Akkor mese nap lesz, legalábbis délelőtt.
A Disney élőszerepléssé változtatja a klasszikus meséit - egyiket jobban átírva, másikat kevésbé.
A Szépség és a Szörny a mese adaptációja, néhány plusz jelenettel és dallal.
Az egyik új dal, a szörnyé, Josh Grobannel készült el.
Betegséget megjátszó, kiutat kereső, csalós.
Katie álma, hogy táncos legyen belőle. Most az egyetemre jár, és maga gondoskodik magáról. Még középiskolás volt, amikor az anyját elvesztette és bajba került. Ám a lánynak nem a gond maradt meg a fejében, hanem a csalással elért eredmény. Így, most az egyetemen is belemegy egy hasonlóba. Rákosnak hazudja magát, és alapítványa is van a rákos betegségek kutatására, ami igazából a saját kasszája lesz. Így dolgoznia sem kell, csak iskolába jár és táncol. Ösztöndíjat is szeretne kapni, nem is kicsit a rákra hivatkozva. Az ösztöndíjhoz azonban 
orvosi papírokat kell benyújtani, amelyekkel a lány nem rendelkezik. Venne hamis iratokat, de ahhoz több pénz kellene. Az apjától próbál kérni, aki átlát a lánya játékán, és le akarja állítani. Katie nyaka körül egyre szorul a hurok, és lassan már nem marad körötte senki, akinek ne hazudott volna és aki még képes lenne hinni neki. Katie azonban nem adja fel, hazudik és csal, amíg csak képes rá.
Van abban azért őrület, az emberek milyen hazugságokra képesek a saját kis önző érdekükben. Bár, abban azért reménykedem, hogy a való világban nem sok olyan őrült rohangál, mint amit itt Katie felvezetett nekünk. Rákosnak hazudni magát…
Bár azt is meg kell állapítani, hogy nagyon következetes volt a lány, ha jobban ki is dolgozhatta volna tudományosan a hazugságát. A haját kopaszra nyírja rendszeresen, képes azért gyógyszereket beszedni, hogy közbe betegnek tűnjön és produkálja a kemó tüneteit, lássák nála a gyógyszert. Még azt is megjátssza, hogy kezelésekre jár. Csak éppen annyira fogalma sincs a dolgokról, ha valaki kicsit is megpiszkálná a sztorit, már le is bukna. Nem úgy kell kezelni, amit hazudott. Még csak azt sem találta ki pontosan, milyen rákkal küzd.
Ahogy megy előre a történet, egyre közelebb kerül a lebukáshoz, de ő nem adja fel, és még makacsabban hamisítja a tényeket. Nem is tudtam eldönteni, hogy ezt az állhatatosságot díjazni kellene, vagy csak simán ítéljem el az ilyen fokú őrületet. Pedig ez nem igazság-hazugság, amikor a hazug maga is elhiszi a tévképzetét. Katie tudja, hogy valójában nem beteg. Csak így a karrierje is könnyebb, a keresetről nem is beszélve.
Nem egy mozgalmas film, tulajdonképpen ugyanazok az események ismétlődnek és Katie egyre reménytelenebb helyzetbe kerül, de megvolt a sajátos feszültsége. Egész jól elszórakoztattam magam azzal, hogy drukkoltam, Katie bukjon már le. Ahogy a teljes környezetét átveri és manipulálja… egyszerűen nem lehetett azért szurkolni, hogy ő nyerjen.
Katie drámáját látjuk, de nem javul meg vagy fejlődik a lány. Egyszerűen csak menekülne, de egyre nagyobb a baj. Nem is tudom, ki volt az őrültebb: Katie, aki nem ismeri fel a vesztes helyzetet, vagy az a pár ember körötte, akik szinte végig hittek neki. Talán azok voltak a legmaradandóbb pillanatai a filmnek, amikor az egykori barátok és támogatók megértik, hogy Katie mennyire hazug. Nincsenek veszekedések, drámák, csak azok az arcok, amelyekről le lehet olvasni, hogy csalódtak, kiábrándultak és innentől gyökeresen más lesz a viszonyuk a lánnyal, aki sokszor észre sem veszi ezeket a pillanatokat.
Nagyobb szerepe egyedül Kacey Rohlnak volt, aki igyekszik is, de nem éreztem úgy, hogy elvinné még egyedül a hátán a filmet. Nem számolgattam az arckifejezéseit, de volt egy, ami kifejezetten irritált. Van egy olyan mosolya a színésznőnek, ami nálam hidegrázós.
Azt sajnáltam, hogy abszolút karakterdráma, tánc is csak egyszer került bele. Az különben senkinek nem volt gyanús, hogy komolyan táncolt állítólag rákosan?
Hazug tánc - 5/2,5 drámának elment, de nagyon lehangoló a film és a befejezetlenségét se szerettem.
https://www.youtube.com/watch?v=6146a_vM0HU
Egy fiú, aki nem tért haza Irakból, csak egy fém koporsóban.
Egy apa, aki nem bírja ki egyedül az egyetlen gyermeke temetését, ezért régi cimboráihoz fordul lelki támaszért, akik már egy nehéz helyzeten átsegítették jó 30 éve.
A haza szolgálata - az iraki háború vádirata.
Ponicsán nyers regénye sztár szereposztással került filmvászonra is.
Nincs abban semmi rossz, ha mások vagyunk. Az a rossz, ha ők szörnyet csinálnak belőlünk. Mind egyformák vagyunk. Mindannyian emberek. (Lovecraft Country)
(Dokinknak házastársi veszekedés miatt rossz a kedve, és hajnali háromkor online játkozás közben panaszkodik.)
Az ember csak akkor kezd el élni, ha mindent elveszített. (A legszebb ajándék)
(Chuck és Amara nagy beszélgetése, és Isten most is megkapja az egysorosát...)
(Cintia szidja Freddy dalait, amelykből idéz is alátámasztva a véleményét a barátnőjének.)
(Amikor már Jack sem talál szavakat a diákjaira, akikkel némi drogot kellene elrejtenie.)
(Az atya még nem adta fel, hogy vallásra nevelje Sheldont.)
(Az egykori házasok próbálnak dűlőre jutni, az asszony hagyja-e élni a gyerekeket, vagy magával tartja őket a kísértetházban.)
De amikor elindulunk egy úton, nem tudjuk, hova vezet. (The Liberator)
Legjobb barátos, szerelmes, házasságot megakadályozó.
Jennifer és Kevin legjobb barátok már óvodás koruk óta. A barátság felnőttként is megmarad, így amikor Kevin félbehagyja a tanulmányait, hogy játékfejlesztő legyen, Jennifer kész befogadni a házába, amíg összeszedi magát anyagilag. Jól megvannak, nekik nem furcsa, hogy már 7 éve lakótársak. Jennifer sikeres ingatlanfejlesztő lett, míg Kevin még mindig igyekszik befutni. Ám most változik a felállás: Jennifer barátja, Bryce megkéri a nő kezét, és hogy ő beköltözhessen, Kevinnek mennie kell. Kevin duplán áll ellen: az eddigi életét sem akarja feladni, és 
rájön arra is, hogy Bryce mennyire kihasználja Jennifert, csalja és nem illenek össze. A véletlen nyújt neki kiutat: szokásjog alapján, 7 év együttéléssel és még pár feltétel teljesülésével ő számít Jennifer férjének. Be is jelenti a férji státuszra az igényét, míg Jennifer igyekszik elüldözni. Végül azonban mindketten kénytelenek rádöbbenni arra, hogy a barátságon túl milyen érzések kötik össze őket.
Hajlamos vagyok a Hallmark romantikus filmeket már annyi után leírni, hogy Hallmark filmek. Valljuk be, nem éppen olyan darabok, amelyeket a minőséggel társítunk. Kiszámítható, olcsó és nagyon szende is.
Igazság szerint ez a film is ilyen. Döbbenetes, mennyire kerülnek minden testi kontaktust és szenvedélyesebb érzelem megnyilvánulást. Jennifer és Bryce jegyesként sem ölelik meg egymást, vagy csókolóznak, a férfi nem alszik a nőnél és a nő sem a férfinél. Amikor már Kevin színre lép szerelmi vetélytársként, ott sincs semmi szenvedély. Egyszer csak kijelenti, hogy szerelmes Jenniferbe és ennyi. A végén persze van egy esküvő – azt csak azért sem árulom el, ki lesz kinek a párja – és ott elcsattan egy házastársi csók. De kb. olyan kinézettel, mintha lenne köztük egy fal, vagy a kisiskolások játszanának csókolózósat.
Nem kell erotika a filmbe, nem hiányzott a testiség, de legalább egy hihető csókjelenetet tehettek volna bele, mert így a szerelmes pár is pont úgy festett, mint a legjobb barátok. Semmi, de semmi különbség nem volt.
A karakterek végtelenül egyszerűek. Jennifer az álomnő – sikeres, szépséges, kedves. Az egyetlen hibája, hogy elvakult azzal, akit szeret. Döbbenetes, hogy elvileg egy sikeres, karrierista nő, aki annyi mindent lenyel Bryce-tól. A férfi szó szerint kellékként használja a nőt, hogy megnyerjen egy kinevezést a cégnél, és ezt nem is nagyon titkolja. Ahogy beszél a lánnyal, ahogy a közös programjaikat mindig üzleti ebéddé és tárgyalássá alakítja. Kívülállóként nagyon durva, hogy Jennifer mennyire nem látja ezt meg.
Kevin meg a nagy gyerek, aki a helyzetben felnő. Mindig is jólelkű, kedves srác volt, de azzal, hogy bizonyítania kell a lánynak, megtanulja a felelősség fogalmát is. Neki még olyan vakfoltja sincs, mint a lánynak.
Bryce meg simán egy aljas rohadék, önző és kétszínű. Amennyire pozitív a másik két főszereplő, ő annyira rossz színben van feltüntetve.
Ami a filmben aranyos, ahogy behozzák a szokásjogot és Kevin férj akar lenni. Nem a hangosan nevetős, de kellemes kis komédia, aminek ugyan előre lehet tudni a végét, de akkor is egy mosolygós limonádé.
Látványra nincs benne semmi plusz – romantikus komédia, nem is kell.
A színészek elsősorban eye candy célzattal kerültek be, de a karakterekhez ennyi elég is volt.
Esti mozizásra egyszer elment, nálam a kellemes kategóriába simán elfér.
Kiből lesz a cserebogár - 5/3,5 nagyon korhatárt betartó, sok elemében tipikus komédia, de megvolt a maga bája.
Mondhatnám azt is, a kívánságlistám majd a decemberi leállásra. A sorrend inkább a várási fokom tükrözi, ezeknek még nem álltam neki – mert darálni akarom őket, és munka mellett esélytelen, hogy 8-10 részt meg tudok 
nézni maratoni tévézésen.
5: Money Heist – hogy számoljuk az évadokat? Ahogy én számoltam, most a 3-4. évad következik. A banda újra összeáll, és egy újabb rablásba vágnak bele. Kiegészültek az előző évadban beszervezett szerelmekkel. Talán csak azért nem álltam még neki, mert túl sok mindent spoilereztek belőle már, de ismerem magam, ha nekiülök, pörögnek a részek sorra.
4: The Crown – a negyedik évad – erről tapasztalatból tudom, hogy nem tudok egy résznél leállni. Ha belemerülök a brit monarchia életébe, nézem egymás után a részeket. Pokolian jó a külcsín, nagyon erős színészekben, és a történet is mozgatja az agyam. Ebben az évadban megérkezik Diana hercegnő és Margaret 
Thatcher. De várom már, hogy darálhassam…
3: Cursed – regény alapján készült ez is, újraértelmezve, lényegesen csajosabban az Arthur mondakört. A hősnő Nimue, Merlin lánya, akinek el kellene juttatnia az Excaliburt a varázslóhoz, mielőtt a tündéreket végképp kiirtják. Ám menet közben a lány felfedezi a saját erejét, és nem Arthurt, a szerelmét és harcostársát (különben itt zsoldos a srác) juttatja trónra, ő maga lesz királynő. Ezt már olvastam, csak neki kellene állni – jó, ülni – nézni.
2: Locke & Key – az egyik kedvenc képregényem sorozatként feldolgozva. A történet szerint a Locke családot éri egy támadás, amit a családfő nem él túl, és minden túlélő komoly lelki sérülést szed össze: a 3 gyerek és az anyjuk. Visszaköltöznek a régi Locke házba, de nem is sejthetik, hogy ott mágikus kulcsok 
és egy gonosz entitás vár rájuk, akinek a gonosz terveiben ők is szerepet kapnak.
1: The Queen’s Gambit – jelenleg ez az egyik legnépszerűbb sorozat a Netflixen. Nagyon jókat olvasok róla, és a történet is nagyon érdekel. Egy lányról szól, akinek a zsenije már kiskorában megmutatkozik, és elindul a sakkmesterré válás útján. Van egy természete a hölgynek. Nagyon jó a szereposztás, érdekes a kor és nekem az is pontot ér, hogy egy regényből készült, ami magyarul is megjelent. Így elolvashatom Tevis regényét, majd darálhatom is a sorozatot.
Gyerekeket mentő, világháborús, vidéki.
A spanyol határhoz közel, egy francia kisvárosban él a kamasz Jo. Az apja katona, évek óta nem is látta. Az anyjával és apai nagyapjával, kishúgával igyekszik túlélni a német megszállást, miközben besegít a családi szakmának számító pásztorkodásban. Egy alkalommal idegen férfira figyel fel, aki megment egy kölyök medvét. A 
maci nyomában járva felfedez egy titkot: az özvegy Horcada zsidó gyerekeket és egy férfit rejteget, várva az alkalomra, hogy átmehessenek a spanyol határon. Jo az asszony segédjének szegődik, szállítja a híreket, az élelmet, miközben nagyon összebarátkozik a zsidó Benjaminnal, aki nem indult még el, mert hisz abban, hogy a kislánya, Anya is meg fog érkezni és együtt mehetnek majd a biztonságba. Miközben Jo egy barátságos német tisztben is felfedezi az embert, azzal is szembe kell néznie, hogy a jó emberek is képesek gonoszságot tenni.
Michael Morpurgo jó abban, hogy egy-egy éles helyzettel megvillantsa a háborút, és kamaszoknak is fogyaszthatóvá tegye, milyen borzalmak estek meg. A Peaceful közlegény a mai napig fájó ponton, én nagyon sajnáltam az idősebb testvért. A Hadak útján viszont pont eltalálta, hogy annyira borzasszon el, hogy még gyerekként is fel lehessen dolgozni. Különben azokból is készült film. Az Anyara várva is az ő regényéből készült, bár tudtommal ezt a regényét magyarul nem olvashatjuk.
Benne is van mindaz, ami Morpurgo sajátossága. Szemlélteti a háború borzalmait, de nem annyira nyersen és brutálisan, hogy igazán elborzasszon. Hallunk a munkatáborokról, sejtetik, hogy egyet jelent a zsidóknak a halálos ítélettel, de nem nézünk be oda. A végére elvesztünk egy szimpatikus karaktert, aki nem érdemelt halált – és nem a főszereplőt. (A Peaceful közlegényben is a kisebb fiú a főszereplő, csak éppen én jobban szimpatizáltam a bátyjával, azért nem bírom azt a kötetet megemészteni.) A főszereplő egy jólelkű, kedves kamaszfiú, akinek lehet sok mindenért drukkolni.
A film jól használja az érzelmi tetőpontokat, és kifejti a nyomást a könnycsatornákra. Ebben is érzem, hogy a regényből jöhettek a fordulatok, annyira emlékeztetnek a másik Morpurgo történetek hasonló érzelmi tetőpontjaira.
Nem túl bonyolult a történet, a konfliktusok és a veszélyhelyzetek is egyszerűek. Nem egy nagy film, de nekem pont a csendessége volt most hatásos. Hogy az egyszerű emberek mit tudnak tenni, hogy másokat megmentsenek.
A francia oldalról nincs is rossz ember benne. Jo és az egész családja, az özvegy és Benjamin is csak pozitív tulajdonságokkal rendelkezik. A fiú hazatérő apja, aki eleinte mást képvisel, de amikor beavatják és célt kap, egy módszert, amivel küzdhet a németek ellen, ő is nagyon hamar lesz apja fia, aki kehet számítani és rendes ember.
Ennél sokkal izgalmasabb, hogy van egy német tiszt benne, aki tulajdonképpen rendes ember, és emészti is magát azon, hogy mit kell parancsra tennie. Barátkozik Jóval is, szerető családapa, és a végére az is kiderül, hogy sokkal többet tudott, mint amit elárult és cinkosként hagyta, hogy mentsék a zsidókat. Ő azért izgalmas figura, mert nem olyan náci megszállott, romlott, mint az egyik másik német tiszt a filmen, de mégsem kerül át a jók oldalára. Kedves, elnéz dolgokat, de amikor töréshelyzet van, a német oldalt és szabályokat választja. Ő így határmezsgyén van, és vitatható, jó vagy rossz oldalon áll.
Jó lett a szereposztás, korrektül is néz ki, csak éppen néhol gyerekesebb és van jobb is.
Anyara várva - 5/3,5 hasonlót már láttam, jobbat is, de egészen jól eltalálja az érzelmi pontokat, korrekt.
WAITING FOR ANYA Trailer (2020) Noah Schnapp, Jean Reno Movie - YouTube
Mozik zárva, új filmek nincsenek :(
DVD:
Gyereket mentő, szörnyekkel küzdő, titkos szervezetes.
Kelly okos gyerek, akinek már-már természetfeletti érzéke van a rejtélyek megfejtéséhez, legyen az bonyolult matematikai vagy fizikai képlet is akár. Nem meglepő, hogy az iskolában kockának számít, és csak messziről álmodozhat a cuki osztálytársáról, míg a nyomuló pompon lányok le is csapnak a fiúra. Egy buliba készül, hogy 
megmutassa magát, de az anyja keresztülhúzza a számításait. A főnöknőjének kell egy bébiszitter, és a nő beajánlotta a lányát. A kissrác aranyos, csak egy stiklije van: nem mer aludni, annyira fél a szörnyektől. Kelly megnyugtatja, és ő maga lepődik meg legjobban, amikor a mumus tényleg eljön, és elrabolja a gyereket. Segítséget a semmiből feltűnő Liztől remélhet, aki egy titkos szervezet tagja, akik a gyerekeket védik a szörnyektől. Kelly csatlakozik hozzá, és együtt erednek a mumus nyomába.
A kritika se szerette túlzottan, de ott olyan közepesen áll a film. Attól függően, hol nézem, kicsit felette vagy alatta van. Én az utóbbi csapathoz csatlakozom: nekem se tetszett ez a film, több szempontból sem.
Nézzük a történetet! Már alapból a bébiszitterek titkos szervezete elég problémás. A Kutyák és macskákból ugrott be róla a kutyák titkos kémszervezete, csak itt még az sem játszik, hogy a szereplők cukik lennének, mint abban a kutyák voltak. Ahogy történetet akarnak adni a szervezetnek, úgy lesz egyre rosszabb a helyzet. Azt még lenyelném, hogy olyan gyerekek kerülnek be ide, akik szembesültek a szörnyetekkel, maguk is áldozatok voltak egykor, de megmenekültek, és most segítenek más gyerekeknek. Csak éppen történelmileg is ágyazni akarják a szervezetüket, és olyan tagokkal büszkélkednek, mint Kleopátra és Florence Nightingale. Most komolyan, Kleopátra?
Kelly története is tipikus. Ő az újonc, aki a legmenőbb szörnyvadász bébiszitter társául szegődik, akivel jól összebarátkozik. Arról nem is beszélve, hogy itt igen jól fog jönni a képessége, amivel pillanatok alatt megold képleteket. Hogy valaki egy matek- és fizika példa megoldásával fejtse meg, hogyan kell mágikus csapást mérni… Jó, inkább bele se megyek. Nem tetszett a szervezet, ahol mindenki gyerek és olyan gyökértelen az egész. Pénzük pl. honnan van, mert egy gyerekesebb James Bond műhely, amit üzemeltetnek…
A rosszak is. A mumus – amikor először felbukkant, az ugrott be róla, hogy ilyen lehet Joker, amikor nem sikerül a sminkje. Később már a Johnny Depp alakította Bolond Kalaposra asszociáltam róla. Amikor meg énekelni kezd… nem ijesztő lett, hanem röhejes. Rendben, gyerekfilm, nem horror szintre mennek le, de ennél azért vehették volna komolyabban a gonoszok kinézetét. A mumus szolgái is, már szinte aranyosak, pedig elvileg ők lennének a SZÖRNYEK!
A látványvilág tehát nekem nem jött be. Túl színes, túl őrült, túl vidám és túl mesebeli, miközben nem egyszer gagyi is. Ha már rászánják a pénzt, kinézhetett volna valahogy. Jó, próbálom mondogatni magamnak, hogy szórakoztató gyerekfilm akar ez lenni, de akkor is: cukik a gonosz szörnyek? Nem!
A szereposztásban egy olyan volt, amin felhúztam a szemöldököm. A tinik nem voltak ismerősek, de a Mumus Tom Felton lett. Nyomorult, szerintem visszasírja, amikor Draco Malfoy lehetett vagy a Majmok bolygójában a gondozó srác.
Nem tudnám megmondani, egy gyereknek mennyivel jön be jobban, nekem nagyon nem.
Útmutató bébiszittereknek szörnyvadászathoz - 5/2 nem tetszett se a történet, se a szereposztás, se a látványvilága. Még gyerekeknek is gagyi.
A Babysitter's Guide To Monster Hunting | Official Trailer | Netflix - YouTube
Mágikus, családi, titkos szervezetes.
Atticus katonaként szolgált, majd hazatért az Államokba. Az anyja már nem él, az apjával rossz a kapcsolata. Mégis, amikor a férfi hívja, útra kel és igyekszik segíteni neki. Apjának az egyik megszállottsága, hogy a felesége milyen családi örökséggel rendelkezett – ennek a nyomába eredt most is, és keveredett bajba. Egy környékbeli lánnyal és a nagybátyjával útra kelnek, de már maga az út sem egyszerű. Olyan vidéken kell keresztülmenniük,
ahol a feketékre nyílt utcán lőnek. A célállomás sem bizalom gerjesztő: egy kastély, benne egy idősebb férfi és a lánya, akik varázsolnak. Atticus vére kell nekik az egyik szertartáshoz, de ők nem akarják megvárni, míg kiderül, hogyan végeznének velük. A társaság elől azonban nem futhatnak el: Christina el akarja érni a halhatatlanságot, és kész Atticus családját, barátait behálózni, hogy felhasználhassa őket a játszmában.
Erre a sorozatra rá kellett szánnom magam. Eredetileg regény volt, amit el is olvastam, de csalódásnak éltem meg. A sorozat első része meg eléggé egyezett ahhoz a regénnyel, hogy olyan nagyon ne akarjak belemerülni.
Szerencsére azonban a folytatásban a készítők már önállósították magukat. Alapvetően megtartottak alapvonásokat az eredeti történetből, de azokat egy saját, központi történet köré szőtték, ami összefogta az egész sorozatot. Más lett annyira, hogy lekössön és ne a regény jusson róla eszembe, bár abból is sikeresen átültettek jeleneteket, mágiát, különböző részeket.
A regény nagyon erőteljesen mesélt a rasszizmusról, a feketék elleni visszaélésekről. Úgy is éreztem, hogy tulajdonképpen az egész csak egy allegória volt, amiben nem is számított a fantasy körítés, minden arra ment ki, hogy mennyire kizsákmányoló a fehérek csoportja. A sorozat ennél szórakoztatóbb formát öltött, de ebben is megvolt ez az üzenet.
Az Ádám fiai nagyon komolyan vették, hogy ők az örökösök, a mágia urai, akiknek jussuk a mágia. Elég közel álltak a nácikhoz, több tekintetben is. Eléggé durvának is érzem, hogy miközben nem is csak rejtve rasszisták, az simán belefért nekik, hogy összejöjjenek a fekete szolgákkal, és gyereket is nemzzenek, akit aztán simán feláldoznának.
A sorozat még egy lépést tett a társadalmi üzenetek terén: nem csak a feketék elnyomását mutatta meg, hanem Christina kapcsán az is belekerült, hogy a nőket is ugyanúgy elnyomták és mellőzték. Valahol meg is lehetett érteni a lányt, hogy az apja ellen fordult és bizonyítani akart, csak aztán ő is olyan módszereket választott, hogy a rossz oldalra került. Igaz, neki nem a rasszizmus volt a bűne, neki mindegy volt a bőrszín, aki az útjába került, azzal végzett.
Plusz, Montrose kapcsán ott volt a meleg kérdés is. Igaz, itt nem simán a társadalom reakciója volt az érdekes. Maga a férfi volt az, aki szégyellte a beállítottságát, és elnyomta magában.
Több és érthetőbb ebben a sorozatban a mágia. Nem állítom, hogy az egész tetszett. A géppel korokat és világokat átívelő, szuperhőssé válás nagyon nem tetszett, és az is elég beteg, ahogy Christina a halott szerelme arcával mászkál. De jól beépítették a központi történethez, és nem lett öncélú epizód, minden adott egy kicsit a nagy összecsapáshoz a végén.
A látványon dolgoztak, helyenként még a horror szintet is simán hozták. Nekem az volt gyomorforgató, amikor Christina és Ruby testeket váltottak. Láttam farkasemberes horrort, ahol az átváltozás nem volt ennyire sokkoló.
HBO, így a szereposztás is komolyan volt véve.
Összességében korrekten összerakták, és szórakoztatóbbra gyúrták, mint a regény volt.
Lovecraft Country - 5/4 a regény nem tetszett, így a sorozat szórakoztatóbbnak tűnt. Azért a vége így sem jött be.