Rémálomba forduló nyaralós, sorozatgyilkosos, vadonbéli.
Ausztrália vadonja vonzó a turisták számára. Megélhetési forrást is jelent, hogy buszos utakat szerveznek nekik. A mostani csapatban sokféle ember gyűlt össze: az összeköltözésüket ünneplő meleg pár, az egykori katona, a házasságát menteni próbáló házaspár, egy német család többek között. A sorozatgyilkos Mick Taylor követi a 
sajtóból, hogy egy nyomozó kezdi észrevenni, hogy függenek össze a gyilkosságai. Kicsit őt is a helyszínre csalva, nem is kicsit kiélve saját ösztöneit a buszos csapat után veti magát. A vezetőjükkel végez, a helyére lép és miközben a csapat kábultan hever, elviszi őket a Farkas-patak vidékére. Ott aztán módszeresen elkezdi levadászni őket, míg a többféle ember alkalmi szövetségeket köt, hogy valamiképpen túléljék a rájuk váró borzalmakat.
Már az első évadnál is írtam, hogy a kontextus egy része nekem kimaradt. A filmekhez nem tudom kötni, és ez nincs másként most sem. Ami viszont zavar, hogy az első évadot megnéztem, és annak zárt vége volt. Abból semmiképpen nem jön össze számomra, hogyan került ide ez az évad. Vagy csak egy random korábbi történet Mick egy vadászatáról? Egyszerűen nem derül ki, az előzőhöz képest hol vagyunk időben.
Ha azonban önálló műsorként nézem, már nincsenek problémáim. Menekülős, vadászó horrornak megállja a helyét, ami nem is véres annyira, hogy kicsapja a biztosítékot. Sokkal keményebben is el lehetett volna ezt készíteni, de igazság szerint nem is bánom, hogy nem azon volt a hangsúly, hogy Mick miképpen trancsírozza fel a turistákat. Alapvetően késelni szeret, de a korhatár besorolásoknak megfelelve vért nem is igen látunk.
Helyette inkább játszma van: a turisták taktikáznak és ötleteik vannak, miképpen folytassák a harcot. Mondjuk, jókora hátrányból indulnak. Fogalmuk sincs, hol vannak és a természet is ellenséges. A sivatagban, víz és élelem nélkül, miközben mérges kígyók veszik körül őket, még Mick se kell, hogy bevégezzék. Van is egy olyan tippem, ha Mick csak otthagyja őket, akkor sem más a film vége, legfeljebb pár nappal később halnak meg – csak nem elvérzésben, hanem kiszáradásban. (Mondjuk, egy szereplő van, akiből kinézem, hogy a túlélésért megenné az esettek tetemét.)
A vidék kietlensége és keménysége most is jellemző az évadra, de most a környező emberek nem olyan ellenségesek. Segíteni próbálnak, akikkel összefutnak. Barátságosak. Sokra nem mennek vele, de azért ez más hangulatban.
Mivel Mick karaktere most jobban a háttérben marad, a turisták kerülnek előre és ismerjük meg őket kicsit alaposabban. Mindenki kap 1-1 jellemző konfliktust, és elég sűrűn elszakadnak egymástól, hogy az magával hozza a dinamikát, amikor a maguk útján életben próbálnak maradni. Ahhoz sokan vannak, hogy mindenkit egyformán mélyítsenek, de megvannak a kiemelt szereplők és a kiemelt problémakörök. Hogy mennyire kell egy ilyen horror közeli sorozatba olyanokat beletenni, mint a melegekkel szemközti ellenszenv? Mondjuk, Mick az ellenérzései ellenére is ugyanúgy bánik a meleg áldozatokkal, mint a többiekkel. Nem kínozza őket jobban, ugyanolyan célpontok…
Most sem hoztak be neveket. Azon csak magamban mosolyogtam jót, hogy azért a korai áldozatok között felbukkan Josephine Langford – a Miután filmek női főszereplője. A kiemelt szereplők még annyi nevet sem szereztek maguknak, mint Langford azzal a nyálfilm folyammal. Legalább volt valaki, akit szívesen néztem, hogy Mick elintéz…
Mert bizony előszedték a győzhetetlen sorozatgyilkos toposzt, nem is kicsit eltúlozva.
Mindezekkel együtt jobban szórakoztam rajta, mint az első évadon. Nem mindenben jobb, de máshogy hihetetlen, ezt most jobban tudtam emészteni.
Farkas-patak – 5/4 jobban összeállt a történet, másként kegyetlen, mint az első. De a vége… ez most mi volt?
