Shondaland produkcióban kapunk egy kifejezetten hangulatos krimit. Van egy jó eset, sok egyedi szereplő meg egy igazán karakteres helyszín. Maga a Fehér Ház, ahol egy fogadás alatt gyilkolták meg személyzetének vezetőjét. A nyomozáshoz meg érkezik a világ legjobb detektívje.

Sikerült a sorozatot úgy összerakni, hogy a krimi és a komédia elemek is szépen üljenek benne. Nézzük csak meg a bűntényt és ahogy a főszereplő nyomoz! Egyrészt idézi Poirot szellemiségét, ahogy mindenkit szépen meghallgat és megnéz pár dolgot, de koránt sem úgy keresi a nyomokat, mint egy helyszínelő. Az emberek, az ellentmondások, a véletlenül elmondott igazságok adják a rejtély kulcsát. Közben meg ott vannak a szerencsétlen rendőrök és a meddő vita, hogy kinek is a hatóköre egy Fehér Házban történt gyilkosság. Maga Cupp, aki egyszerre zseniális koponya és egy modern Poirot - Holmes keverék, miközben olyan madárles bolond, hogy a madarakkal ivós játékkal le lehetne részegedni akár egy rész alatt is.

De nekem tetszett a végeredmény. Főleg azért, mert mind a két vonalat jól tudták hozni. Krimiként, a kihallgatásokkal és a részletek összeillesztésével éppen annyira tetszett, mint amikor elmentek humorosabb irányba. Van pl. egy szereplő, aki megszállott rajongó, és a fogadásra meghívott minden sztárral fotózkodna, meg már a nevüktől a nyálát csorgatja. Mit érdekli a gyilkosság, ha karnyújtásnyira van Hugh Jackman?

A szereplőkben inkább a komikus elemeket vettem észre. Nincs benne talán egy sem, akinek ne lenne egy olyan vonása, amiről inkább paródia, mint komolyan vehető szereplő lenne. Bár, egy kivétel mégiscsak van. Az áldozat, akit Giancarlo Esposito játszott el. Benne nem volt ilyesféle elem és érdekes lehetett, ki és miért végzett vele. A megoldás különben... nem is tudom. Kicsit olyan, mint maga a sorozat egésze. Megvan a maga logikája, krimisen is ok, de azért érvényesül az a komédia, majdnem parodisztikus elem benne.

Szinte külön szereplőként lehetne kezelni a helyszínt is. Amit lehet, kihoztak belőle. Tervrajz, több szoba, lakosztályok. Néha egészen eszembe juttatott egy szépen megcsinált Lego babaházat, csak éppen itt 3D-ben és sokkal magasabb technikával dolgoztak. Ikonikus helyszín és az itt játszódó krimiknek is saját hagyományaik vannak. A bútorozás szép, kihasználják a tereket és a megoldásnak, de igazából mindennek köze van a Fehér Házhoz.

Most még azt sem éreztem olyan súlyosnak, amit több Shondaland produkcióban eltúlzottnak érzek. Előfordul a történetben mindenféle rassz és náció, de nem akartak egy hátrányos helyzetet bemutató vagy eltolt társadalmi üzenetet lenyomni a torkunkon. Mivel az All Amerivan hetek óta ezzel sokkol, ebben tudtam értékelni, hogy a színes szereplők nem tragédiaként élték meg a bőrszínüket.

Különben az erős, a saját műfajában legjobb, de nem teljesen normális fekete hősnő most is megvan. Egyfajta védjegy és Uzo Adubának jól is állt a szerep. Sikeresen szintetizálta a bolond nagynénit és Poirot-t. Esposito meg remek karakterszínész, még ő lesz az, akire emlékezni fogok később is a sorozatból.

Nekem elsősorban jó szórakozás volt. Hiányolom a jó krimiket és ha itt a paródia/komédia határán is mozogtunk mellette, ez jó volt kriminek is. Szívesen néztem.