Háború után újrakezdős, csalós, menekülős.
Hankó a II. VH-t követően hazatér, és egy bajtársa családjának meglátogatása után rádöbben, miből tud kicsit 
ügyeskedve megélni. Sokan keresik a fronton eltűnt rokonukat: ha elhiszik neki, hogy ismerte, és mond egy hősies mesét, jutalmat adnak. Ám egyszer nem a megfelelő embernek hazudja, hogy ismerte az öccsét. Lebukik, és menekülnie kell, az életét is féltve. A vonatról egy vidéki erdőbe ugrik ki, ahol hamarosan anya és fia kettősével találkozik. A nő férje még nem tért vissza a frontról, és a fiúnak tetszenek Balázs történetei. Judit így engedi, hogy a férfi velük maradjon. Bevonja a mindennapi életükbe, majd egyre szorosabb lesz kettejük közt is a viszony. Ám Judit férje, Bérces hazatér. Állítja, a fronton rájött, hogy eddig rossz férj és apa volt, most más lesz minden. Balázs hazugságait sem kéri számon. Judit próbálja a szeretőjét rávenni, hogy végezzen a férjével, és Balázs túl későn ébred rá arra, ki ez a férfi igazából és mit akar tőlük.
Volt bennem némi ellenérzés a film előtt. Amit eddig láttam belőle, mintha arra lett volna kihegyezve, hogy Judit karaktere csőbe húzza Balázst, akivel meg akarja gyilkoltatni a férjét. Mintha egy olcsó ponyva lenne viszonnyal és gyilkos indulatokkal.
A film azonban ennél sokkal több. Egyrészt, jól használ noir elemeket. Balázs egy magányos farkas, aki belső traumáktól sújtottan próbál boldogulni a hétköznapokban. Igazából nem akar rosszat, nem is árt senkinek, szép meséket mond az embereknek, és elveszi, amit ezért adnak neki. Vica elsőnek a végzet asszonyának tűnik, de azért ő nem egy tipikus femme fatale. Az egésznek a stílusában is ott van a noir – nem fekete-fehér, de majdnem. Erős a szürke szűrő a filmen – neo noir. A hangulata, a háború utáni időszak viszonylagossága és veszélyessége. Még az is, ahogy a filmen a zenét használták. Judit és Balázs kettősének rendszeresen visszatér egy baljós dallama, mintha csak zenével aláhúznák, mennyire veszélyes, hogy szeretőkké lesznek. Kicsit talán túl is nyomták a zenét, az elvileg szerelmes betét is nagyon baljós lett tőle, hogy csak vártam, mikor robban a bomba.
Nem egy viszony története ez a film. Nem arra teszik a hangsúlyt, hogy mi alakul a szereplők között. Sokkal inkább azoknak a címbeli apró meséknek a történetét látjuk. Ahogy az apró mesékből borzalmas hazugság és tettek születhetnek, míg másnak a reményt és a túlélést jelentik. Ami az egyik ember felé kegyelet, a másiknak csak eszköz arra, hogy kendőzze a benne lakó szörnyeteget.
Története annak, mit tesz a háború az emberekkel. Van, aki tett valami hősieset, mégis komoly traumától szenved, és tönkrement az egész élete. Mások meg érdemesek egy kötél végén lógni, miközben a többiek leköpik, mégis ügyeskednek és boldogulnak. Fel sem fogják, hogy mi a gond azzal, amit tettek. Nem lehet igazságról beszélni ebben a helyzetben, és nem is próbál a film egyszerű igazságokat mondani a korról. Rossz volt a háborúban, most pedig másképpen rossz. Már látni, milyen lesz a szovjetek uralma alatt. Már ott van a hangulatában, hogy elnyomás lesz, csak kimondani nem lehet.
Emberi dráma. Sokaké. Egy bántalmazó házasságban szenvedőké. Emberiség elleni bűntettek elszenvedője és elkövetője. De még a PTSD is akad a palettán.
Elsőre a szereposztás nem tetszett, de ahogy néztem a filmet, a szereplők eladták nekem. Szabó Kimmel Tamástól nagyjából ezt vártam, Kerekes Vica volt a meglepetés. Van a karakterében, ahogy Balázst behúzza az életébe egy femme fatale hatás, de a színésznő beletette a gondos anyát, a bántalmazott, de erejére találó asszonyt is. Lehetett sajnálni, szimpatizálni vele. Molnár Levente sivár tekintete meg… hidegrázós.
Szász Attila filmjeit eddig csak ajánlani tudtam, és ez sem kivétel. Jó film, nézős!
Apró mesék - 5/4 noir hangulat, meglepően okosan építkező cselekmény, még meglepni is sikerült.
