Terápiára járó, idegen emlékekkel szembesülő, életért küzdő.
Jenn élete pár hónapja összeomlott. Szerető párja volt, akivel már az esküvőjüket tervezték. Az első gyermekkel volt várandós. A kis Daniel azonban 6 hónaposan holtan született, és Jenn képtelen volt egyben tartani a dolgait. Otthagyta az állását, a vőlegényével szakított, csak a legjobb barátnője képes még valamennyire tartani benne a 
lelket. Gina éppen egy új terapeutához jár, és nagyon ajánlja a barátnőjének is. Dr. Meade híres a hipnoterápiáiról a környéken, és Gina meg van győződve, hogy Jenn gondjaira is ez a megoldás. Egy alkalomra be is fizeti, és Jenn szkepticizmusa lassan felenged. Rendszeresen eljár a terápiára, újra elhelyezkedik, abbahagyja a körmei rágását és készen áll arra is, hogy Briannel megbeszélje a velük történteket. Ám a közös vacsora végére Brian kórházba kerül, és Jenn semmire nem emlékszik. Olyan töredékek bukkannak csak fel, amelyek mintha nem is a saját emlékei lennének és Dr. Meade szerepel bennük. Gyanút fog, hogy a terápián egészen más történik, mint amit eddig gondolt.
Az emberek viselkedésének programozása kedvelt thriller téma. A klasszikus példa talán A mandzsúriai jelölt, de rengeteg történetben felbukkan, hogy valaki olyasmit követ el beprogramozva, amit különben nem tenne meg. Jó kis thriller alapanyag.
Itt is ezzel van dolgunk, csak éppen nem a rémisztés vagy a thrilleres jelleg, ami megszínezi a történetet. Annak ellenére, hogy Jenn min megy keresztül, és miket kell megtenniük Dr. Meade betegeinek, inkább az érzelmi oldal a hangsúlyos. Hogy Jenn szenved a fia elvesztése miatt, hogy mennyire kettősek az érzelmei Brian iránt. Még szereti, de nem bír mellette lenni, mert a gyászt nem tudja megosztani. Amikor már terápiára jár és kezdenek a furcsa bevillanásai lenni, akkor is, az első életveszélyes helyzetig megmarad ez az érzelmes közelítés. Az sem segít, amikor feltárják, hogy a doktor miért teszi, amit. Mondanom se kell, az is romantikus filmbe illő indíték, csak éppen a módszerei nem azok.
Némileg zavart, hogy túlzottnak érzem, amire a doktor be tudja programozni az embereket. Ha valóban erre képes a terápia, akkor mindenki reszkessen, mert gyilkost lehet csinálni bárkiből vagy még rosszabbat. Pláne, hogy itt egyetlen kezelés elég ahhoz, hogy egy teljesen normális és egészséges emberből, akinek maximum annyi a gondja, hogy fél a pókoktól, öngyilkos merénylő legyen egyetlen mondat hallatára. Ne már!
A történetbe csavarok is vannak beépítve, váltakozó sikerrel. A végére az tetszett, ahogy a nő már képtelen eldönteni, mi a valóság, és mit programozott bele a doktor. Benne van egy helyzetben, igazinak hiszi, miközben egészen más van körötte, mint amit felfog. Hogy lehet ebből kitörni? Van rá ötlet. Azon viszont nem tudtam meglepődni, mit és hogyan dolgozik a doki, miért. Amikor elejtett egy megjegyzést a családi állapotáról, már összeraktam, mi folyik itt. Szánalmasnak is találtam, amikor a rendőrségnek már megvannak az áldozatok fotói, egymás mellé teszik őket, és üvölt a látottakból, mi a minta, nekik meg nem esik le.
A külcsín rendben volt, egy felső középosztálybeli, városi környezet. Több külső helyszín, több lakásba is belesünk. Mivel elsősorban az elmével játszottak, itt lövöldözés vagy nagy menekülős jelenet nincs, nem is kellett. A lényeg az lett volna, hogy azzal ijesszenek meg, mire rá nem lehet venni az elmét a megfelelő módszerrel.
A színészek… sorozatfüggőként volt ismerős arc, de itt nem sztárokra ment a büdzsé.
Egy estére elment, de nem ez az a film, ami a témában klasszikus lehetne bármikor is.
Hipnózisban – 5/2,5 a thriller alap megvan, hangulata is van – a történet nem az igazi, de azért elment.
