A műsor egy igencsak kifejező verssel nyit, majd azzal is zár. Bár nekem állatos versek közül talán Blake és A tigris van leginkább a fülemben, megragadó ez is, amit a leopárdoknak szenteltek. A mókás, pöttyös gyilkosnak, aki ölelésében kitépi a szívet. Igen, mire a történet végére érünk, be is láthatjuk, mekkora benne az igazság.

A történetbe ágyazottan ott van annak is a meséje, hogy készült el ez a természetfilm. Két leopárdot figyeltek meg 3 éven keresztül és ez az eredmény. David Attenborough mesél nekünk, a szereplők között meg az állatokon túl busmanokat ismerünk még meg, akik pusztán az állatok lábnyomaiból el tudják mesélni, hogyan vadásztak, küzdötten és kivel mi történt. Így nem csak a leopárd kap elismerést, hanem egy olyan emberi kultúra is, ami a modern embernek nem kicsit lehet egzotikus.

De a főszereplők a leopárdok. A film különlegessége volt, hogy egy akkoriban friss eszköz, az éjjeli kamera segítségével készült el. A leopárd éjjel aktív - vagyis, ne légy csalódott, ha az állatkertben csak alszik a fa tetején, ha csak nem éjszakai látogatásra mész. A vadászatra tették a súlyt, hogy miért van olyan félelmetes híre és valóban mire képes ez az állat. Bemutatnak több vadászati technikát. Nem csak az erő és gyorsaság, de van megtévesztésre is épülő harcmodora. Melyek a jellegzetes prédák, melyiket miképpen cserkészi be. Hogyan neveli és tanítja a kölykeit.

De szóba kerülnek az ellenségei is. Ez a film is nagyon figyel arra, hogy nyílt erőszakot ne lássunk. Igen, vadászik. De amit premier plánban levetítenek, abban meg tud szökni az áldozat. Amikor prédát ejt, gyors váltással már csak a tetemet látjuk és nem az élő, lélegző állatot, amit levadászik. Fordítva is igaz - van benne olyan történet, amikor az oroszlánok kiszemelték szerencsétlen leopárdot és elkapták. Ezt csak elmesélik és a maradványokból mutatnak be nagyon korhatásosan, se vér, se semmi hasonló.

Tele van információval és nagyon sok mindent átad az állatokról. Akár azt, hogy milyenek a szociális készségei, mekkora a vadászterületük. Mindezt a főszereplő állatokkal teszi személyessé és történetté. Azzal, hogy meghatározott leopárdot nézünk, ahogy túlél, kölyköt nevel, még akkor is történetet ad neki, ha természetfilm, ami egy állatot és főleg a vadászkészségeit mutatja be.

Mondanom se kell szerintem már, annyiszor leírtam, hogy mennyire szeretem és irigylem, ahogy Attenborough a világot, a természetet és állatokat látja és átadja. Ebben is megvan, és megint csak azt éreztem, hogy rá kell csodálkoznom arra, mennyire csodás állatok a leopárdok. És többet nem fogok morogni, ha az állatkertben nem sétálgat a ketrecében vagy mutatja meg magát, csak alszik a fáján. Annak meg csak örülök, ha esetleg mászni látom majd.