Átokkal küzdő, rejtélyes halálesetes, titkot őrző.
Mark Easterbrook rajongva szerette fiatal feleségét, akit egy tragikus balesetben vesztett el. Nem maradt sokáig özvegyen, elvette az egyik családi barátot, Hermiát, de nem szereti az asszonyt. Szeretőt is tart, aki egy együtt töltött éjjelt követően halva hever mellette az ágyban. Elmenekül a helyszínről. A rendőrség hívatja, de nem lebukott. Egy listát mutatnak neki, rajta a saját nevével. A listáról már többen is halottak. Tud-e valamit? Mark nem, de nem hagyja nyugodni az eset és nyomozni kezd. Egy másik listán szereplő férfi mesél neki egy kisvárosi boszorkánykörről, akik némi pénzért elátkozzák és így halálba küldenek bárkit. Mark eleinte nem hisz neki, de a jelek sokasodnak és már azon kezd gondolkodni, ki rendelhette meg a halálát. Ellenlépéseket tesz, miközben Lejeune felügyelő az ő titkához kerül egyre közelebb.
A BBC Agatha Christie feldolgozásait a legtöbb esetben szerettem, nagy kedvenc is akad közöttük. Most azonban kifogtam egy olyan darabot, amivel nem jöttem ki jól.
Ugyan a Bűbájos gyilkosokat minisorozatként adták el, nem annak kezeltem. Két részre vágtak egy filmet. Sem a hossza, sem a történet nem indokolja, hogy sorozatként nézzem. Pláne, hogy egybe is néztem a két félt, megszakítás nélkül, annyira szorosan összetartoznak.
A BBC a külsőségekben erős sorozatokat hoz, és most is ez volt az, ami remekül sikerült. Elkaptak többszörösen is egy hangulatot. Egyrészt, egy már letűnt korszakot, egy más Angliát. A hatvanas évekbe visznek minket vissza, amit a ruhákkal, autókkal, az egész atmoszférával megteremtettek. Igazság szerint ahhoz már régen olvastam a regényt, hogy emlékezzek, mennyit variáltak az eredeti történeten, de maga a környezet az, ami nem teljesen az, amit az írónőtől megszoktam. Bár a felsőbb társadalmi osztályok között járunk, Mark is gazdag üzletember, valahogy nincs meg az úri sikk, ami másban ott szokott lenni.
De, vissza az atmoszférára. Az kifejezetten jól sikerült, ahogy a félelmet és a mágia egyre inkább elfogadását vizuálisan is beletették. A hangulatában benne volt annak a félelme, ahogy Mark elfogadja ezt az egész helyzetet, amit korábban blődségnek tartott volna. Ahogy megijed, rettegni és terveket szőni kezd. Különösen azt a jelenetet emelném ki, amikor a nejével lemennek a falusi ünnepségre, és a körmenet szembe jön velük. Lehetne sima falusi, természethez közeli őszi ünnepnek nézi, de itt a színekkel, zenével, a látvány érzelmi hatásával beletettek egy szinte horrorba is illő félelmetességet.
Magával a történettel már bajaim vannak. Egyrészt, lassan kezdett összeállni, mi is akar ez lenni. Amikor már Mark nagyon nyomozott, működött, de sokáig nem értettem, hova tartunk. Lassan állt össze a kép, a filmet is hosszúnak éreztem, lehetett volna húzni belőle, és pörgőbbé tenni.
Mivel már olvastam egyszer régen, tudtam, hogy nagyjából mi derül ki a végére. Ennek ellenére hatásos volt, ahogy megláttuk a mágia mögötti valóságot, ami nagyon is, reális krimi és bűntény. Elég elmebeteg egy bérgyilkosa van a filmnek, de legyen. Inkább ez, mint a boszorkányok, akik maguk is mondják, hogy mások, mint aminek hiszik őket. Csak éppen a pénz nagy úr, még nekik is.
A film legvégét azonban nem értettem, de visszanézni lusta voltam. Most akkor Mark kapott valami misztikus büntetést, vagy mi van?
Különben is, nem éreztem igazságosnak a történet végét. Ez nem az a történet, ahol azért drukkolok, hogy a bűnelkövető ússza meg és ne kapják el. Itt sokan ölették meg a rokonuk, akad egy gyilkos is a sorban, és nem fizetnek meg. Bezzeg a nyomozó… Ez nem tetszett.
A szereposztás is BBC minőségű, Sewell húzza is magával a filmet és a karakterét.
Érik egy újraolvasás, mert ez a sztori fura. Nem a szerzőt idézi. Változtattak, vagy ilyen volt?
The Pale Horse - 5/3,5 a kivitelezés a szokott BBC minőség, a végére a krimis szál is összeáll, de a film vége…
