A regényt elég rég olvastam, de nem nagyon szerettem. Meg is lepett, hogy a környezetemben mennyieknek mennyire tetszett. Én nem sokkal többet láttam benne, mint egy szimpla románcban, amiben a háborús múlt nyomozása jelent egy nagyon kis extrát.

A filmet sem véletlenül csak most láttam. Ha nincs olyan szereposztása, amilyen, most sem. Pedig, ez kellemes néznivalónak bizonyult. Ami olvasva untatott, a filmen a szereplők és a hangulat el tudta adni. Kedélyes lett a megszállás alatt a klubtagok barátsága, az összejöveteleik. Jobban átjött, hogy Elizabeth miért volt annyira lehengerlő személyiség, hogy mindenki a hatása alá került. A sziget hangulat, az angol kisvárosi jelleg egy olyan helyszínen, ami nem is szervesen Anglia.

A történet viszont nem lett izgalmasabb. A múltból rejtett titkok kívülről nézve annyira nem titkok, könnyű mindenre rájönni. A szigetre érkező, olvasóklubban felolvasást tartó Juliet is pár nap alatt megfejt mindent. Miért alakult a klub, miket tett Elizabeth és Kit körül mi a titok. Egyszerűen nagyon adja magát, hogy minek kellett történnie, hogy a jelenben a látottak alakuljanak ki. Igazából csak az nem lett értelmesen megmagyarázva, hogy Kit miért nem a nagyanyja mellett nő fel. Tippem lenne - mert Elizabeth a férfira bízta a babát, mielőtt a végzetes útra elindult, de ez nem lett túlragozva a filmen.

Igaz, nem egy rossz taktika, hogy a nyilvánvaló dolgokat nem mondják ki. A látottakból egyszerűen adott. Így nem kell ugyanazt sokszor végighallgatni, megmutatva is éppen elég. Ilyen különben a zárókép is a gyűrűkkel.

A film jelenének a történetét nagyban ezzel már el is meséltem: Juliet megérkezik, összebarátkozik a helyiekkel, és elég hamar rájön, mi zajlott a szigeten a háború alatt. A másik történetszál a szerelmi. Juliet éppen az előtt lett eljegyezve, hogy eljött a szigetre. Ugyanakkor azt is lehetett látni, hogy valami hiányzik az életéből, nem igazán boldog. A szigeten sokkal jobban érzi magát, és itt van Dawsey is, akivel már levelezve nagyon egymásra kattantak. Aki nem egy kövér, öreg könyvtáros, hanem egy nagyon is fess fiatalember jó szívvel. Mivel történelmi környezetbe tették, mindkét fél elég félénk is, nagy szerelmi románcra nem kell számítani, de szépen benne van a sorok között, hogy ők nem csak barátot jelentenek majd egymásnak.

Látványra a kosztümös angol kisvárosi hangulat van meg. Nem nagy költségvetésű, a háborús részek is leginkább az egyenruhások jelenlétéből volt felfedezhető. A történet és a színészek, akikkel a filmet lehet reklámozni.

Mert jó nevű színészekkel van tele. Kapásból 4 olyan név, akik kisebb túlzással maguk is eladnák a filmet. Lily James azt a helyeske, kedves lányt játssza, aki a Hamupipőkében is volt. Michiel Huisman a csendes, szép mosolyú szigeti férfi, akinek a múltbéli jelenetekkel azért több jut, mint Lily James nagy szemekkel bámulása. Jessica Brown Findlay és Matthew Goode már inkább mellékszereplők, de simán felférnek ők is a plakátra.

Rajongó nem leszek, de egyszer kellemes néznivaló volt. Ritkán írom, de a filmmel jobban kijöttem, mint a regénnyel. Csak a történet nekem nem volt elég, így látvánnyal és színészekkel igen.

Újabb gyilkos játékok. Az elején azért rám ijesztettek kicsit, hogy ismétlődő vagy unalmas lesz, de aztán szerencsére magára talált a sorozat. Kereszt az ujjakkal és úgy mondja bárki, hogy nem a halálos játékokért nézi ezt a műsort!

Mert az elején bizony alapozták, hogy érdemben folytatható legyen. Az előző évad nyertes csapatot fizet, hogy a játék szervezőire bukkanjon. Véget akar vetni az egész játéknak. A beépült rendőr pedig a szigetet keresi, de nem jár sikerrel. Amikor összefutnak, egyesítik az erőiket, akkor a lehetőség is adott lesz. A beszervezőre találnak rá és 456-os újra a játéktérben találja magát, míg csapata igyekszik vele együtt a játékra is rátalálni.

Ami ijesztő volt, hogy a rendőrös szál elég érdektelen lett. Mennek szigetről szigetre és sehol nem találnak semmit. Kifejezetten rühelltem, ha oda váltottunk, mert az jelenleg nagyon csak előkészítés, nem sok értelme volt. A végére tettek be csak egy olyan csavart, amellyel majd lehet haladni és hozzátesz a történethez.

A másik ijesztő elem az volt, hogy az első játékot már nagyon jól ismertem. A babával, meg a lövészekkel, akik agyonlőnek, ha megmozdulsz a baba tekintete előtt. Annak nagyon nem örültem volna, ha ugyanazokat kell végigjátszani most is. De hála égnek, utána jöttek az újabb játszmák. Még annyira gonoszak és nehezek, mint az előző körben, nem voltak. Csapatmunkával nagyon sok mindent meg lehetett oldani. De ahhoz elég érdekes volt, hogy várjam, mi lesz még.

Egy más játszma is volt, kettő is, amivel ezt az évadot másították. 456-os forradalmat indítana, a szervezők ellen hadakozna és menet közben lesznek társai is. Nem ismeri fel, a rendőrnek ment volna, hogy ki az, aki elég hamar mellé keveredik és látszólag támogatja. Nézőként jobban lehetett tudni, mi már láttuk a saját közegében. 456 nem. Így ők is játszanak egymással és egészen mások a tétek. 456 le tud-e állítani mindent, vagy nyer a játék és soha nem lesz megállás?

A másik újítás, hogy a játékosok most szavazhatnak, tovább akarnak-e játszani, vagy az addig megnyert pénzzel távoznak. Az emberi természet sötét oldalára alaposan rávilágítanak és a jóravaló szerencsétlenek mellett megteremtik a szemét játékosokat, akik még szinte élvezik is a Squid Game megpróbáltatásait. A szavazások mindig hangsúlyosak és egyre nagyobb tétjük van. A játékoknál nem jobbak, de egy másféle feszültséget okoznak.

Már használt, de a részre szabott elemként jelenik meg, hogy megismerjük a játékosokat. Miért játszanak, mi a történetük és kapcsolatok is akadnak. Már várom is, hogy a kismama és a baba apja, aki elhagyta a nőt, de itt most újra találkoztak, története hogyan alakul. Többen vannak, akik megérdemelnék, hogy éljenek, de hát ez a Squid Game. Ölik őket. Halomra.

Erről jut eszembe, kicsit az őrök játszmáiba is bepillanthattunk. Azt az első részek után elvágták, de az is valami más volt, egy új nézőpont. Az ilyesmik miatt lehet más a 2. évad, mint az első volt.

 Neveket különben most sem tudtam megjegyezni. Arcról megismerem, ki kicsoda és ennyi most elég is volt nekem. Az nem mostanában lesz, hogy 456 vagy rendőr helyett a neveket fogom írni/mondani.

A látvánnyal is minden ok volt. A játékok egyszerre egyszerűek és mégis véresek, hatásos a kivitelezés. Nem spóroltak se vérrel, se lőszerrel. A szereplők hitelesen rémülnek halálra.

Amiben még tudnék kötekedni, az a vége. Elsőre az is hittem, a Netflix két etapban teszi fel az évadot, ez csak az A rész. De nem, ez az egész évad. Ennyire nyitott és lezáratlan a vége. Ezt még emésztem is. Segít, hogy 3. évad biztosan lesz még, így nem maradunk befejezés nélkül. Mert az most nagyon nincs.

Nem titkoltan az egyik kedvenc filmem a 12 dühös ember. Láttam több feldolgozásban, olvastam az eredeti színdarabot is. A tárgyalótermi krimi különben is a gyengém, ez meg pszichológiailag nagyon jól meg is van támogatva.

Miért emlegetem fel Henry Fonda klasszikusát? Az Esküdt #2 nem ennek a remake változata. De annyi ponton rímelnek össze, hogy szinte az is lehetne. Itt a 2-es esküdt, abban a 8-as vetette fel a kérdést, mi van, ha a gyilkossággal vádolt fiatalember ártatlan? Itt is feláll a ’mindenki a kérdést feltevő esküdt ellen’ felállás, és itt fokozatosan kezdik el megváltoztatni a véleményüket, ahogy átbeszélik az esetet. Itt is döntő, ki milyen előélettel bír. Pl. van egy esküdt, aki a vádlotton felismert egy bandatetoválást. Az öccse a bandák miatt halt meg, és így neki édesmindegy, mi történik, bűnösnek tartja Jamest. (A másikban a fiával nagy haragban levő apa volt hasonló, aki szintén kivetítette az apa meggyilkolásával vádolt fiúra a sajátjának dühét.) De nagyon hasonló az idős tanú is, akinél ugyanúgy meggyőződhetünk arról, hogy gyengén is lát, befolyásolták is, és nem láthatott jól rá az esetre. Szóval, a deja vu érzet simán adott.

De azért csak deja vu, mert jelentősek az eltérések is. Itt a barátnője agyonverésével van megvádolva a vádlott és a 2-es esküdtnek, Justinnak sokkal nyomósabb oka van hinni az ártatlanságában. Ugyanis, Justin gyógyult alkoholista. Itt, a tárgyalás megkezdésekor döbben rá arra, hogy tavaly, a kocsmából hazafelé az esőben – zaklatottan, de nem részegen – mégsem szarvast ütött el. Vagyis, ő tudja, hogy James ártatlan. A lányt pedig nem agyonverték, hanem sajnos elütötték és olyan szerencsétlenül esett az út mellé, hogy Justin hiába kereste, mit ütött el, nem vette észre. Azt gondolta, szarvas, ami aztán továbbszaladt.

Más abban is, hogy az egyik esküdt, aki különben nyugalmazott rendőr, annyira elgondolkodik, hogy nyomozni is kezd az eset után. Annyira közel jut a valódi megoldáshoz, hogy Justin kénytelen trükközni, hogy Harold ne tudja végigvinni az esetet.

Más abban is, hogy az esküdteket is alaposabban megismerjük, ahogy külön szálat kap a vádat képviselő ügyész-helyettes is. Az esküdtek kérdései, Harold nyomozása kibillenti Faith-t. A nő egészen addig hittel küzdött, hogy egy gyilkost készül lecsukatni. De most kételkedni kezd, és egy dilemma előtt találja magát. Az ügye nyerhető és az segítene neki a választásokon, hogy ügyész lehessen. De ezért feláldozhatja az igazságot?

Egész más a film vége is, de azt azért nem mesélem el. Annyit írok csak, hogy kétszer is ledöbbentem úgy, hogy csak ültem és néztem. Nem akartam elhinni, amit látok. Nem gondoltam volna, hogy egy olyan esetnél, ahol tudom, ki és miért, mit tett, meg lehet csavarral lepni. Itt viszont sikerült. Ráadásul mindkettő olyan erkölcsi dilemmán billeg, hogy napokig nem tértem magamhoz, mit gondoljak, mi lesz most, mi a helyes.

Erkölcs. A filmben ez nagyon fontos. Az etika. Sokszor elhangzik, hogy a jogrend nem tökéletes, de ennél jobbat még nem sikerült kitalálni. Justin és többek, pl. Faith is beszélgetnek majd arról, hogy mi lenne igazságos, egyáltalán lehetséges-e ebben a helyzetben igazságot tenni. Mert sajnos ebben a filmben és nagyon nyugtalanítóan egyszerűen nem lehet megtalálni a választ. Miért nem állt fel Justin, és mondta el az igazat? Ki hitt volna neki? Nem cserbenhagyásos gázolás volt. Érezte az ütközést, kiszállt, kereste, mit ütött el. Arról szerencsétlen nem tehetett, hogy beláthatatlan útszakaszon volt zuhogó esőben. Ki hinné el, hogy nem volt részeg? Hogy nem gázolt, aztán elhajtott? De James lecsukása sem igazság, mert ő tényleg elmondta, mi történt az éjjel. Ő nem bántotta a barátnőjét. Akárki megy is börtönbe, az nem lesz igazságos. Mert, sajnos annyira nincs igazság és valódi igazság, hogy az fel sem merül, hogy az igazság győzne. Hogy mindenki azt kaphatná, amit érdemel.

A szereplők folyamatosan szenvednek azzal, velük mi is, hogy mit tegyenek. Tudják, tudjuk, mi lenne az etikus. De, ha meglépik, akkor szenvedni fognak és nem igazságosan. Vállalod az igaztalan büntetést más helyett, ami se neki, se neked nem járna?

Jó a karakterépítés, szimpatikusak a szereplők, így duplán nehéz a nézőnek. Annyira együtt lehet érezni mindenkivel, hogy engem totálisan meg is csapott, hogy nincs jó megoldása a helyzetnek. A filmnek sem lehet ezért. És ez micsoda kritika korunknak – nincs igazság.

Clint Eastwood rendezőként különben is remek filmeket készít, de ez most különösen rám talált. Eddig talán a Levelek Ivo Dzsimáról volt tőle a top nálam, de ez most jobban felkavart. Az egyik kedvenc filmem megidézve, jó kriminek és jó erkölcsi kérdésfeltevésnek, bírtam a szereposztást. Még azt is szeretem benne, hogy ennyire nem tudok megbékélni tőle, mert fogalmam sincs, ennek hogyan lenne jó és hiteles vége. Szerintem nincs is olyan.

Nem tudnám kiválasztani, melyik színészt emeljem ki. Nicholas Hoult a főszereplő, és igen messze van már, amikor újraéledő zombiként tinisztároskodott. Egy ideje már jegyzem, hogy Hoult igencsak beérett színészként is, és ez is abba a sorba illik. Toni Collette ügyésznője, JK Simmons nyomozgató esküdtje, Leslie Bibb szerethető okoskodása az esküdtek vezetőjeként, összeáll az egész. Zoey Deutch veszett el kicsit Justin feleségének szerepében, de ő legnagyobbrészt úgyis annyit játszhatott csak, hogy nagyon terhes már.

Szerettem ezt a filmet, a 2024-es kínálat egyik kedvence nálam. De tény, hogy nagyon nem lettem tőle boldog, iszonyatosan tudott nyomasztani.

Évek óta a karácsony, szilveszter, újév fix sorozatnézős programja nálam Az élet dícsérete. Annyi minden van ebben a sorozatban, amit szeretek és annyira egy színvonalon, jól tudják hozni még az 5. évadban is, hogy mindig megfordul a fejemben, akár az egész sorozatot is újranézhetném.

Az 5. évad a háborús éveket dolgozza fel - előzetesen tartottam is tőle, hogy marad állatorvosos a sorozat úgy, hogy James pilótának van kiképezve. Mindig nem botolhat bele egy állatos feladatba a seregben sem. Hiába tudtam ezt, mégis meglepett, mennyire gyorsan megoldották ezt a helyzetet. Az előző évadban kezeltek egy fertőző betegséget, amiről kiderült, hogy Jamesben lappang. Így nem engedik repülni, bármikor rosszul lehet és kitörhet rajta a láz. Leszerelik, és már folytathatja is az állatorvosi mindennapokat kiegészülve azzal, hogy apuka is lett.

Mégsem váltottak teljesen vissza a korábbiakra. A háttérország mindennapjai elevenednek meg és folyamatosan vannak emlékeztetők, hogy háborús időket élnek. Audrey pl. légoltalmi megbízott lesz, szó van az élelmezési problémákról, vagy éppen feltűnik olyan szereplő, aki a mezőgazdasági munkában időszakos kisegítő lesz a háború alatt. A legextrémebb talán az volt, amikor a teheneket csíkosra kellett festeni, Siegfried nagy idegességére, hogy éjszaka ne okozzanak közúti balesetet.

Újabb változás: volt egy szereplő visszacserélés. Carmody letette az állatorvosi vizsgát, annyira jó eredménnyel, hogy kutató ösztöndíjat is elnyert vele. Fájó szívvel, de büszkén engedték el: a felszabaduló hely pedig jól jött Tristannek, akit állatorvosi tanárnak hazahelyeztek az afrikai frontról. Csak bajuszt ne növesztett volna, az valami borzalmas...

A sorozat remekül egyensúlyoz tragédiák és kedélyes pillanatok között. Nagyon tudtam sajnálni kis Bingo kutyát, de jókat mosolyogtam Carmody és Tristan vetélkedésén, ki aludjon matracon, ki a rendes ágyban. Ebben a sorozatban mindig is megvolt, hogy nem festenek mindent rózsaszínre. Igen, benne van az idill, amit nosztalgikusnak érzek, ugyanakkor ezt nem boldog mesékkel érik el. Halnak emberek, szenvednek, és nem minden állatot sikerül megmenteni. De a légkör, a szeretet és egymás segítése, az egésznek a miliője nagyon nézette velem, és lélekmelegítőnek élem meg.

Szeretem, ahogy fejlesztik a karaktereket. Tristan már félig sikeresen megkomolyodott - még szeret bulizni és idegesíteni a bátyját, de mellette már van egy komoly énje. Jó tanár lett, ért az emberekhez és biztos tudás van mögötte. Öröm volt nézni, amikor oktatott a seregben. James és Helen szülőkként igyekeznek helytállni, és nekik is megvannak a maguk pillanatai. Amikor James elvállalta a babát és simán elhagyta - először csak a pelenkát és ételt, másodjára már magát Jimmy babát is. Kész.

Külcsínre a szokott minőséget tudja prezentálni. Igényes, angol, BBC minőségben.

Vagyis, még mindig ez az egyik kedvenc sorozatom. Egyszerűen boldogabb vagyok utána, ha 1-2 részt megnéztem belőle.

Szilveszteri film, ami mégsem annyira szilveszteri. Az inkább csak a keret neki. Mesélem, miképp.

A történet szilveszterkor indul, amikor két kismama vajúdik. Az egyik fél, a másik csitítja, még azt is elmeséli, milyen nevet választott a kicsinek. Quinn - jó fiúnak, lánynak, és szerencsét hoz. Egy Quinn-nel jó dolgok történnek! Lesz is sokk, amikor a félős kismama gyermeke lesz az év első újszülöttje, szép pénzösszeget kap érte és még a gyereket is Quinn-nek hívja a másik nő ötlete alapján. Évekkel később Minnie túlélni próbálja a szilvesztert, ami ugyan a születésnapja, de az év legszerencsétlenebb napja is számára. Mert Quinn-nek kellett volna lennie, de ő csak Minnie és Minnie-vel rossz dolgok történnek. A szilveszteri buliban bent is ragad a mosdóban, ahonnan másnap reggel egy szimpatikus fiatalember szabadítja ki. Csak éppen - ki ő? Igen, az a Quinn. Minnie utálni akarja, de a srác kedves és visszatérően segít neki. Mi meg követjük őket a következő szilveszterig, ahol kiderül, hogy egymásnak lettek-e teremtve, vagy nekik nem való a szerelem.

Romantikus komédia. Ezzel szerintem költőivé is tettem a kérdést.

De, a film szerethető. Számomra azért, mert nem negédes, nem szentimentális és nem akarnak valami giccset lenyomni a torkomon. Quinn és Minnie nem lesznek azonnal szerelmesek, nincs azonnali vonzalom sem köztük. A nehéz kezdet után barátok lesznek, és sok mindenben segítenek egymásnak. Hónapokig legjobb barátokként működnek, amikor felmerül bennük, nagyjából egy időben, hogy megvan a szikra is, ez nem lehet szerelem? Ennek a filmnek el tudtam hinni, hogy igen, ők menet közben tényleg egymásba szerettek.

Kaptak hozzá mókás mellékszereplőket, akik miatt nem csak róluk szól a sztori. Minnie anyja, aki mániásan bele van őrülve abba, hogy ellopták a lánya nevét és vele a szerencséjét. Beteges, ahogy pl. a lányával beszél. Mintha belebeszélné, hogy neki soha és semmi nem jöhet össze, mert ő csak egy Minnie. A szakácsnő, aki odaégeti a kaját. A másik anya, aki ki sem tud lépni a házból. A lökött ex, aki inkább él a közösségi mádiában, mint az életben. Egy másik, aki slágert ír a szakításból. Még lehetne sorolni - kapcsolódnak a szereplőkhöz, igazán nincsenek is saját történeteik, de a főszereplőkét többé teszik.

Kellemes, hangulatos az egész film. Nem az a nagyon nevetős, inkább az építkezős. Akadnak benne poénok, de közben összerakják, hogy melyik szereplőnek mit kell magán dolgoznia, és hogyan lehet egy szerelmet érdemben megélni, felvállalni. Sokkal inkább elhiszek egy ilyen filmes románcot, mint pl. a Lindsay Lohan karácsonyi romkomokat.

Nem sztárparádés, de azért lehet a főszereplőket másból is ismerni. Cookson pl. nekem tipikusan az a színésznő, akit nem értek, miért nem kaptak fel jobban. Helyes, játszani is tud, de valahogy megragadt mellékszerepeknél és nincs igazi sikerfilmje. Azt még emésztem is, hogy a Kingsman 2. részében mi lett a karakterével. Itt is helyeske, szerethető, nem csak egy csinos pofi. Laviscount inkább eye candy, mondjuk, ellene szól, hogy nem szívleltem az Emily Párizsban történetében.

De ez egy kellemes, nézhető film. Nem minden évben újranézős, de egyszer még tetszett is.

Hogy mit gondolkodtam azon, honnan olyan ismerős nekem a férfi főszereplő. Biztos voltam benne, hogy már láttam valamiben, de nem bírtam rájönni, miben. Különben úgy lett összerakva a film, hogy szinte mindenki ismerős legyen valahonnan.

Talán kezdjük ezzel. Lindsay Lohan az egyik legismertebb név a stábból - szerintem a maga műfajában Kristin Chenoweth nagyobb név, ezért nem mondom húzónévnek. Ahogy már pár napja fejtegettem, ő különben is a romkomok világában igyekszik még valamit kezdeni magával. Nyomában sincs a kamaszfilmjeinek, se sikerben, se történetben, se semmiben. Ez a tévében elmegy, de mindenki gyorsan elfelejti szint. Megjegyzem különben, hogy ez a sikerültebb karácsonyi Netflix romkomja. Egy fokkal viccesebb és kevésbé Halmark kompatibilis, plusz, ebben néz ki sokkal jobban a színésznő. Ha nem nézem meg direkt, melyik mikori, ebben fiatalosabb és valahogy jobb a vibe-ja.a  színésznőnek. Chenoweth musical világsztár, és elég sok filmben vállal kisebb-nagyobb szerepet is. Szerintem már rajta ragad, hogy Wicked boszi volt, így megtalálják az ilyen megosztó szerepek. Nem gonoszakat játszik, de a nehezen szerethetőket. (Igaz, ő Glinda volt, nem a zöld.) A többiek meg keményen sorozatszínészek - Czerny a Revenge-ből, Reyes a Devious Maids-ből, Parnellt legutóbb a Falloutból, Bucatinsky a Scandelből, és Harding a Pretty Little Liarsből lehet ismerős. (Aria tanár szerelme volt, amint PLL meglett, már megismertem.) Vagyis, kifejezetten az a szereposztás, amit a Netflix szeret. Egy húzónév és köré sok-sok sorozatos ismerős. Túlzottan senkinek sem kell megerőltetni magát, szeretik eléggé hasonló karakterben tartani a színészeket.

A történet meg abban szenved, amiben a Netflix romkomok egy ró része. Se romantikus filmként, se humorosként nem tudom értékelni. Ha romantikusként nézzük, akkor simán kimaradtak belőle az olyan részek, amiért elhinné az ember, hogy ez a két ember újra egymásba szeret. Ok, egyfajta múltban gyökerező bajtársiasság van köztük, de ezentúl se szikrák, se semmi. Nincs olyan jelenet, ami nyálas értelemben kicsit is romantikus lenne. Még csak nyoma sincs annak, hogy azok kezdenének merengeni, ne adj isten érezni, hogy 10-15 év után még lehetne köztük valami.

A komédia pedig azon bukik el, hogy próbálkoznak humoros jelenetet írni, csak nem nagyon akar sikerülni. A filmnek olyan ötletei vannak, mint a süti befalását a kutyára kenni, vagy bedrogozott állapotban beszédet mondani a templomban. Pedig azzal lehetett volna mit kezdeni, hogy az egykori szerelmes pár úgy dönt, letagadja, hogy ismerik egymást - pláne, hogy a jelenlegi párjaik testvérek és együtt kell karácsonyozni. A gond az, ha eltekintek sok mindentől, ha minden jól menne, akkor miképpen képzelik a jövőt? Ha együtt maradnak, egy család lesznek. Közös családi eseményekkel. Hogy tagadnák le, családdal együtt, ami volt? Nem is véletlen, hogy azon buknak meg, hogy a nagymama kifecsegi, hogy milyen régi és mély is ez az ismertség. Nevettetés helyett legfeljebb mosolyogtatni sikerül.

A szereplők is vérszegények, klisések. Még a fekete bárány a leginkább életre való, csak vele se nagyon tudtak mit kezdeni. Ok, zsarolja az Avery - Logan párost, de annál jobb nem jut eszébe, mint ajándékot cserélni a húzós Jézuskánál? Nagyon korhatárosan akarják tartani a filmet, miközben felnőtt poénokat is szeretnének, és ettől aztán egyik se működik. Se nem mocskos, felnőtt komédia, se nem igazán családi film.

Nem látványfilm, de ebben a zsánerben nem is szoktak azok lenni. A színészeknek és a helyzeteknek kellene eladni. Több-kevesebb sikerrel megy is, azt mondanám, próbálkoztak.

Inkább ez, mint a karácsonyos vasmacskás Lohan-film, de továbbra is a Nem férek a bőrödbe és az Apád-anyád idejöjjön, esetleg a Bajos csajok, amiért emlékezni fogok rá.

Úgy tűnik, az eltűnt lány esete inkább lesz átívelés, mint a főszereplő apja körüli téma. Avagy, a Tracker (s02e08) a heti rész mellett hoz vissza szereplőket és be van lengetve, hogy merre haladunk majd tovább. Annak ellenére, hogy a nővér már szeretné elengedni a múltat. Colter nem tudja. De ez a keret. A heti rész érdekesebb - egy lány keresi a bátyját, aki kb. másfél éve egy autóbalesetben meghalt. Nem szellemidézés, de összeesküvés elmélet igen. krimiként még mindig kevésnek érzem a 40 részt mindent megoldani, de hát ez egy olyan sorozat, amiben a főszereplő mindent átlát és megért elsőre, nincs semmi tévedés. Ahogy a segítői is mind olyan profik, hogy sose hibáznak.

E részben a családi drámáké volt a főszerep a Landman (s01e07) évadában. Minden családtag kapott egy szálat, amiben intézkedhetett, illetve Billy Bob Thornton karaktere összekötötte az eseményeket. A fia kezd belekeveredni a szerelmi drámába, miközben a lány majd belerángatja a biztosítási ügybe is. Érezhetően itt még gondok lesznek. A feleség keresi a helyét és most kitalálja, hogyan jótékonykodhat. Mondjuk, azt nem értem, miből van ennyi pénze, de most legalább nem önzésből cselekszik és költekezik. A lány pedig kiszemelt egy újabb focistát, és apának kellett menni hazarángatni a focista buliból. A Friday Night Lights is felidéződött lelki szemeim előtt, avagy megjelent a jó texasi focimánia és a focisták istenítése a kisvárosban. Közben volt kartellel összecsapás és a vezetőséggel is tárgyalni kellett. Bőven van tartam, a fiút leszámítva mindenki története le tud kötni.

Budapesti kalandok folytatódtak a The Day of the Jackal (s01e06) évadában. A Sakál igyekszik meglógni az országból, míg Bianca nagyon a nyomában jár. Volt akció, suttyó magyarok - még magyar vendégszereplő is feltűnt, magyar beszéd is volt - és a spanyol feleség egyre érdekesebb helyzetben van. Hol már válni akar, máskor meg rohan segíteni a férjének. Nagyon nem tudom eldönteni, mire akarják azt a szálat kifuttatni. Annyi már lejött, hogy ők a Sakál gyenge pontjai. De hogy mire haladnak belőle? Ezt most akciórészként néztem és a lövöldözésen túl az tetszett benne, amikor Charles megmutatta, hogy a saját arcából hogyan válik öregemberré és teljesen mássá. Az ilyen hátterek, a beletett munka, vagy ahogy az öreg mozgását is lekövették, azok érdekesek és már szinte bennfentesek.

Vasárnapi ebéd mellé A mi kis falunk (s09e03). Újfent három történetből áll össze, sok szereplőt behoznak így. De a háromból kettő megint inkább csak kínos. Sanyi reménykedése, hogy a más randijára főzésből neki is esélye nyílik csajozni. A doktornő és a volt tanárnő kalandjai a defekttel és a pálinkával. Amit viszont tudtam a héten értékelni, hogy a kiszáradt tó alján kutakodás közben voltak poénos visszautalások, illetve Károly megint tudta szidni, beszólni a fél falunak. A csúcs meg Stoki pisztolya. Mit emlegették és most...

Mit vág rá az ember, ha az alábbiakat hallja: karácsony, repülőtér, terroristák, mentőakció? Én biztosan azt, hogy Die Hard. Most azonban van még egy film, aminek a címét erre be lehet mondani. Ráadásul, más is annyira a kettő, hogy ne akarjuk összekeverni őket.

Ez a történet ugyanis egy fiatalemberről szól, aki szenteste a reptéren dolgozik. Poggyász ellenőrzést végez - csak éppen terrorista szereplőink felveszik vele a kapcsolatot. Át kell engednie egy csomagot a gépre úgy, hogy a riasztó ne jelezzen be. Ha nem teszi? Szintén itt dolgozó, terhes barátnőját agyon fogják lőni. Ethan azonban rendőrnek készült és nem adja olcsón a bőrét. Így hamarosan egy sakkjátszmát nézünk, amelyben a terroristák vezetője igyekszik irányítani Ethant, aki meg mindent bevet, hogy értesítse a rendőrséget, biztonságban tartsa az embereket és a csomag ne juthasson fel a gépre. Vannak kisebb és nagyobb trükkök, átlátszóbbak és komolyabbak is. De az végig kellő dinamikát biztosít, hogy egymás ötleteire és tetteire reagálnak.

A film egyértelműen Ethan oldalára állítja a nézőt: többre hivatott, eléggé rá van utalva, hogy valamiképpen a rossz családi hátterének köszönhető, hogy nem álmai állásában dolgozik. Viszont, Nora folyamatosan irányba igyekszik állítani és kezdő kis családként ők szimpatikus páros. Lehet drukkolni azért is, hogy mindketten túléljék a cselekményt és valamiképpen közelebb jussanak ahhoz is, hogy Ethan szeresse is, amivel pénzt keres. Mert azt sem titkolják el, hogy a reptéri munkáját unja.

A Bateman játszotta gonosz meg egy érzéketlen zsoldos, akinek semmi sem szent vagy elkerülendő. Van egy feladata, amit elvégez, bárkit is kell ezért elintézni. Nem is nagyon ismerjük meg, mindössze annyi fontos belőle, hogy gondosan tervez, veszélyes és gátlástalan. Van csapata is, de őket még ennyire sem ismertetik meg velünk. Azon nem is tudtam, hogy mosolyogjak vagy gúnyosan felhorkanjak, amikor az IT embere, őt játssza Theo Rossi, egy ponton mesterlövész puskát ragad és még azzal is jól boldogul. Úgy tűnik, több feladatra is alkalmas....

A harmadik kiemelt szereplő pedig a rendőrnő, aki a banda nyomában van. Ő is kb. annyira van csak ábrázolva és annyira ismerjük meg, mint Bateman karakterét. Elhivatott a munkájában, csak ő mellette jó ember is. Az akcióban annyira nincs benne, pár jó húzása akad a filmben, különben inkább rohan az események után és Ethan lesz az, aki a javát intézi.

Nme igazán látványfilm, de átverős, játszmás thrillernek eléggé kerek. Éppen elég ismert név van benne, hogy ne hiányozzanak látványosabb összecsapások. Engem különben is előbb bevonz Egerton, Bateman neve, mint tenné egy robbantásokkal és verekedésekkel teli szkript. Az okos film, jobb, mint a szimplán látványos. Még, ha ez nem is annyira okos, de olyasmi.

Jelen pillanatban azt is nagyra tudom értékelni, hogy ez olyan karácsonyi film, ami nem is kellene, hogy karácsonyi legyen - az ünnep egész másért fontos benne, mint a romkomokban.

Nem is tudom, sírni vagy nevetni kellene azon, hogy Lindsay Lohan karácsonyi romkomok hősnőjeként éli másodvirágzását. Meg sem közelíti a szintet, ahol gyerekként vagy kamaszként tartott. Mondjuk, pont ezen a karácsonyon merengtem már ilyesmin - ugyanaz pepitában, mint amit Chad Michael Murray karrierjében meg lehet figyelni.

Sajnos, a Karácsonyi románc minden problémán felül még csak eredetiséggel sem büszkélkedhet. Ez A vasmacska kölykei csak karácsonyi kiadásban és sokkal kevesebb humorral. Az elkényeztetett, gazdag Sierra az emlékei nélkül egy családi panzióban köt ki, és mire a családja megtalálja, ő már egy más ember lett. Nem is tér vissza a korábbi életében, hanem jön a 'mindennap karácsony' az új emberekkel az életében.

A film kb. annyival tud operálni, hogy az elkényeztetett nő próbálja hasznossá tenni magát a szállóban, de semmihez nem ért. Esélytelen, hogy bármit megfőzzön, vagy akár csak beágyazzon. Viszont összebarátkozik az özvegy tulaj kislányával és a sok szerencsétlenkedés közepette Jake megmenti annyiszor, hogy egymásba szeressenek. Annyira tipikusan karácsonyi, hogy kb. 2-3 nap elég, hogy Sierra nem csak új ember, de végzetesen szerelmes is legyen. Meg a bajba jutott szállót egy kis adakozással azonnal meg is mentik a végtől. Azt is mondhatnám, minden konfliktust és problémát varázsütésre feloldanak és jöhet a teljes happy end.

Az egyetlen, amin időnként mosolyogtam, az a másik oldal. Ugyanis a baleset, amiben Sierra elveszti az emlékeit, a vőlegényét egyedül hagyja a vadonban. Egy orvhalász találja meg és visz haza, közben nekik is megvannak a kis kalandjaik. Tad meg olyan szöveget kapott hozzá, hogy azzal simán a film legmókásabb jeleneteit tudhatja a magáénak. A kedvencem talán az volt, amikor felmerül benne, hogy az orvhalász micsoda menő túlélő blogot tudna vezetni, ha akarna.

De a film Lindsay Lohan karakterére koncentrál és a legtöbb jelenetben ő van jelen. Túl jó színésznő soha nem volt és már nincs meg a gyerekkori báj sem. Az sem segített sokat, hogy a szerelmét játszó Chord Overstreet simán fiatalabb néz ki nála legalább 10 évvel. Ez különben valójában nem így van, 3 év van köztük Lindsay javára, de sokkal többnek látszik. Nem egyformán öregedtek.

Karácsonyi hangulatot meg Hallmark stílusban bőven nyomtak bele. A család nagyon szereti egymást, a közösség nagyon szereti a tagjait és itt a kikosarazott vőlegény is simán továbbáll, hogy a portást felcsípve most csajozás helyett pasizzon. Megjegyzem, ilyesmire bőven utaltak korábban, mert a szinkronban díszmeleget fabrikáltak Tadból. Elkalandoztam. Mindenki nagyon szereti egymást, karácsonyi ünneplés, sok hó és család van benne. Ez adja a látványelemet is - egyszer ugyan próbálkoznak Lohan kiöltözött vonulásával is, de ahhoz kellett volna egy jobb ruha. A plakáton jobb van, mint ami a filmbe bekerült.

Erről ennyit is - azért nem fájt vészesen, de nem is egy jópofa karácsonyi romantikus komédia.

Idén felkerült a listámra egy olyan karácsonyi film, amit majd akár jövőre is hajlandó leszek megnézni. Avagy, azért nem minden próbálkozás nyálba vagy undorba fújt.

A Red One akció komédia és a gyengébb kezdés után - mert azért lassan indulnak be az események - a végére már elég sokat nevetgéltem rajta. Röviden a lényeg, hogy Mikit elrabolja egy ismeretlen, és a fő manójának egy hacker segítségével a nyomába kell erednie. Lesz mindenféle kalandjuk, mágikus és egyéb ellenségek, hogy a végére megmenthessék a karácsonyt és a maguk lelkét is.

Mert elsőre az marad meg, hogy mi volt vicces benne. A hóemberekkel a verekedés, akiknek a répáját kell kihúzni. A krampusz és az ő bandája, vagy a saját szánja, amivel a végén majd megérkezik a nagy küzdelemre. Ami, megjegyzem, szépen idézi a Thor Ragnarök végét. A banya ellen mindenki a kifutópályán. A rénszarvasok - a karácsonyi filmekben jó eséllyel amúgy is ők a kedvenceim, és itt is nagy arcok. Az meg valami eszméletlen jól néz ki, ahogy a szarvuk világít és fényt hoz az éjszakába. De szerintem olyat is először láttam, hogy vadászgép nyújtson díszkíséretet a Mikulásnak.

De, amiért olyan film, hogy jövőre is szívesen megnézem, hogy a móka és akció mögött azért feszeget komolyabb témát is. A banya, Gryla szerintem nem igazi, nagybetűs gonosz. Amit ő akar, azt is meg lehet érteni. Amiért a Krampusszal dolgozott együtt évszázadokig - ha a világ nem lett jobb attól, hogy Miki örömet és ajándékot oszt, kell az erős kéz mellé. A rosszak büntetése. Természetfeletti lények, így őket lefizetni sem lehetne. A gond inkább az, hogy Gryla szélsőséges. Komoly büntetés és bűn mértékétől függetlenül, mindenkinek osztani akarja. De a lényeg, hogy olyan ügyet szolgál, amit felnőtt nézőként meg tudok érteni. Van az a mondás, hogy ha többször ugyanazt teszed, változtatás nélkül, bolond vagy, ha változást vársz. Miki azt teszi és Gryla kínál alternatívát.

Jack különben pont arra példa, hogy lehetne a kettőt ötvözni. Ő volt a megrögzött rossz gyerek, akiből sok tekintetben hitvány felnőtt is lett. De nem reménytelen ő sem - jobbá tud válni. De mi kellett ehhez? Változás. Szembesülés. Az meg jó üzenet, hogy lehetne, kellene is változni. Mert különben az van, amibe MANÓ belefásult. Azt remekül megírták, hogy az emberiség nagyja nem csak rossz lett, de már nem is izgatja ez, mondhatni, büszkék is rá.

Jó ötlet az is, hogy Simmons egy sportos, stramm Mikit keltett életre. Jack szájába adják a végére, hogy micsoda kemény alak, és tényleg. Nekem szimpatikusabb is ez a kommandós, fürge és tevékeny Miki, mint a kényelmes pocakos, akinek mondjuk a Télapu ábrázolta.

Hollywood-i blockbuster és ez látszik is rajta. Kapunk jól megcsinált mitikus lényeket, látványos akciókat és a szememnek is kellemes volt ez a film. Némely eleme talán kicsit fura, mint Miki szánja, de működik.

A szereposztás is a nagy produkcióké. Johnson, Evans, Simmons, Liu - sztárszínészek. De jó ötlet volt Shipka a boszinak - eleve a Sabrina a legismertebb szerepe, de jól is állt neki ez a darkos boszi.

Vagyis, idén karácsonykor eddig ez a nyertes nálam. Nevetgéltem, jó a szereposztás, jól is nézett ki, meg volt valami üzenete is, nem csak a szeressük egymást mindig, de ünnepekkor még inkább.