viszont zseniális - a Fekete Szépség eredeti, regény alakja kapcsán hosszan tudnék ódát zengeni. A lovak személyisége, a társadalomról bemutatott kép, az emberek - köztük jók és rosszak, hatalmas pofont adva, hogy mennyire nem érdemeljük meg a lovakat sem, ahogy a kutyákat sem. Furcsa is, hogy mennyire szeretem a könyvet és filmen mégsem tudott eddig tetszeni.

De most belefutottam a Disney 2020-as feldolgozásába. Van egy nagyon jó alapváltása: áttették a történetet a mai korba és mellette képesek voltak megtartani az eredeti cselekményszálakat, tanulságokat és rendszeresen pofon vert azzal is a film, hogy mennyire kevés a jó ember, mennyire önző az emberiség, miközben olyan állatbarát a történet alaphangvétele is, hogy engem sodort vele végig.

De, amit különösen ki akarok emelni, hogy mennyire jól átszabták mai, jól eladható kamasztörténetnek. Az első jelentős váltás, hogy Szépség egy mentett musztáng, aki majd a gondozója megárvult unokahúgával lesz nagyon jóban. A film nem csak Szépség, de Jo története is. A lányé, aki a ló mellett kivirul, éltcélt kap és a sorok között még egy hamupipőkés jellegű szerelmi szálat is kapott a környék gazdag örökösével, aki nem mellesleg szintén jó lovas és állatbarát. Jo és George, ok a nevekkel nem voltak kreatívok, de hajlandó voltam lenyelni. Egy jó kis ifjúsági regényes lapot hozzáépítettek.

Erre pedig rákerültek a regényből ismerős fordulatok, csak a ma korára szabva. Pl. Szépség a vége felé nem fuvaros ló lesz a városban, hanem egy parki konflisos mellett szolgál, aki tüdőgyulladás miatt kell, hogy megváljon majd tőle. Jönnek ugyanazok a fordulatok, ha nem is ugyanazokkal a történetekkel. Szépség itt lesz majd hegyimentő lova, egy paraszt mellett alaposan kihasználják és még lehetne sorolni. Ötletes, ahogy egyszerre az eredeti is, meg új is.

Még azzal sem volt bajom, hogy milyen formában mesélik el. Maga Szépség a narrátor, aki elmeséli a történetét már a végéről visszanézve. Annyira a végéről, hogy még a halálát is megemlíti. Ok, azért a mennyből mesélő ló már nekem is sok egy kicsit, azt a mondatot kivehették volna. De maga a formátum működik és sokkal jobb így, mint a Susi és Tekergő beszélő állataival. Itt a ló ló és nincs megszemélyesítve. A narráció belső. Megjegyzem, azért sajnálom, hogy nem sikerült angolul néznem, mert Szépség jobb lett volna Kate Winslet előadásában, de mindegy, szinkronnal sem rossz, csak Winslettel jobb lett volna.

Az is egy jó döntés volt, hogy találni a filmben ismerős arcokat, de nem sztárokkal pakolták tele. Első blikkre hárman voltak, akiket megismertem. A legismertebb szerintem a George anyját játszó Forlani, aki egy gazdag, de rideg nőt játszott, lehetett is nem kedvelni a történetben. Jo az a Mackenzie Foy, aki az Alkonyat-őrület idején Bella és Edward kislánya volt. Még én is megismertem, akkor annyira ott volt mindenfelé, pedig én nem láttam azt a részét sem az Alkonyatnak. (Még büszke is vagyok rá, hogy egyik Alkonyat filmet se néztem meg. Amit unokatestvérem beletekerve mutatott, nekem az is sok volt.) Itt nem feltétlenül dicsérném agyon, de annak az arca és nem a játéka az oka. Annyira nyúzottnak, idősebbnek tűnik, modellszerűnek, hogy nem találtam hitelesnek egy 16-17 év körüli lányra. Iain Glen viszont nagyon szimpatikus lóidomár volt, tényleg csak a személyazonosság miatt rémlett fel nekem, amikor sorozatban kalózkodott.

A lovak meg visznek mindent. Szépek, nemesek és összetörik a szívünket, amikor végignézzük, hogy bánnak velük sokan. Nem is tudnám, melyik a legfájóbb része. Az biztos díjas lenne, amikor George anyja a fia tudta nélkül eladja annak díjnyertes versenylovát, kvázi barátját - amikor a fiú egyetemre megy. Ami azzal a szegény állattal megesik... Több, mint méltatlan.

Hú, bele se kezdek, mert amit a regény, a film is ki tudta hozni belőlem. Már írtam is, az emberek nem érdemlik meg a lovakat. Szégyen, hogy olyan fajba tartozunk, ami képes ilyesmiket művelni más élőlényekkel. És hiába lesz happy end, hiába pozitív a film, nekem betalált a keserű pirula is.