Ez volt a 2023-as Agatha Christie brit filmes/sorozatos feldolgozás. Születtek már nagyon jó alkotások így, de ezt nem fogom oda sorolni.

Eleve, az alaphelyzet túl sok minden másból ismerős. Két ember megismerkedik a tömegközlekedésen, kicsit elbeszélgetnek. Az egyiket megölik, a másik meg kötelességének érzi, hogy kinyomozza, mi is történt valójában. Pláne, hogy biztosra veszi, egy másik bűnügy miatt kellett, hogy a szemfüles asszonyt elhallgattassák. Elutazik a kisvárosba, kotnyeleskedik.

Nem tudom, pont ezt a regényt olvastam-e, de nem tartom valószínűnek. Viszont, olyannyira sok az ismerős elem, hogy ennek ellenére deja vu kínzott. Annyira szerettem volna, ha meg tud lepni a sorozat, de semmi kiemelkedő vagy igazán meglepő nem történt benne. Egy kellemes, kedélyes kis krimi, aminek sajátos hangulata van, csak nem feltétlenül olyan, amit egy krimiben szerettem volna érezni.

A szereposztás - itt két megfigyelés akad. Az egyik, hogy már ezt a szcénát is elérte, hogy Bridgerton-stílusban nyúljanak a történethez. Luke itt egy nigériai bevándorló, aki egy politikai állás miatt érkezik Angliába. Vagyis, már van is egy fekete színész. Mivel a kisvárosban szerelmes lesz, vegyes páros is akad rögtön. Akkor is, ha nem olyan véget kapnak, mint a regényben. (Agatha Christie verziójában összeházasodnak, és együtt mennek új életet kezdeni.) Csak éppen Agatha Christie nem egy nigériai törzsfő fiáról írt, akinek az identitása is be lenne emelve a cselekménybe.

Vagyis, ezzel adtak egy új szálat a történetnek. Luke küzd azzal, hogy miképpen tudna nagyobb szinten változást elérni. Hogy segít legjobban a hazájának? És napjaink politikáját is látom megjelenni abban, hogy eltérő lesz a főszereplő sorsa a sorozatban. Elköszön a nőtől és az állása helyett hazaindul Afrikába. Ott kell megoldani és rendbe tenni a dolgokat, ahol azok vannak és nem egy másik kontinensen.

Különben a színészről és alakításáról is az jut eszembe, ami a két részes sorozatról: kis kellemes limonádé, ami nem sok vizet zavar. Az Alienben különben már láttam a színészt, de nem tudnám megmondani, melyik szereplő volt. Az egyik kamasz, aki gyorsan meghal a Romoluson? Nincs kedvem megnézni.

Ismert színészekkel különben sem voltunk elkényeztetve. Tom Riley az egyetlen, aki nekem névre és arcra is ismerős volt. Nekem nagyon beakadt, milyen Leonardo da Vinci volt anno.

Nem egy rossz krimi, de jó műsornak nem tudom mondani. Nekem ez ahhoz most túlzottan nélkülözött minden egyéni karaktert. És igen, nekem fájdalmas, hogy most kb. mindenben bolygatják a rasszokat és már Agatha Christie történetben és afrikai nemes ifjak identitásválságát nézhetem.

Láttam én már borzalmas filmeket, de erre még keresem a szavakat. Közel egy hétig szenvedtem vele, és még mindig gyötör. Rettenetes.

A történet szerint egy gyerekgyilkost akarnak lebuktatni. Ezért beépítenek mellé egy rendőrt. Innentől kezdve meg el voltam veszve a történetben. Mégis, mibe akarta a rendőr belevinni? Hogy lett ebből vallomás? Mit csináltak ezek? Pedig egy jó szakaszt duplán láttam, mert semmire nem emlékeztem belőle, mondhatni ébren aludtam rajta. Ez a film, ez a történet egyszerűen nem bírt összeállni a fejemben.

Sok része meg több, mint fura. Mark két énje között ugrálunk. Az egyik jelenetben még bűnöznek Peterrel, a következőben meg otthon van a fiával, lefekteti meg hasonlók. Simán ugrál a két énje között: a rendőr és aminek be van építve. Ilyenkor nem kellene megszakítania minden kapcsolatot az otthonnal, nehogy lebukjon? De még a rendőrségen is volt bent egyeztetésen.

Azt se vettem le, Peter egyáltalán minek csinált bármit is. Egyszer Markra is rányomul, így egy kis elnyomott homoszexualitást kinézek belőle, de különben nincs értelme, miért ölt vagy most mit alkot. Nem tudtam hova tenni az egész férfit. Neki sikerült úgy fogyatékosnak tűnnie, hogy nem is volt az.

Az egész film kopár, unalmas és olyan semmilyen. Semmi látvány, semmi feszültség és még iszonyatosan hosszú is. De minek? A rendőrségi szálakat alig kötötték össze. Van egy, az eseten dolgozó nyomozónő is, aki néha feltűnik, beszél, de a beépítésbe csak a végére kerül képbe? Miért?

Ott van az is, ahogy a színészek kinéznek. Durván fogalmazva egyik nagyobb parasztnak tűnik a másiknál. Bár ez így nem pontos, ott nincs ez a réteg. Hogy is szokták őket az Államokban nevezni? White trash. Az sokkal pontosabb. Ápolatlan, leharcolt, nyomasztó és mélyszegény. Rossz volt rájuk nézni.

Megjegyzem, annyira altatott a film, hogy elsőre le sem esett, melyik férfi a gyilkos, melyik a beépített rendőr, pedig elmondták. És nem bírtam felidézni, olyan szinten haldokoltam rajta.

És iszonyat jó kritikái vannak. Dicsérik a filmet, a színészi alakításokat benne. Erre annyit tudok mondani, hogy háromszoros gyorsítással néztem és így is untam, kb. úgy éreztem, nem történik benne semmi. Ez nekem nagyon nem jött át meg be sem.

Ennek a történetnek is megvan a maga útja. Eredetileg musical volt. A Netflix filmesítette. Aztán lett belőle könyv is, mert miért is ne olvasnánk el is? Mi színházba nem tudunk elmenni rá, de így is össze tudunk hozni egy plusz színt, ha nézzük is, olvassuk is.

De megéri?

Attól függ, mihez mérem. A téma nagyon Netflix-kompatibilis. Adott egy kisváros, ahol még a bált is képesek lennének betiltani, mert az iskola egyetlen, felvállaltan meleg tanulója vett rá két jegyet. A film ezt már tényként közli. A kiindulási pont is az, hogy két nagyot bukó musical sztár keres egy projektet, amivel javítanának a sajtójukon. Ez lesz a kisvárosi történet és gyorsan le is utaznak, hogy Emma támogatói legyenek és nekimenjenek a sajtó előtt bárkinek, aki megtiltaná a lánynak, hogy ő is bálozzon.

A film nagyon a színészekre is összpontosít. A Meryl Streep játszotta Dee Dee, aki az igazgatóval keveredik egyre közelebbi kapcsolatba és aki rideg dívának szeret tűnni, noha azért neki is maradt még valami a szívéből. James Corden Barry-je, aki magára tud ismerni a helyzetben és előbb kiáll a gyerekek mellett és valóban segíteni akar, nem csak jobb sajtót. Hoznak magukkal mellékszereplőket is a színházból, bár hogy ők minek vannak? Angie legalább időnként lelki támaszt nyújt Emmának, de Trent jelenléte elég felesleges.

Talán az is a filmmel a bajom, hogy elveszik benne Emma és Alyssa. A könyvben rájuk volt kihegyezve. Hogy Alyssa mennyire titkolja, hogy ő Emma párja. (Az ő anyja a leginkább homofób, aki betiltatta a bált.) Emma milyen áldozatokat hoz és hozott, mert felvállalja magát. A szülei pl. kidobták, a nagyanyjával él. Van nagy kiborulás, békülés. Vagyis, van egy történetük. A film ebből keveset mutat és leggtöbbször csak azért, hogy mellé nyomja a felnőtt színészeket. Pedig, Pellman jól énekel, van kiállása és szerethető Emma lett. Mégis, Meryl Streep karaktere egyszerűen lenyomja.

Így nem is annyira a kiközösítés lesz a téma, hanem hogy az önző színészek valóban megszeressék a gyerekeket, kezdjenek jobb emberek lenni. Ne olyan önző dögök, mint amit addig produkáltak.

Nagyon színes, nagyon látványos egy musicalfilmhez mérten. Sok helyszín, sok ruha és tánc, zene orrvérzésig. Itt használtak minden eszközt, amit csak lehetett, ha már filmes a háttér és nem színházi. A dekorációért különben nyert is díjat a film.

A húzónevek meg a sztárszínészei, akik nem véletlenül nyomják le a történetben a kamaszokat. Ezt Kidman, Streep, Corden, Kerry Washington nevével adták el. Ők is a főszereplők. Azt már csak zárójelben jegyezném meg, hogy a színészek kora és az általuk játszottak kora nem éppen passzol össze. Kidman már közelebb van a 60-hoz, mint az 50-hez és az általa játszott Angie kb. harmincas, akit a történet során szerződtetnek Roxie Hartnak. Kidman remek színésznő szerintem, de nem adnám neki azt a szerepet. Panaszkodtam már arra, hogy mennyire nincsenek már fiatalabb sztárok, akik vinnék ezeket a szerepeket. Itt is megvolt ez az érzetem. A friss diplomás fiatalembert is egy 50 közeli színész játssza...DeBose, aki 17 évest játszik, már közel van a 35-höz.

Megírni jobban sikerült, mint amilyen a film lett. Van fülbemászó dala, látvány is benne és szerethető részei. De nem szerettem az arányokat és egyre inkább zavarnak az ilyen szereposztások. Ok, fiatalabbnak néznek ki a koruknál, de akkor is. Tényleg nincs olyan harmincas vagy negyvenes színésznő, aki el tudta volna ezeket játszani? Vagy fiatal húszas a lányokat, legalább?

El is engem, nem is ez a lényeg. Egyszer meg lehetett nézni, de ennél több nincs benne.

Lassan már átlátom, kik azok, akik minden részben kapnak valami szálat az All American (s07e06) ezen évadában. A kamaszok, ami jelenleg egy szerelmi négyszög. Most éppen azzal próbálkoznak, hogy ál-kapcsolattal tegyék féltékennyé a harmadik felet, miközben az álpasinak is tetszik az érintett lány. Igen, ilyen kamaszos. Jordan tovább folytatja a nagybátyja keresését. Sajnos, a harmadik meg Coop. Most párkapcsolati döntéseket kell hoznia. Mennyire drukkolok, hogy menjen el ő is Londonba, de sajnos nem fog. Volt újra sport, kamasz történet és kb. ennyi a lényeg. Kiugró jelenet, humor vagy dráma nem volt. Ez egy tipikus középrész: elment, de semmi érdekes.

Megjött a pisztoly a The White Lotus (s03e05) évadában! Robbanásponton van minden csoport. Jelenleg Tim a gazdája, de kiköthet ez még bárkinél. Jaclyn összeomolhat, most éppen nagyon tolja a bulit, de mi lesz a hatás? Veszélyes oroszokkal közösködik. A Ratliff gyerekek bármelyikét megkergetheti még valaki - ők sem jó helyen buliznak és még drogoznak is. Rick éppen bosszúállásban gondolkodik - övé a rész arcvágása. Amikor a barátja elkezdte neki vázolni, hogyan találta meg magában az ázsiai lányt. Szinte vártam, hogy megszólal, mennyire normális a másik. A külcsín, hangulat továbbra is a szokott, jól ki van találva. Érdeklődve várom, hogy mi is lesz a konkrét balhé.

Jönnek a válaszok a Spade nyomozó (s01e05) történetében is. Mondjuk, elég olcsó módon. Elmesélik őket a nyomozónak. Vagyis, az angol kémek leülnek vele és mindenki elmondja, mit tud. Már lehet tudni, miért olyan különleges a gyerek. Sajnos, nem tetszettek a válaszok: van egy Statham-film, amiben kb. ugyanez volt a gyerekkel, ott egy kínai kislánnyal. Az sem tetszett, amit Teresa kapcsán felvetnek. Hogy nem is 14, hanem 16 éves és Spade lánya? Az egy dolog, hogy Spade egy kisgyerek korát nem tudta annak idején, de Teresa is simán ennyire nem tudta a korát? Vagy az apácák? Ez egy buta fordulat volt. A legérdekesebb Jean-Pierre múltja volt, akit a szokottnál is jobban sajnáltam. Olyan dologért bünteti magát és van világfájdalma, ami nem is az ő hibája. Ebből sincs sok vissza már, lehet még itt vérfürdő és szálak végső elvarrása. Már meg is kezdődött.

Évadzáró a Harley Quinn (s05e10) történetben. Egy nagy összecsapás, minden gyorsan el is rendeződött. Harley, Ivy és Braniac kisütötték, hogy győzzék le a Luthor testvéreket, míg a Metropolisban ragadtak csak néztek és remélték, hogy megérkezik Superman. Korábban kicsit több szerepük volt, de most leginkább csak álltak és néztek. Mindenki oda került, ami járt neki. Egyesek élik a boldog családi életet, mások megtalálták a munkájukban újra a szenvedélyt, Braniac szét is esett, de a családjához is csatlakozott. A Luthorok meg elég sajátos börtönbe kerültek. Gyors, a szokott fekete humorral és időnként tabu közeli poénokkal. Harley anyja különben pillanatok alatt felkerült arra a listára, akiknek a halála nem fájna.

Eliza Scarlet jött vissza nyomozni  - a Miss Scarlet (s05e01) pedig végleg elköszönt Wellingtontól. Sajnálom is, bár lehetett tudni, hogy Stuart Martin kiszállt a sorozatból. De a reményét is elvették, hogy Eliza és Duke valaha együtt lesznek. Van házassági ajánlat, de az, ami végig köztük volt, most végleg beüt: vagyis, Eliza nem fogja feladni a magánnyomozást és a vállalkozását, hogy a férfival legyen. Nem véletlenül kezdett el olyasmiket mondogatni, hogy ki kell emelkednie, ha már minden mást felad érte. A legjobb részek a börtönösek voltak: Patrick a fogdában van, és Eliza bejár hozzá. Jellemző, hogy ő még onnan is jobban értesült, mint bárki szabadon. Megérkezett az új nyomozó is. Alexander Blake korábbi katona, nagyon sikeres nyomozó. Elsőre átlát Eliza trükkjein, nem akar magánnyomozóval dolgozni és van folt a múltjában. Vagy inkább tragédia. Szerintem lányát egyedül nevelő apa, aki a feleségét valami tragédiában vagy betegségben elvesztette. Ki fog derülni. Okos, jól kezeli a nőt, de szerelmi szálnak egyelőre nem passzol. Van is egy olyan reménységem, hogy ellehetetleníti a nő munkáját, aki elmegy Duke után. Bár sejtem, hogy nem így lesz, de nem tudok szabadulni attól, hogy Kate Phillips egyszerűen öreg erre a szerepre. Eliza a húszas éveiben van, a nő meg inkább erős harmincasnak vagy korai negyvenesnek néz ki. Az ügy különben egyszerű volt, inkább az volt a lényeg, hogy Eliza és Blake kerülgessék egymást. Egyelőre Blake - Eliza 1:0. A külcsín különben a szokott.

Jön az összecsapás a My Happy Marriage (s02e11) történetében. Ebben a részben eljutunk oda, hogy Miyo az lesz, akinek lennie kell. Már kimondja az érzéseit, megy szembeszállni a gonosszal és megmenteni a vőlegényét. Már az esküvője időpontját is kitűzte. Eddig mindig volt benne valami a régi félelemből, elnyomásból, de most egy sokkal erősebb, jobb benyomást tett. Kapott segítőket, varázsolnak és a rész végére ott a szembenállás. A képi világ változatlan, szép hátterekkel és színgazdag szemekkel. De most végre a cselekmény is pörög, van izgalom és túllendültek az idegesítő elemeken is. A végére beérik, ha most egy hét ki is marad, jövő héten nem lesz új rész.

Az első meglepetés az volt, hogy nem csak 12 rész a The Pitt (s01e12) első évada. Azt gondoltam, kis naivan, ledolgozzák a 12 órát és mennek haza. Pedig évad eleje óta be van lengetve, hogy van egy elszabadult kamasz, aki tömegmészárlásra készül. Hát, most elszabadul, és ez a körház a legközelebbi trauma centrum. Készülnek a betegek fogadására, majd megkezdődik a nagyüzem. Döbbenet a hatékonyság és ahogy majd átlátható lesz a káosz. Akár a műtétek, akár a betegek elhelyezése. Ugyan azt beszélték, hogy káosz lesz, de mindenki odateszi magát és azt láttam, mennyire tud  ez működni, ha nagy a baj. A rezidensek is ügyesek voltak, bejöttek a többiek is pluszban segíteni és egyszerűen csak látszott, hogy lehet egy ilyet túlélni és megoldani. Ez kötött le, a magánéleti vonal nem érdekelt. Vagyis, Robbie mostohafia is azon a koncerten volt, és még nem tudják, mi van vele. Engem sokkal jobban érdekelnek olyasmik, hogy a 2. évadra majd kik jönnek vissza. A főnővér vajon felmond? Frank dolgozhat, vagy fegyelmi lesz és elvonó? De ez a rész a szokottnál is pörgősebb, sok szereplőt mozgat és megvolt a trauma kezelés is. Különben 15 részes az évad, még 3 van vissza.

Amiről meg nem tudok mit írni, annyira a sablon: A mi kis falunk (s09e15). A doktornő festett és buta poénokat költöttek arról, ahogy Bazsó belenyúlt Jani atya portréjába. Károly nem hallott, de a randiját nem akarta lemondani, így Janó tolmácsolt neki. Répáék meg Edit egy magazinjával akarták megpörgetni a házasságukat, de inkább csak szerencsétlenkedtek. Most egyik szál se tetszett, kettő különösen olcsó és gagyi volt, de a házaspáros se sokkal jobb a másik kettőnél. Nem is igen néztem, csak a háttérben ment mellettem. Mondjuk, szerintem ennek a sorozatnak ez is a szintje. Háttér.

Azért megvannak egyes eseményekről a tipikus példák. Tudjuk, mit várjunk, ha egy Jo Nesbo könyvet veszünk kézbe. Az angol komédiáknak is megvan a maguk zsánere. Világmentős nagy látványfilmek - amerikaiak. A legjobb lélekemelők - francia dramedy. Egyedi horror? Japán. És ha azt mondom, egyházi rémtörténetek?

Mert az Egy eltitkolt élet ez a típus. És nagyon ír film. Innen ismerem a legtöbb olyan történetet, amikor szülőotthonba kényszerítik a megesett lányokat, a gyerekeket kiárusítják és még a lányokat is dolgoztatják. Vagy pedofil botrányok. Az egyházi személyek válogatott módokon keserítik meg az emberek életét. Van ilyen regénye Patricia Gibney-nek és Emma Donoghue-nak is. Most meg itt ez a film.

Lehetne máshonnan is közelíteni. Van benne szerelmi szál és világháború is. Nézhetnénk a két idősíkot is. De előbb-utóbb mindenképpen oda lyukadok ki, hogy micsoda fertőt lepleznek a papi gallérok és keresztek. Minek is válasszak mást kezdetnek? A főszereplő, Roseanne az Angliába menekült szülei gyerekeként nőtt fel, de a háború idején balszerencséjére visszatért a szülővárosába, Íroroszágba. A nagynénje meg mást se csinál, csak parancsolgat, lenézi és már látatlanban paráznának bélyegzi. Vallási okból: a lány előbb megfogant, mint ahogy a szülei összeházasodtak. Így az már a szemében bún volt, a gyerek is bűnös, az anyja meg szégyentelen. És ő az, aki a legközelebbi rokon. Bántalmazó, a vallás nevében.

Aztán, ott van a helyi pap. Jóképű, helyi fiatalember, aki felfigyel a fiatal nőre. Roseanne egy ponton meg is mondja neki, hogy nem tud azzal mit kezdeni, hogy papként milyen vágyai vannak. Az Gaunt keresztje, hogy pap, de nem akar az lenni. Ő nem így fogalmaz, de az a lényeg, hogy olyasmiket akar, amiket papnak nem szabad. Konkrétan a lányt, aki különben másba lesz szerelmes. És a pap majd úgy alakítja az eseményeket, hogy ezért megfizessen a nő.

Aztán, ott van a rendszer is. Roseanne és Michael összeházasodnak. A fiút szinte azonnal utána megölik, de attól még az érvényes házasság volt. Roseanne nem szerető volt, hanem feleség, majd özvegy. Mégis, paráznaságért őrültek közé kerül és nincs senki, aki szót emelne mellette. Noha, pap adta össze a szerelmével, minden megvolt és mégis. Csak néma csend és szenvedés a nőnek.

Hosszan lehetne írni arról is, hogyan bántak vele az egyházi intézményben. Borzalmasan, ha rövid akarok lenni. Gaunt még később is alkot, amit elkövet a nő ellen... Nem elég, hogy özvegy, gyászol, kínozzák gyógyászatnak mondva az embertelen módszereket, a papnak hála még gyerekgyilkosnak is megbélyegzik.

Amikor meg bezárnák hosszú évekkel később az intézetet, Roseanne simán ki lenne dobva. Aztán hova kellene mennie és mit kezdene magával?

Vagyis, én simán néztem úgy ezt a filmet, hogy milyen bűnei vannak az ír katolikus egyháznak. Az egész film egy lejtmenet, mindig jön valami még borzalmasabb, amikor már azt hittem volna, hogy szerencsétlen Roseanne ennél jobban nem szenvedhet. Pedig az írók mindig találtak valamit, hogy még nyomorúságosabb legyen szerencsétlennek.

Pedig, megvannak a maga szép pillanatai is. Roseanne és Michael kevés időt kapnak együtt, de az egészen idilli a körülmények ellenére is. Egyikük sem volt egy elveszett ember és sokkal jobbat, többet érdemeltek volna, mint amit kaptak. Az egy viszonylag kerek, értelmes szerelmi történet, ami akár mesebéli is lehetett volna. A lehetőség benne volt, így aztán még tragikusabb, hogy mi történt velük és a gyerekükkel.

Próbálták a két idősíkot és a kapcsolatukat is érdekessé tenni. Egy köztiszteletben álló orvos jön ide és kezd el foglalkozni a nővel, mielőtt mindent lebontanak. Dr. Grene még nem is sejti, hogy ő miképpen kapcsolódik a nő történetéhez. Nézőként előbb ki lehet találni, a nővér gyorsan ráérez. Egy szerencsés véletlen, ha már annyi minden balul alakult Roseanne életében. De ez a sík lényegesen kevesebbet van színen, kevesebb minden is történik. Az ad egy kis cukrot a különben szomorú, keserű történetbe.

Nem látványfilm, de azért minimális próbálkozás akad benne. Repülés, hajsza, de leginkább a klinika és egy-egy ház, esetleg az erdő a helyszín. Ahhoz elég, hogy változatosabbnak tűnjön, ha már a háborút meg sem próbálták a falak közé vinni vagy valami nagyobbat mutassanak.

A szereposztás lehet a kárpótlás. Kb. minden nagyobb szerepben ismert színész látható és vannak, akiknek még jól is állt a szerep. Theo James-t pl. jó színésznek nem tartom, ő inkább eye candy kategória. Viszont, itt eltalálta azt a sértődött beállást, amivel a pap megkeserítette Roseanne életét. Rooney Mara simán viszi a jeleneteit és lopja a műsort. A gyenge láncszem talán Michael, vagyis Jack Reynor. Semmit nem hittem el neki - se a háborús hőst, sem a hősszerelmest. Inkább pont azon merengtem, hogy mennyire nem illik rá egy szerep sem. Katonának tejbetök és szerelmesnek is olyan... semmilyen.

Talán azt írnám, hogy én kibosszankodtam magam a filmen. Volt nem egy olyan pillanatom, hogy csak néztem a monitort és nem akartam elhinni, mi történt. Ne már - pillanatok sora. Azok miatt emlékezni is fogok erre.

Ezt nagyon röviden össze lehet foglalni - esti tévés és nagyon laza thriller, ami az ötleteit is nyúlja. Azt is írhatnám, hogy háttérfilmnek elmegy, de nem igényli a néző teljes figyelmét.

Az egy dolog, hogy nagyon tévés a külcsín. Attól még lehetne jó film, hogy kevesebb pénzből készült és nincs benne ismert színész sem. A történet lenne a lényeg, csak éppen itt azzal vannak bajok. Az nem zavart, hogy nem sok helyszínnel dolgoztak. Elsősorban az iskola, a lányok otthonai. Különösebben nem kellett megerőltetnie magát a kosztümösnek sem - kortárs fiatalok, mai ruhák és sminkek, semmi extra. Talán csak egy bál volt benne, amire mindenki kicsípte magát és ott lehetett báli ruhát is nézni. De ez egy átlagos, kertvárosi közeg, ez nem olyan, mint amikor a Gossip Girl tinijei mentek buliba. Vagyis, itt nem fogok arról regélni, hogy milyen ruhakölteményeket fedeztem fel.

De, akkor a történet. Egy túl hamar leleplezett csavar az egésznek az alapja. Adott egy kamasz, Casey. Jelenleg ő a gúnyok céltáblája, egy tűzesetben megsérült és furcsának is tartják a kortársai. Az iskola ügyeletes jó nője azonban jó szívű is, megsajnálja, barátkozik vele. A Spinédzserek Cherének mintájára alakítani kezdi, barátkozni a kitaszított lánnyal. A film csavarja meg annyi, hogy Casey nem jó kislány. Van nem egy film, amiben egy kis személyiséglopás, egy kis manipuláció, hogy a korábbi rossz csaj a jó helyére lépjen. Ez jön itt is.

A film második fele arról szól, hogy Casey hajszolja a népszerűséget és bármit is ér el, nem elég neki. Mindig több kellene és bármire képes ezért. Lesznek, akik észbe kapnak. De tudnak még tenni valamit? Az meg a film vége, hogy minden hova vezet. Vagyis, kapásból beugrott a Kétségbeesve keresem Susant és a Nagy franc a kis francia, de könnyen lehetne még találni ilyesmit. Amikor a kedvesség álcája mögött gátlástalan szenvedélyek lappanganak.

Meg lehetett volna jól csinálni, de mint a kivitel, a történet is olcsó. Kis hatásvadászat, semmi több nem jutott bele. Sok felé ki lehetett volna lendíteni - akár a horror, akár fekete komédia irányába, de ez a tinifilm - thriller kombinációból próbált valamit kikerekíteni, felemás eredménnyel.

Azt már írtam, hogy ismert színészt nem tartalmaz. A szereplők is egysíkúak, alig jellemzettek és inkább csak sémák. Mint a menő sportoló, csinos lány, meg hasonlók. Nem is nagyon jegyeztem meg senkit. A főszereplő kapott egy átalakulást, ahogy a menő lányok kezelésbe vették, de az olyan nagyon régi tinifilmes klisé.

Nem fájdalmas élmény, de nem is az a film, amit megjegyez az ember. Hogy az első gondolatomhoz visszatérjek, késő esti thriller, amire nem kell figyelni sem a tévében, de azért felfogod.

Nem meglepő módon az egyik kedvenc Marvel karakterem a filmes univerzumból Strange. Ha belegondolok, akkor a kedvenceim hasonló figurák: Vasember, Strange, Loki. Szóval, ezt a filmet még vártam is. Aztán nagyot zuhantam, hogy ez most mégis mi?

Egész egyszerűen ugyanabból a receptből akartak főzni megint. Adtak a dokinak egy olyan ellenfelet, aki ugyanabban vagy hasonló dilemmában szenved, mint saját maga is. Wanda tudja, hogy vannak más dimenziók. Vannak olyanok, amelyben nem vesztette el a gyermekeit. Egy ilyenbe menne át a gyerekekért, de ehhez el kell kapnia a személyt, aki képes a dimenziók között utazni. Gyászol, a jelen élete boldogtalan. Tudja is, hogy ki és miért hiányzik neki.

Vele szemben ott van Strange, aki megmenthette a világot, lehet szuperhős, a nőt akkor sem kaphatja meg. A nyitásában éppen végignézi, ahogy Christine másnak lesz a felesége, noha egyértelmű, hogy közöttük mindig is voltak tisztázatlan dolgok. Az ő élete se stimmel, és ha nem mondaná úgy sebzettnek és magányosnak magát, mint Wanda, nagyon könnyű megtalálni a hasonlóságot.

Az összekapcsolás meg America, a lány a dimenziók közti lépegetés képességével. Wanda levadászná, Strange megmentené. Így kapunk egy hajszát, világok között, ha nem is halmozzák ezeket. A fő másik világban nem a Bosszúállók jöttek létre, Strange belehalt a világ megmentésébe. Itt Carter kapitány a fej, és nem tudok szabadulni attól, hogy már a What if kapcsán mennyire nem szerettem Peggy ezen verzióját. Most se lopta be jobban magát a szívemben. Egyéb tagokon viszont tudtam mosolyogni - visszatért Black Bolt, aki az egyik sorozatból ismerős. Megjelenik Mr. Fantastic, ha más szereposztással is, mint a hamarosan érkező új filmben lesz.

Aztán persze lesz nagy összecsapás és mivel Wanda nem rossz ember, hős volt ő is, egy olyan megoldás születik, amelyben belátja mit készült tenni, mi lenne a helyes döntés. A sorsa különben még így is meglepett - nekem új volt, hogy Olsen is kiszáll az univerzumból. Lassan már nem marad eredeti tagja a sorozatnak. 

A lényeg, a cselekmény nem éppen izmos. Helyenként összecsapottnak hat, ugyanezen séma mentén rakták össze a többi filmet is. Maga a sztori gyenge.

Ezt nem tudja megmenteni az sem, hogy néhol sikerült viccesnek lenniük. Zombi Strange kifejezetten jópofa ötlet volt és a köpenyt is mindig öröm trükközni látni. Tetszett az is, hogy Strange sok mindent meg tudott beszélni a másik világ Christine-jével, ha már a sajátjával ez nem jött össze. Ez a verzió jobban is ment volna hozzá, mint aki éppen mással házasodik a saját világában. De ok, vannak animációból olyan halvány emlékképeim, hogy nem is Palmer doktornő volt Strange szerelmi érdekeltsége egyébként. Az a nő gyanúsabb, aki a végén esik be és hívja el a dokit univerzummentésre.

A látvány is korrekt. Sok pénz, nagy akció. Látni, hogy csak úgy öntötték bele a pénzt. Visszaköszönnek klasszikusnak számító Strange-trükkök, de vannak újak is. Ha valamit kritizálni fogok, azok a nagyon mű ruhák. Wanda jelmeze... az röviden botrányosan rossz.

A casting itt még a szokott. Vagyis, nagy sztárfaktor, és az előző részből jött vissza mindenki, aki még élt. De a párhuzamos világok miatt meglepetés szereplő is fért bele.

Voltak jó pillanatai, de összességében csalódás. Attól sem lesz jobb kedvem, hogy Hangyával vagy Wakandával kellene folytatnom. Egyikhez sincs sok kedvem.

Nem tudom, de a látottak alapján el tudom képzelni, hogy ennél hosszabbra tervezhették ezt a sorozatot. Annyi minden össze lett nyomva ebbe a pár részbe, hogy azon gondolkodtam, hány felé lehetett volna még kényelmesen elosztani. Még egy évadot simán ki lehetett volna belőle hozni.

De ennyi az Arcane-élmény. Összesen 2 évad és a második nagyon tömény. Pillanatok alatt kapunk hatalmi átrendeződést, polgárháborús állapotokat, a rendszerre ráülő despotát, varázslós árnyék összecsapásokat. Erre aztán ráteszik a párhuzamos világokat és olyan árnyékszervezeteket, hogy csak kapkodtam a fejem, most mi is van ebben az univerzumban.

A korábbi főszereplőit, már aki még él, mind hozták vissza. Senkinek nincsenek jó napjai. Vi Cait mellett próbál rendet tenni, akiből egyfajta hadászati vezető lett. Csak éppen Jinx más körökben népi hős lett és még a véletlen is segíti. Az egyre erőszakosabb módszerek, a gyász miatt pedig Cait is változik. Mel próbál békét tartani, vagy legalább visszafogni az anyját, de Ambessa mindenkin átgázolna, és mire észbe kap, már olyan hadjáratot indított el, ami miatt Melt is elrabolják és szembesítik az anyja dolgaival. Ott vannak különben azok a szálak, amikkel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Milyen szervezet? Miért harcolnak? Még csak azt sem tudnám megmondani azon a vonalon, ki a jó és a rossz. Mel kivételével, ő jó. De hogy a Rózsa vagy Ambessa? Igazából egyik sem, mindkettőnek elég mocskos és durva dolgai voltak. Meg miért is harcoltak? Hatalomért? Jayce azzal szembesül, mit tesz a találmánya, a legjobb barátja hogyan lesz a technológia miatt valami egészen más. Jóságos szektavezér? Vagy valami olyasmi. Közben a világgal is baj van, fertőzés terjed és páran majd más dimenzióba kerülnek.

Egy ponton már meg sem próbáltam összekötni a pontokat és az egészet értelmezni. Leegyszerűsítettem annyiban, hogy Mel a mágikusakkal és az anyjával kell hadakozzon, Cait békét kellene fenntartson, Jayce és köre meg a jövőbéli kirándulást követően a katasztrófát igyekszik elhárítani. Aztán, mi ezen felül hogyan ér össze, inkább feladtam. Így, egyszerűsítve és kapcsok nélkül még élvezni is tudtam.

Mert a személyes történetek, a harcok érthetők, követhetők, szórakoztatók. Csak a kis szinten, éppen kivel kell leszámolni, miért szenvednek, kit szeretnek.

Egy-egy szereplő útja önmagában nagyon le tudott kötni. Jinx, aki kapott egy kis pártfogoltat és minden őrületen túl csak elkezdett Powder személyisége is felvillanni benne. Ahogy kénytelen a hős szerepet is magára venni és harcolni azokért, akiket szeret. Elég nagy áldozatokat hoz meg, hogy jóvátegye, amit az első évadban művelt. Nem mellesleg egy meg nem értett zseni is - amiket épít...

Fura, de a másik kiemelkedő szereplő Mel lett. Aki szembesül a családi szennyessel, aki megleli az erejét és már nem csak egy ravasz, okos vezető, de harcossá és valami többé is érik. Ha az életben maradók közül egy valakit lehetne választani, merre megy tovább és azt nézhessem, az Mel lenne.

Pedig, korábban, egész mások voltak a kedvenceim. Jayce és Viktor, akikkel nem is értettem, mi történt. Az ő befejezésük... fura. Vagy Occam borotvája és fogadjam el annak, aminek látszott? Odavesztek? Fogalmam sincs, igazából.

A látvány még mindig nagyon erős. Iszonyat jól ki van találva és el lett készítve ez az évad is. A színek, a formák, az alakok. Játszanak a színpárokkal, vannak döbbenetesen jó beállások vagy megkomponált jelenetek. Talán azért is engedtem el olyan könnyen, hogy a történet nem áll olyan szépen össze, mert nézni meg annyira jó volt.

A zenéje is fülbemászó, ha talán nem is annyira erős az album, mint az első évad esetében volt. De ebben is megvannak a jól eltalált, nagyon passzos dalok.

Még emésztgetem kicsit, de azt mindenképpen sajnálom, hogy ez ennyi volt. Ebben a világban, a szereplőkben még annyi lehetőség van, hogy sajnálom, nem jövünk ebbe a világba többet a Netflixszel.

Sok tekintetben tipikus De Funes-film. Ráadásul eddig még nem láttam, így érdekelt is, mire fognak kilyukadni a végére. Nem is voltam rá felkészülve, de láttam már hasonlót a színész filmjében.

De miről is szól? Funes játssza Bosquier igazgatót, aki már a nyári szünetet is megszervezte. Hozzájuk angol cserediák jön, nagyobb fia meg Angliába megy, hogy tanulja a nyelvet. Sikerült ugyanis megbuknia. Csak éppen Gerard a barátaival akar hajózni menni, az angol cserediák bulizni és vásárolgatni akar, az eredmény meg a teljes káosz. Mire Bosquier rájön, ki és hogyan verte át, már el kapnia a hajózó fiatalokat és a Szajna mentén nem győzi üldözni őket. Utána meg a szerelembe eső Gerard és Shirley után kell futnia, akik a fejükbe vették, hogy összeházasodnak. Szóval, egy nagy hajsza az egész.

Bosquier az a kis ember, aki nem igazán jó, nem hős, de nem is negatív figura. A paródia alanya, az átlagember, akit lehet sarkítani, akiben az ember magára ismerhet, akinek lehet drukkolni is. Megvannak a nagyon ismerős mozzanatok vele kapcsolatban. Ahogy itt mindenen átküzdi magát, hogy a vitorlás nyomában maradhasson. Ahogy mindig ugyanazt az embert sikerül kiakasztania menet közben. A kiakadások, ahogy De Funes valakit leüvölt. Ahogy magyaráz. Nem ugyanazt a karaktert játszotta folyamatosan, de azért itt több ismerős elemet láttam a repertoárjából.

Ő jó is volt a filmben. Amivel küzdöttem, az sokkal inkább a nagyfiát játszó Gerald, aki különben az ifjabb De Funes. Olivier is próbálkozott színészettel, de nem lett olyan sikeres, mint az apja. Ahogy elnéztem, nem is nagyon tűnt fel másban, csak az apja mellett kisebb-nagyobb szerepben. Itt különben a majdnem 18, bulizós kamaszt jól hozza. Talán ezért is nem tetszett a film vége - nekem nem veszi be a gyomrom, hogy ilyen körülmények között, ilyen párral boldog esküvőt lehet tartani. Hiszen még annyira kamaszok, mi jövője van ennek? Nem sok. De olyan happy endként van eladva, hogy az lehúzta nekem a filmet is, noha addig elég jókat tudtam mosolyogni rajta.

A filmben van különben az egyik ikonikus De Funes kosztüm is, a matróz egyenruha. Képen már láttam, de eddig nem tudtam filmhez kapcsolni. Most már megvan ez is.

A látvány teljesen rendben van: sok helyszín, sok jármű, nagy mozgás. Szinte road movie, klasszikus iskolai helyszínekkel keresztezve. Humornak meg ott van az igazgató mindenféle szerencsétlen esése és kelése, ami kitart a film végéig. A tájat is lehet nézni, mindenféle helyszínen keresztülvágnak és hagyományőrző közösségbe is eljutnak lovaskocsival és sok kosztümmel. Ez nem De Funes olcsóbb filmjei közé sorolható ezek alapján.

A legtöbb mellékszereplő is jól sikerült. A diákok között vannak jellegzetesek, mint az a nagyétkű fiú, aki Gerard helyett köt ki Angliában. Azt a poént különben nem értettem, amikor ennie kellett. Pedig visszatérő elem, annak valamiért viccesnek kell lennie, de nem volt meg a kontextus, az ott és akkor miért vicces, többször is.

De elkalandoztam. Nme kétszereplős a film, sokan vannak a főszereplők körül és egyikük-másikuk emlékezetes is tudott maradni. Mint Bosquier kisebb fia, aki a papának volt a besúgója, röviden. Csoda, hogy szerencsétlen az osztálytársan nem verték meg párszor, mert kb. az apja szeme-füleként funkcionált.

Mókás, nézhető, bírtam. Csak a végét nem, de azt nagyon nem. Kár, hogy azzal elrontották az élményem.

Láttam már norvég világháborús filmet. Amelyikben a király angliai meneküléséről volt szó, de az egyik kedvencem, a háború után a partszakasz aknátlanítása is az övék. Most pedig itt egy újabb nézőpont.

A 24-es egy fedőnév. Adott egy mondhatni zseniális fiatalember, aki a nácik ellen akar dolgozni. Az ellenállás felé húz, majd maga veszi fel a kapcsolatot a londoniakkal és a sejtjével hajtja végre sorra a terveket. Minden idegszálával erre koncentrál és egyszerűen nem enged fogást találni magán. Pedig a nácik nagyon el akarják kapni, egyre nagyobb vérdíjat tűznek ki a fejére.

Ez a film egyik síkja. Egy jól sikerült, partizánakciós háborús film a németek ellenében. Érdekes volt, milyen trükkökkel mennyi mindent el lehetett érni. Csak az, ahogy a lakhatását szervezte. Fejben tartott rengeteg kiadó lakást, vándorolt köztük, de szükség esetén Gunnar az erdőt sem vetette meg. Van is benne egy rész, amikor arról beszél, hogy a munkájuk nem lehetetlen, csak teljes figyelemmel és erőbedobással kell végezni. És ez tette őket olyan veszélyessé, ezért találtak annyira nehezen fogást rajtuk a nácik.

A filmnek van azonban egy másik síkja is. A jelen az nagyjából napjaink. Az idős Gunnar beszédeket tart, mesél az élményeiről. Az egyik előadáson ott van egy lány, akinek a soha nem ismert rokonát az ellenállók végezték ki. Róla akar többet megtudni és feszegeti a kényes kérdéseket, ahogy kérdezni lehet. Vagyis, az ellenállók nem csak németekkel, de norvégokkal is végeztek? Megölték a saját honfitársaikat is? Nem lehetett volna békésen rendezni a problémát? Az is egy jó jelenet volt, amikor az öregúr felhorkant arra a gondolatra, hogy a nácikkal békés megoldásról tárgyaljanak. Nem kicsit volt az is benne a helyzetben, hogy utólag mennyire könnyű ítélkezni.

De, a lényeg. A norvégok, akik a nácik mellé álltak. Akik elárulták a saját bajtársaikat. Gunnar a közönség előtt nem is nyílik meg, de magában nagyon is emlékszik arra a fiatalemberre, akiről a lány tudni akar. Jó barátok voltak, míg a másikból áruló nem lett. De hogy mondod meg valakinek, hogy a rokona pénzért eladta a németek ellen dolgozó hazafiakat? Illetve, arra készült, mert még korábban sikerült elkapni.

Okosan játszanak azzal, mit lehetett tenni, mi az erkölcsös megoldás. Hogy mibe került az ellenállóknak mindaz, amit végigvittek. Mert kapták el őket is, a családjukat és nem volt kegyelem. Együtt kellett élniük azzal, mit kellett a nagyobb jóért elkövetniük. Sokkal több tudott lenni ebben a filmben, mint háborús kalandok és egy találékony fiatalember trükkjei. Volt mögötte súly is.

Nem volt túl sok helyszín, de ami igen, azt igyekeztek kihasználni. Ez igaz a látványelemekre is, mint a robbantások vagy a hajszák. Látszik, hogy nem olyan pénzekből forgott, mint egy amerikai hasonló film készült volna, de szépen össze tudták rakni így is.

A színészek nekem ismeretlenek voltak, de ilyenkor nem is szoktam bánni. Könnyebben azonosítom őket a mostani szerepükkel. Brean vitte a vezető szerepet és korrekten össze is rakta a 24-est, aki iszonyatos erőfeszítéssel nyom el magában mindent, hogy el tudja végezni, amit más nem tud. Így mindig súlya volt, ha valahol a páncél megtört, ha érzelmileg már nem tudta elengedni, ami történik köröttük és velük.

Nekem tetszett ez a film, volt olyan része, amit legalább kétszer is megnéztem. Háborús is, izgalmas is, de van benne egy kis gondolkoztatás is, egy kis háborús etika. Azért a német fiúk aknás filmjénél nem jobb, de a királyosnál sokkal-sokkal jobb. Ha már eszembe jutottak.