Ben az erdőben neveli a hat gyerekét, akik majdnem mindent maguknak állítanak elő. Azt eszik, amit megtermelnek és levadásznak. Az apjuk oktatja őket, és rendszeresek a kiképzések az erdőben. A helyi bolt adja el az ilyen-olyan famunkáik, abból van egy kis pénzük.

Az anyjuk kórházban van, és most rossz hír jön. Harper öngyilkos lett. A nő gazdag családból származott, az apa fizette az orvosi számlákat és most ő akarja eltemetni a lányát. Bent tartja a hibásnak, amiért Harper elszakadt tőle, így a férfit eltiltja a temetéstől. A gyerekek menni akarnak, bepakolnak a buszukba és elindulnak.

Közben látják, milyen a világ odakint. A számítógép és játékfüggő unokatestvéreiket, az elhízott embereket, de vannak ott jó dolgok is. A nagyfiú, Bo, egyetemi felvételiket dugdos. Mindenhova felvették: Harvard, MIT, Yale... de hogy mondja meg az apjának? Az egyik pihenőhelyen egy helyes lánnyal, Claire-rel flörtöl, tőle kapja az első csókját. A lány jót mosolyog rajta, amikor Bo még a kezét is megkérné.

A temetésre úgy mennek, ahogy az anyjuk szerette volna. Színesen, ünnepelve Harper életét. Ki is dobatják őket, de Ben azért elviszi őket a nagyszüleikhez, akik a gyerekeknek viszont örülnek. A középső fiú itt is akar maradni. Miután Vespyr súlyosan megsérül a testvére visszarablós kísérlete közben, Ben is belátja, hogy nem zárhatja el a gyerekeket a világtól. A nagyszülőkre bízná őket.

A gyerekek azonban elbújnak a buszban, és az apjukkal mennek. Az anyjuk testét is elhozzák a temetőből, és olyan temetést rendeznek, amit a nő kért a végrendeletében.

Majd látjuk, hogy változott a család élete. Bo önkéntesnek megy Afrikába. A kisebbek iskolába járnak, és egy tanyafélén élnek, a saját szabályaik szerint, de beengedve a világot és változva kicsit.

Lányiskolát vezető, szerelmet találó, saját életre lelő.

Paulette Van der Beek az életét két dolognak szentelte: a férjének és az iskolának, amit papíron ketten vezetnek, valójában az asszony végzi a lányok nevelését és az iskola mindennapi ügyeit is ő intézi, a férje csak a pénzügyekkel foglalkozik. Azt tanítja meg sógornőjével és egy apácával az ide küldött lányoknak, milyenek a jó feleségek. Engedelmesek, jó házi asszonyok, tulajdonképpen a férjeik rabszolgái. A kor azonban változik, a diákok egyre többet tüntetnek, a hozzájuk küldött lányok is egyre kevesebben vannak, és egyre inkább szabad életről, nem erről álmodnak. Amikor Paulette férje elhalálozik, az asszony szembesül vele, hogy az intézet a csőd szélén áll. A bank igazgatója pedig pont az a férfi, aki élete szerelme volt, de a háborút követően nem találták meg egymást. Paulette a férfi hatására is kénytelen átgondolni az eddigi nevelési elveit és változni, a lányokkal és a korral együtt.

Szeretem a tanáros filmeket. A Kóristák az egyik nagy kedvencem, amiben fiúk kapnak egy olyan zenetanárt a nevelő intézetben, aki megváltoztatja az életüket. Az olyan történetek mindig inspirálóak, amikor egy ember képes lesz megváltoztatni egy közösséget és jobbá tenni a körötte levők életét.

Valami hasonlónak kellett volna itt is lennie. Az a folyamat, ahogy egy igazgatónő felszabadul a társadalmi béklyók alól, és erre elvezeti a diákokat is. Ehhez képest itt az iskola szinte csak álca, egy munkahely. Annyira más irányba megy el a történet, hogy akár szakácsnő is lehetett volna egy étteremben Paulette, akkor se nagyon változott volna a lényeg.

Mert nem a lányok és a tanítás, hanem a saját életében felismert változások lesznek a fontosak. Paulette azt az életet élte, amit oktatott is. Láthatóan nem volt igazi szerelem a férje felé, csak megfelelt az elvárásoknak. Egész más, amikor André tér vissza az életébe, és mellette rájön, hogy milyen boldogtalan volt eddig. Tulajdonképpen a férfi és a szerelmük lesz, ami a szemét felnyitja – korábban szerencsétlen volt, egy házi rabszolga, aki még a saját személyiségét is feladta. Lehet azt másképpen is, és akkor ő is boldog lesz.

A lányok közt már eleve ott voltak a gondolatok, nem kellett nekik semmit sem tanítania, a végén simán együtt menetelnek a változás felé. Csak csatlakoznak. Noha a körükben lényegesen nagyobb történetek vannak: a lány, aki leszbikus, de ebben a korban az nem vállalható. A lány, akit hozzá akarnak kényszeríteni egy apja korabeli férfihoz. Egy másik, aki a szerelmet keresi, nem egy férjet. De itt minden történet csak említve van, és egy jelenetnél többet nem is kapnak. Azt jelzik, hogy változik a kor, de nem ezekkel a konfliktusokkal foglalkoznak a játékidőben.

Elvileg komédia is, de olyan megfáradt a film humora. Leginkább abból adódik, hogy milyen agyament, akik és amire tanítani akarják a lányokat. De most komolyan: egy vénlány és egy apáca oktatja, milyen a jó feleség? Majd Paulette ügyködései, amikor már titokban együtt van Andréval, de az már csak a film második fele és gyorsan ki is derül a változás.

Nyugodt, derűs film, aminek a színei és a mutatott világa is kellemes. Látványelem nincs, és nem is igényli a történet. Ami más: a végén van egy fura musical jelenet. De minek?

A szereplők közül Juliette Binoche a legismertebb, aki jól is hozza a karakterét. Rá is építettek mindent, amit kicsit sajnálok. Egy egész csapat lányt lehetett volna jobban játékba hozni.

Egyszer meg lehetett nézni, ez a fajta női felszabadulás divattéma is, de nem lesz klasszikus.

Hogyan legyél jó feleség? - 5/3 az alapötlet nem rossz, de a kibontása nagyon semmilyen és komolytalan. Elúszott…

https://www.youtube.com/watch?v=inrlJmPQPIk

Nyomozós, társadalmi kérdéses, merénylős, rendőrös.

Kurt Wallander járőr, akinek a legjobb barátját most nevezték ki nyomozónak. Ám Kurt egy olyan ügybe keveredik akaratán kívül, ami miatt ő kapja a kinevezést. A lakóhelyéhez közel egy fiatal fiút megkötöztek és összevertek, gránátot ragasztottak a szájába – Kurt már nem tudta megmenteni. A megfigyelései, a helyismerete miatt feljebb léphet. A gyanúsítottat is ismeri, de meg van róla győződve, hogy téves a nyom. A feletteseit is sikerül meggyőznie, és a bevándorló vonal helyett egy felsőbb társadalmi kör felé keresgélhet. A dúsgazdag Munck családban közeleg az örökös megnevezése, aki egyedüliként örökli a családi milliárdokat. A fiatalabb fivér ügye a menekültek megsegítése, és ez jó alkalom lenne arra, hogy őt így lejárassák. De vajon ki akarja ezt, és meddig hajlandó elmenni?

Most nagy kedvem lenne azon poénkodni, hogy valaki azt gondolta, kicsit kölcsönöz a Young Sheldon címadásából, és talán becsábít családi komédia nézőket egy skandináv krimire. De visszafogom magam, ha azért nem is vagyok kibékülve ezzel a címmel. Nekem a Wallander: Beginning vagy az Origin is jobban tetszett volna. Valahogy nem skandináv krimis, hogy Young Wallander. Mi lesz a következő, Young Hole? Inkább ne!

Már csak azért sem örülök a címnek, mert ez azt feltételezi, hogy ez a Kenneth Branagh sorozat előzménye. Pedig nagyon nem. Ez egy reboot, amely használja Mankell karakterét, de a történeteit nem. Mindössze olyan egyezések vannak, mint a késelés története, ami később emlegetve van, itt kiderül mi is történt pontosan. Vagy az operarajongás, ami már most pipa.

A cselekmény napjainkba van helyezve, ahol Svédországot a bevándorlás/menekültek kérdése foglalkoztatja. Megjelennek a gyűlölet csoportok, de az emberbarátok is, és a felszínen az ő összecsapásuk mozgatja a cselekményt. Ennél azonban többről van itt szó, amit Wallander majd szépen fel is göngyölít a történet folyamán.

Nincs túlírva a krimi, pont jól el lehetett mesélni 6 részben. Ez nem olyan bűnügyi sorozat, amelyben a rendőrök minden részben megoldanak egy esetet. Itt egy ügyön dolgoznak végig, és amilyen leágazások vannak, azok is azért kellenek, mert a végére minden össze fog függeni mindennel. Még talán az is igaz, hogy az igazság sokkal egyszerűbb, mint ahogy az elterelések miatt gondolni lehet egy ideig.

Van magánéleti szál is, bár az tudott kevésbé érdekelni. Az elején Kurt egy barátság extrákkal kapcsolatban van benne, amit nem tud mélyíteni. Szakítás, de hamar feltűnik az ügy kapcsán egy fiatal nő, aki nem csak az ügy szempontjából kelti fel a nyomozó érdeklődését. Járattam is az agyam, hogy ő lesz-e a későbbi volt nej, a neve ismerős volt. Nem árulom el, de akinek segít, a nő neve: Mona. Azért 6 rész ahhoz kevés volt, hogy elhiggyem, mennyire nagy szerelem és komoly kapcsolat ez, pláne, hogy az elején még mással járt Wallander…

De nem is ez a lényeg, hála égnek nagyon alacsonyan van a szappan faktor. Mondjuk, az nem hiányzott, amikor az egy ponton gyanús férfiról kiderül, hogy Mona exe.

A kivitelezés is jól sikerült, jól megállja a helyét az amerikai sorozatok mellett is, bár ez svéd produkció – Netflix égisz alatt. A casting is helyi színezetű volt, így autentikusabb is, mint amikor brit színészek játszották a tipikusan svéd karaktereket.

Azt meg mindenki eldöntheti, tetszik-e neki hogy a jelen társadalmi gondjaira reflektálnak.

Erősen gondolkodom azon, hogy előszedem a brit Wallander sorozatot, amit már emlegettem is, Branagh főszereplésével. Pláne, hogy az egyik nyomozó azokban Tom Hiddleston. Már a regényeket is elég rég olvastam, hogy ne emlékezzek előre minden fordulatra.

Annak örülök, hogy a széria folytatódik. Berendelték a 2. évadot, annak ellenére, hogy sokaknak kicsapta a biztosítékot a modernizálás és a frissítés. Én elvoltam vele. Más, de ok.

Young Wallander - 5/4 korrekt és modernizált történet, korrekt kivitelezés, a színészekkel se lőttek mellé.

https://www.youtube.com/watch?v=t9rYPlh18Uo

A Netflixre most került fel a The Liberator című háborús sorozat. Animált, de szerintem nagyon felismerhetőek így is a színészek. A főszereplőt meg is mutatom pár képen. Vajon más is felismeri benne a színészt?

A filmbeli karakter és az eredeti Felix Sparks, fotóról +2 már csak a sorozatból::

Megoldás: Tovább!

Menekülős, harcos, életet mentős, zsoldosos.

Ezekiel Mannings nem simán alvilág figura, hanem olyan hatalmasság, akivel nem szokás újat húzni. Évtizedek óta igyekeznek börtönbe juttatni, eddig sikertelenül. Most azonban van egy szemtanú, aki tanúskodni is hajlandó ellene. Védőőrizetben várja, hogy másnap megtehesse a vallomását. Hamarosan futár érkezik, és mindenki döbbenetére a csomagból a Nick őrzésével megbízott ügynök mérges gázt szabadít el. Végezne a futárral, a tanúval is, úgy adva el a dolgot, mintha a futár lett volna a merénylő. Azzal azonban nem számolt, hogy a nő egykori katona, aki nagyon nem díjazza, ha fizetés helyett meg akarják ölni. Nem csak visszatámad és végez az árulóval, de Nicket is kimenekíti és életben tartja. A speciális osztag egy óra múlva érkezik, addig marad ideje a másik árulónak végezni Nickkel és az egyre nagyobb gondot okozó futárral. Ezekiel már várja az eredményt…

Hol is kezdjem? Nem számítottam nagy filmélményre. Azt már megtanultam, hogy Olga Kurylenko nem a színészi tehetségével szerez szerepeket. Charlize Theron, aki szintén egy nagyon szép nő, tőle elhittem, hogy fél kézzel leveri a pasikat. Olga… nem az a szint. Ő inkább egy szép nő, aki jól mutat a vásznon, és B filmekben kamatoztathatja is a küllemét.

Viszont, ott van a stáblistán egy Gary Oldman is, így azért nem annyira buta akciófilmet vártam, mint amit végül kaptam. Komolyan fogtam is a fejem, hogy Oldman ennél sokkal igényesebben szokott válogatni. Ok, tudom én is, van az a pénz…

A durva az, hogy még nem is ők ketten fájtak a legjobban. Olga Kurylenko azt nyújtja, amit mindig. Jól néz ki, 2-3 nézéssel lejátssza a filmet. Oldman sablonos rosszfiú, aki a nézésével büntet, amit fokoz a szemkötője. Mi lehetett annak a célja? Elég röhejese néz ki, és az is szinte komikus, amikor egyszer lekerül, és Mannings tanulmányozza a saját arcát. Amit Shah végig menekülheti a filmet, neki se kellett nagy paletta.

Viszont, van egy William Moseley is a filmben, akit Narnia óta meg is ismerek. De ennyire ripacsnak még nem láttam, noha játszott élveteg buliherceget is már. Olyan üvöltözést és hisztit vágott le, hogy egyáltalán nem profi kommandósnak és gyilkosnak látszott, hanem… Nincs is rá jó szó. Elmegyógyintézetbe illő őrültnek?

A színészeket akkor kiveséztük – a karaktereik annyira semmilyenek, hogy azzal mondjuk nem is nagyon lehetett mit kezdeni. 1-2 mondatnál többet senkiről nem lehet tudni, másokról annyit sem. Itt a jellemek teljesen lényegtelenek.

Nézzük a történetet! Ami szintén fájdalmas. Kiszámítható, és olyan semmilyen. Ketten menekülnek, néha visszaütnek, és ennyi. Egyszer ugyan megcsillant a remény, hogy átmennek a 24 formátumába és real time pörgetéssel látjuk az osztag érkezéséig hátralevő 1 órát. De nem ezt választották, folytatódott a film ugyanúgy.

Különösebben nem is lehet mit mondani a cselekményről, a menekülés és visszaütés a két dolog, amit variálnak. Legfeljebb a módszer változik, a lényeg azonban nem.

Viszont, ami kicsit menti, hogy egy-egy akciójelenet egészen nézhető lett. Igaz, nem reálisan nézve, hanem a Halálos iramban széria szellemében. Mit számít, mennyire szegi meg a fizika és a logika szabályait, amíg jól néz ki?

Kihagytam valamit? A casting nem tűnt rossznak, de az eredmény csalódás. Akad egy-egy látványos akció, de különben üres a sztori. Humort keresve se találni benne.

Vagyis, ennyi. Újabb akciófilm, ami nélkül nem lett volna hiányérzetem.

A futár - 5/1,5 van benne egy-egy látványosabb akciójelenet, különben siralmas. Moseley, miért?

https://www.youtube.com/watch?v=cERrVZk94wY

Cím: Blonde

Készítők: Andrew Dominik rendezi, aki a jó hosszú című Jesse James filmet is összehozta anno. A szerepekre pedig olyan színészeket nyertek meg, mint Ana de Armas, Adrien Brody és Bobby Cannavale.

Műfaj: adaptáció, életrajz alapján fikció

Cselekmény: a történet egy lány meséje, akiből nagy sztár lesz, keresi a szerelmet és önmagát, de valahogy félresiklanak a dolgok.

Várható megjelenés: eredetileg még idén tervben volt, de hogy mire töltik fel?

Miért várós?

• Netflix produkció jó nevekkel. Más sokkal jobban bízom ezeknek a megjelenésében, mint a moziknak. Azoknak annyi.
• Vajon kiszőkítik Ana de Armas-t? KI! Nem tudom úgy elképzelni.
• Érdekes lesz, a valóságból hogyan játszottak fikciót. Hiszen az alap mégiscsak Marilyn Monroe élete volt…
• Talán még az Oats sztorihoz is kedvet csinál.

Főzős, éttermet nyitó, esküvőig jutó.

Max és Vika kibékültek, annyira, hogy már az esküvőt is tervezik. Szombaton lesz, Vika alig várja, már a ruháját is elhozta. Max egészen addig lelkes, míg fel nem merül, hogy egy elnöki vacsorát szeretnének aznap az étteremben megrendezni – megérzi a menekülés lehetőségét, és mivel barátja, Kosztya éppen kialvatlan és nyűgös a baba mellett, le is csap a lehetőségre. Mindent visszamond, amit Vika tud meg utoljára, és nem is tőle. Az eredmény egy nagy veszekedés, és szakítás. Az elnöki vacsora is kudarcba fullad, az étteremnek zárnia kell. Szerencsére a főnök vett egy éttermet Párizsba, így költözhet a stáb nagyja. Igaz, ott szembesülnek azzal, hogy Gyima egy rozoga hajót vett, amit a Szajnán közlekedő kulináris remekké kellene alakítaniuk. Közben Vika és Max is háborúznak: a nőnek akad egy francia hódolója, ami nagyon böki a férfi szemét.

Akkora siker lett az oroszoknál a sorozat, hogy nem csak az évad készült el, hanem kiegészítő filmekkel is előrukkoltak. Az Igen, séf Párizsban a 3. évad után játszódik – nem közvetlenül, pár hónap eltelt, de még előbb, mint a 4. évad kezdete. Ami folytatás: Násztya és Kosztya, mint kisbabás szülők és a Vika – Max páros közelgő esküvője. Ha jól tudom, magyarul nem adták le, de a Youtube-on fent van, így ha valaki angolul, franciául, vagy oroszul ért, onnan meg lehet nézni és úgy lehet nekivágni a negyedik évadnak, hogy nem marad a történetben lyuk.

Az már más kérdés, mennyire volt érdemes ebből egy filmet kihozni. A sorozatot szerettem, így elvoltam ezzel a filmmel is, de azért azt is be kell vallanom, leginkább azért, mert hiánypótlónak használtam – az ötödik évad már nem lesz szinkronnal. Talán majd egyszer…

Olyan ez a tévéfilm, mintha egy Igen, séf epizódot nyújtottak volna el 90 percre. Csak éppen, ami működik, és amit szeretek fele ennyi időben, az ebben a hosszban sok. Annak ellenére, hogy teljesen egyező elemeket használ a sorozattal.

Max és Vika továbbra is egy se veled, se nélküled kapcsolatban szenved vagy boldog. Vika sokkal érettebb és felelősségteljesebb, míg Max keveri a zűrt. A teljes szakítás túl erős Max kezdeti idiótasága után, és az is igen műbalhé, ahogy feltűnik a francia, aki egy opera és két közös vacsora után már lánykérésnél tart. Pláne, hogy most egy történeten belül kétszer is megkapjuk a „szerelem – szakítás – békülés – még jobban szeretlek” felállást. Értem én, hogy ez a tévés komédiák szükséges eleme, a Jóbarátok könyv alaposan elmagyarázta Ross és Rachel kapcsolatán keresztül, de akkor is… Más ötletet többre értékeltem volna.

Mivel hosszabb volt, a többi szakács idiótaságai is túl sok voltak. Van, pl. aki mindig lop. Itt olyan szinten, hogy már nem csak az étteremből húst, de komplett étkészletet is begyűjt meg hasonlók. Ami kicsiben vicces, ilyen mértékben már idegesítő.

Azon még merengek, Viktor mélyítéséhez mit szóljak. A sorozatból már ismerjük az egyik volt feleségét, és mindkét lányát. Most megtudjuk, milyen az apja. Mondjuk úgy, már jobban értem, miért bánik úgy Kátyával, ahogy. Értem azt is, hogyan akartak ezzel megható részeket vinni a filmbe, de nem mondanám teljesnek a sikert.

Amit viszont nagyon tudtam szeretni, az maga Párizs. Mivel egy utazó hajós étterem a helyszín, szép vágóképekkel van tele a Szajnáról és Párizs folyópartjáról Eiffel-toronnyal, Notre-Dame-mal (a film még a tűz előtt készült) és a városba érkezés is képeslap kompatibilis képekkel és útvonallal készült.

A szokott humor, a szokott karakterek a szokott húzásaikkal.

Vagyis, igen, tudtam szeretni a filmet is, és sajnáltam volna, ha nélküle nézem az első 4 évadot. De akkor is csak olyan, mint egy másfél órás rész lenne a sorozatban.

Igen, séf Párizsban - 5/3,5 sorozatban ok, de egész estés filmnek nem az igazi. Mint egy túlnyújtott rész…

https://www.youtube.com/watch?v=H0_26F6skk8

Más életmódot követő, családos, gyászoló.

Ben és Harper úgy döntöttek, másképpen fognak élni, mint amit a társadalom normaként fogad el. A gyerekeiket is egy ilyen környezetben nevelték fel, tulajdonképpen a vadonban. Ben most egyedül van a hat gyerekkel, akik közül a legnagyobb 18, a legkisebb 8 év körüli. Az asszony kórházi kezelésen van, depresszió miatt. A gyógyulás helyett rossz híreket kapnak: Harper öngyilkos lett. Ben apósa még a temetésről is kitiltja a férfit, akit a lánya megrontójának tart. Ben és a gyerekek viszont pontosan tudják, hogy Harper nem olyan temetést akart, amilyet az apja tart neki. Felpakolnak a buszukba, és útra kelnek, hogy elköszönjenek, úgy, ahogy Harper akarta volna. Út közben azonban mindenkinek rá kell ébrednie, hogy az sem megoldás, ahogy ők élnek. Egyszerre zsenik és különcök, akik nem tudnak beilleszkedni a társadalomba.

Annyi mindent ki lehet emelni ebből a filmből – van benne annyi szál és történés, hogy mindenki találhat benne valamit, amire fogékony.

Lehet családi filmként nézni, amiben egy apa és hat gyereke kalandjait követjük végig. Vannak izgalmasabbak, humorosabbak és drámai tetőpontok is. Nem egy tipikus családi film, ahhoz más rétegek is igen erősek benne, de van egy ilyen nézete is. Ahogy ez a család összetart és kapaszkodnak egymásba – szép lenne, ha több ilyen erősségű kapcsolatot lennénk képesek kialakítani. Ahogy néztem, egyszerre pörgött az agyamban, hogy milyen jó is lehet egy ilyen összetartó és egymást tisztelő és szerető családban élni, miközben azért az is bennem volt, hogy sok is lenne. Kulcsos gyerek voltam, így nekem elképzelhetetlen, milyen lehet, ha ennyire szorosan a szülő a gyerek mellett áll. Úgyhogy, simán meghasonlottam: irigylem is, de nem is tudom elképzelni magam benne.

Lehet családi drámaként nézni, hiszen több generáció között is nagyon komoly ellentétek vannak. Az após és a veje szinte hidegháborúban állnak egymással, és egy-egy gyerekben is felmerül, hogy nem jó, ahogy élnek. Látjuk, hogy a nagyfiú milyen esetlen a kortársai körében, noha szinte zseni szinten van minden másból, és egyből képes beszélni is, ahogy megint a családi körben van. Talán Bónak sikerült a legszebben megfogalmazni. Mindent tudnak, amit könyvekből tudni lehet, de a való világból tudatlanok. De az is megérne egy misét, ami majd a temetés körül lesz. Ott nem simán generációk, de világnézetek csapnak össze és egyszerre humoros, de mélységesen fájdalmas is a történet.

Ha valaki fogékony rá, akkor nagyon könnyen megtalálja benne a társadalomkritikát is. Nem egy ponton szembe van állítva Ben és családja az átlag amerikai életformával. A film pedig azt játssza meg nagyon ügyesen, hogy Benék életmódját kezeli az elején normálisnak, így el tudja értetni, hogy a különben átlagos polgári életet érezzük furcsának. Még csak az olyan apróságokban is sok minden van a sorok között, amikor először mennek be egy gyors étterembe, és a gyerekek rácsodálkoznak, hogy milyen kövérek az emberek. De ennél sokkal komolyabb kérdések is felmerülnek, ahogy megy előre a történet.

Nem látványfilm, de szépen kamerázott, kellően mozgalmas dramedy, amiben lekötnek, van cselekmény, és megmutatják, amit meg akarnak.

Sokat köszönhet a film a színészeinek is. Viggo Mortensen nagyon komoly színésszé érett azóta, hogy tünde köpenyben vándorként vonult a mozivásznon. Annyira esendő, makacs, egyszerre zseniális és kívülálló apát hoz… A gyerekek is szépen végszavaznak neki, de ennek a filmnek Mortensen volt a szíve.

Lehet rajta mosolyogni, meghatódni, és nem kevés tanulságot leszűrni az életmódunkról. Az is egy jó játék, melyik színészt – a gyerekeket is – honnan ismerjük még.

Captain Fantastic - 5/4,5 egyedi, szívmelengetően családi és mégis nagy pofon az egész nyugati kultúrának.

https://www.youtube.com/watch?v=D1kH4OMIOMc