Ben az erdőben neveli a hat gyerekét, akik majdnem mindent maguknak állítanak elő. Azt eszik, amit megtermelnek és levadásznak. Az apjuk oktatja őket, és rendszeresek a kiképzések az erdőben. A helyi bolt adja el az ilyen-olyan famunkáik, abból van egy kis pénzük.

Az anyjuk kórházban van, és most rossz hír jön. Harper öngyilkos lett. A nő gazdag családból származott, az apa fizette az orvosi számlákat és most ő akarja eltemetni a lányát. Bent tartja a hibásnak, amiért Harper elszakadt tőle, így a férfit eltiltja a temetéstől. A gyerekek menni akarnak, bepakolnak a buszukba és elindulnak.

Közben látják, milyen a világ odakint. A számítógép és játékfüggő unokatestvéreiket, az elhízott embereket, de vannak ott jó dolgok is. A nagyfiú, Bo, egyetemi felvételiket dugdos. Mindenhova felvették: Harvard, MIT, Yale... de hogy mondja meg az apjának? Az egyik pihenőhelyen egy helyes lánnyal, Claire-rel flörtöl, tőle kapja az első csókját. A lány jót mosolyog rajta, amikor Bo még a kezét is megkérné.

A temetésre úgy mennek, ahogy az anyjuk szerette volna. Színesen, ünnepelve Harper életét. Ki is dobatják őket, de Ben azért elviszi őket a nagyszüleikhez, akik a gyerekeknek viszont örülnek. A középső fiú itt is akar maradni. Miután Vespyr súlyosan megsérül a testvére visszarablós kísérlete közben, Ben is belátja, hogy nem zárhatja el a gyerekeket a világtól. A nagyszülőkre bízná őket.

A gyerekek azonban elbújnak a buszban, és az apjukkal mennek. Az anyjuk testét is elhozzák a temetőből, és olyan temetést rendeznek, amit a nő kért a végrendeletében.

Majd látjuk, hogy változott a család élete. Bo önkéntesnek megy Afrikába. A kisebbek iskolába járnak, és egy tanyafélén élnek, a saját szabályaik szerint, de beengedve a világot és változva kicsit.