Szerelmes, betegséggel szembenéző, múlt elől menekülő.
Jessica most volt 18, és fogalma sincsen, mihez kezdjen az életével. A szülei partiszervező cégébe segít be, és csak remélheti, hogy rájön, hogyan legyen tovább. Mikor a barátnője belevág a nagy kalandba, a lány egy jóképű és udvarias fiatalemberrel fut össze. Danny kedves, humoros, nagyon jóképű és lovagias. Bár először lerázza a lányt, amikor újra összefutnak, már megegyeznek egy randevúban. Jess ekkor még nem sejtheti, mit jelent, ha Danny mellett akar maradni. Mert a fiú élete közel sem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik: modellkedésből él nem is rosszul, sikeres sportoló – ugyanakkor a múltja démonai rátelepednek, és olyan utóhatásai vannak, melyek mindenre hatással vannak, amit a fiú tesz. Amikor Jess szembesül az igazsággal, kitart a szerelme mellett. Ám ez egy olyan harc, amit nem nyerhetnek meg. Van, amihez nem elég a szerelem.
Jessica Koch a saját első nagy szerelmének történetét írta meg regényben, ami olyan sikeres lett, hogy már a második kötet is kiadva, magyarul is olvasható. Ezen felül elkészült ez a film is, ami azért a súlyos mondanivalót egy adag new adult romantikával önti nyakon.
A film alapvetően két részre osztható: az egyik a majdnem tini nyál. Hiszen Jessica még csak 18, és sok mindenben kamaszként viselkedik. Érezni, hogy nem tudja még, mi lesz vele holnap, és kapaszkodik abba, ami éppen fontos neki. Ez most éppen Danny – hiába lehet azt mondani, hogy nemes, amit megtesz érte, hogy kitart mellette. Akkor is, nem egészséges, hogy a fiú minden jövőbeli terve. Danny minden téren sokkal érettebb nála, ő próbálja terelgetni is, de nem egyszer volt olyan érzésem, hogy Jessica még csak egy nagy gyerek, akinek majd Danny végzete lesz az, ami felnőtté érleli.
Közben meg olyan édes jeleneteket nézhetünk, mint a szülőkkel a közös vacsora, ahol mindenki nagyon imád mindenkit. A randi, amikor kiöltözve szinte feszengenek az elegáns étteremben, és még beszélni se nagyon mernek, csak nézik a másikat. Ahogy Jessica nyit Tina felé, és nekik is meglesznek a pillanataik.
A film nagyobb részét az idilli részek uralják, és ez csak egy közepes romantikus limonádé.
Ami különlegessé tehette volna, amit Danny és Tina magukkal cipelnek. Mindketten borzalmas gyerekkort éltek túl, mindketten tele vannak sebekkel – fizikai és mentális értelemben is. Ahogy ezzel tovább tudnak élni, amilyen módszerekkel az életbe kapaszkodnak – ez lehetett volna a film plusz tartalma, de nem mentek el dráma felé. Még az is szinte lazán van feldolgozva, amikor Tina nem bírja tovább, és az apja szabadulása után azt teszi, amit.
Vagy, ha már nem akartak egy romantikus filmben olyan témákat vesézni, mint a családon belüli erőszak, nemi erőszak és pedofília – hát igen, baj van, ha bárkit is ez hoz romantikus hangulatba – akkor is maradt volna Danny betegsége, amivel megint szíveket lehetett volna törni. A Csillagainkban a hiba megmutatta, hogy a haldoklás és a romantikus film jól megférnek egymással. (De említhetném a Love Story-t is, anyáink idejéből.) Itt ezt sem vállalták be, inkább erre is öntöttek egy adag romantikát. Fájdalom és búcsú helyett azt látjuk, ahogy még pár szép napot eltöltenek együtt.
Nem vállalták még azt sem be, hogy Danny leépülését bemutassák. Ha nem lenne elmondva, hogy mennyire rosszul van, nem látnánk rajta. Meg lehet nézni, hogy pl. Tom Hanks milyen küllemet kapott, amikor ebben a betegségben haldokolt a Philadelphiában. Jannik Schümann olyan szinten eye candy a teljes filmben, hogy játszania nem is kellett, csak így kinéznie.
Ha már ezt a témát bedobom, a két főszereplő olyan, mint két kópia. Jess kb. mint egy szőkébb Rory a Gilmore Girls elejéből, Danny meg tiszta Douglas Booth, szőkébben.
Romantikus tinifilmnek elmenne, de a dráma nagyon kellett volna bele, a témában ott volt.
5/3,5 szívfájdító a történet, iszonyatos tragédiákkal van tele, de nem sikerült átéreznem.
