Gárdonyi egyike azon íróinknak, akit annál jobban értékelek, minél többet olvasok tőle. Az ő esetében megvan az, hogy minden évtizedben mást veszek észre benne, másért tudom szeretni, és bőven írt is, vagyis, még van is mit olvasnom tőle.

Az Ida regénye az a könyve különben, amit a kedvencemnek tartok tőle. És nem csak azért, mert ugyanaz a vezetéknevem, mint az egyik főszereplőnek. Kamaszként szerettem a visszafogott romantikáját, ahogy szerelmes regény tud úgy lenni, hogy semmi olyasmi nincs benne, amitől a nyálregények messziről megismerhetők. Egyetemistaként Csaba festőként való világa fogott meg, ahogy a képek megszületnek, ahogy jön az ihlet és a téma. Amikor legutóbb olvastam, akkor is a művészet volt az egyik kedvencem, de már a korrajz is nagyon lekötött, ami a szerelmes történet hátterét adja. Újgazdagok és tönkremenő nemesi családok, egy polgárosodó Pest.

Talán az első filmfeldolgozást is láttam, de az nem hagyott bennem mély nyomokat. Csak az, hogy mennyire giccs és utálat a vége egy ágyon levő, romantikus párnával. Hú, még mindig a hideg ráz tőle. De most már egy új generáció és modernebb köntösben ismerkedhet meg filmen is a regénnyel – Goda Krisztáék készítették el 2022-ben.

Az első vallomás, hogy engem a plakát nagyon ijesztett, nem véletlenül tartott eddig, hogy leüljek a film elé. Annyira szerettem a regényben Idát és Csabát, hogy a plakátra kitett páros kapcsán csak arra tudtam gondolni, hogy egyik se szimpatikus, negyed annyira se, mint a regényhős. Nem rombolom az illúziót. (Igen, én vagyok az, akinek a Harry Potter élményt Daniel Radcliffe és Emma Watson elrontotta.) Hála égnek a film és a színészek mozgóképen sokkal megnyerőbbek, mint ez a szerencsétlen kép. Szerethető mindkettő.

Érdekes döntés különben, hogy a főszerepeket adták ismeretlen arcoknak, míg kis mellékszerepekre is befutott és ismert színészeket hívtak meg. Se Mentes Júliát, se Rohonyi Barnabást nem láttam még másban. Mentes különben szépen hozta Ida romlatlanságát és erkölcsi fölényét, Rohonyi meg jól mutatott mellette – a féltékeny jelenete volt talán a meggyőzőbb, azt inkább elhittem neki, mint amikor egy jelenetben ’elmélyülten’ fest. A baráti körbe pedig betették Ember Márkot, Mészáros Bélát, Kovács Lehelt, Bata Évát és Sipos Verát. Ida apja Hevér Gábor, a rendfőnöknő Györgyi Anna és még lehetne nézegetni a náluk is kisebb szerepeket kapókat is.

A külcsín kellemes, de mélyen visszafogott. Egy város, egy lakás, egy műterem. A festményekért legalább hálás voltam, ha nem is az alkotás folyamatát látjuk, mint a regényben. Nem egyszer volt egy olyan érzésem, hogy takarékoskodni kellett a pénzzel, és amúgy is tudom, hogy a kosztümös filmek drágák. De ezt sikerült úgy összerakni, hogy tévéfilmes külcsínnél jobb legyen, ha azért a nagy produkciókkal nem is tud versenyezni.

Amit viszont zokon vettem, vagy inkább mélyen sajnáltam, hogy ki lett savazva Gárdonyi regényének a cselekménye. A filmen kb. úgy néz ki, mintha Csaba és Ida pár napot, esetleg hetet töltött volna együtt. A regényből pedig pontosan tudom, hogy hónapokat töltenek el az álházasságban. Ott érződik az idő, itt egyáltalán nem. Amikor Csaba visszaadja a hozományt, elejtve, hogy sikerült fél év alatt előteremtenie a teljes összeget, még az állam is leesett, hogy mi: fél év eltelt? Sok-sok olyasmi hiányzik, ami a regény szerves része volt. Itt úgy látszik, mintha végig a lakásukban, egy városban lettek volna. Teljesen ki lett véve, hogy külföldön is voltak művészeti táborban. Vagy, Jolán esete – itt Csaba a városban rohangál, míg a regényben lejár vidékre. (Azt inkább megértem, hogy a kisfiú szálát nem vették vele, az némileg gonosz is Gárdonyitól, hogy a történet örvend egy kisfiú halálának, mert így nem megy tovább az apa vérvonala.) De mondhatnám azt is, ahogy a festmények születnek, ahogy Ida be lesz vonva az alkotói folyamatba.

A film azért összeáll, és ráismertem a történetre, csak… Ez az átka annak, hogy az eredetit ennyire szeretem. Ha értem is, miért kell húzni – terjedelem vagy költségvetés – csak hiányolom, amit a regényben szerettem.

A regényhez könnyen meghozta újra a kedvem – kellemes film lett mindennel együtt. Aki még nem olvasta, ezért rászánja magát, annak meg örülök. A regény több és jobb, de mindenki eldöntheti maga, neki melyik a jobb.