Még nem találtam szavakat erre a filmre. Leginkább fogom a fejem, hogy ez meg kinek jutott az eszébe. Nekem közelebb állt egy Háry János történethez, mint egy történelmi filmhez.

A történet igazából nem is tudom, miért zavar ennyire. Ha nem magyar huszárok meg ez a kor lenne, jobban vettem volna, de így nagyon hamisnak érzem. Mária Terézia nagyban benne van a háborúban a poroszokkal, és azzal akarja tárgyalóasztalhoz ültetni Frigyest, hogy egy huszárcsapat elfoglalja Berlint. Ezt vezeti Hadik András, a hű hazafi, akit persze az osztrák urak ott és úgy gáncsolnak, ahogy csak tudnak.

Ennek a kalandnak a története a film, és szépen beleviszik a kalandfilmek eszköztárát. A poroszoknak van egy elit egysége, akiknek a vezetője egy korábbi csata miatt gyűlöli Hadik személyét. Természetesen vele lesz egy nagy leszámolás, miközben az egység úgy vonul, mint Dareiosz Halhatatlanjai a 300-ban. Az osztrák katona, aki már a film elején lopja Hadik tetteit, menet közben is összeesküvést sző ellene és rossz hírét keltené. Van hűséges feleség, aki várja haza a szeretett férjét, és tudtán kívül még a becsületét is megvédi. A huszárok között meg ott van az öreg mester, a fiatal nőcsábász, és kiszabadítják majd a bolondnak tartott ágyúmestert, aki egyedüliként lehet képes belőni magukat Berlin kapuin. Tényleg hozzák szépen sorba, ami egy ilyen filmben kell, és valahogy mégis rossz szájízzel néztem.

Nagyobb próbál lenni, mint amit a költségvetés engedett. Hozzák a tipikus trükköket, hogy úgy tűnjön, egy egész sereggel vonulnak, miközben kiscsoportos foglalkozást látunk valójában. A vár ostroma is ezek szerint lesz összecsapva – talán háromszor szól az ágyú, van egy kis kardvívás, és ennyi. A történelmi filmek drágák, és látni is, hogy igyekeztek fogni a pénzt.

A jelmezek, a huszárok külcsíne… Hát nem éppen divatos arcszőrzettel és hajzattal rendelkeztek. Még a katonai egyenruhákban is valami színpadiasságot éreztem, valahogy nehezen képzelem magam elé, ahogy a huszárok annak idején hogyan vonulhattak. Érdekes, az osztrák uniformissal nem volt ilyen bajom, de a huszárokéra nehezen állt rá a szemem.

Merengtem azon is, hogy milyen világnyelven cseveghetnek, mert itt bizony mindenki értett mindenkit, noha több nemzet fiai voltak elvileg. De még ezen lendültem túl a legkönnyebben, isten ments attól, hogy a magyar színészek megpróbálkozzanak a német szöveggel, és feliratból tudjam meg, mit akarnak mondani.

Amin nem spóroltak, azok a színészek. Az már más kérdés, hogy nem igazán írtak olyan szerepeket, amiben sok mindent meg lehetett volna mutatni. Trill Zsolt vonult küldetésre az első szóra, Hadik ebben a filmben a mintakatona. Túl jó is, hogy igaz legyen. Szerető férj, jó apa és ízig-vérig huszár. Molnár Áron játssza az ifjú titánt, aki vagy nőket szédít, vagy kis költségvetésben Legolast utánozza falon futással meg szaltókkal. (Ok, valószínűsítem, hogy ez utóbbiakat inkább a kaszkadőr hozta össze.) Még Reviczky Thun mestere a legjobb alapanyag, abban volt humor és kis különcség. A nők rosszabbul jártak, kb. 3 nevesített szerep van női, és nincs nagy különbség. Két uralkodó, egy szerető feleség, és különösebben semmi jellem. Még Bordán Lili porosz királynéja tűnt a leginkább életre valónak, ő feltalálta magát, amikor a férje távollétében kellett tárgyalnia az elesett város kapcsán, míg a tanácsadók nyelni-köpni se tudtak.

Talán az a plusz, a spiritusz hiányzott belőle legjobban. Nem tudnék olyasmit mondani belőle, ami miatt emlékeznem kellene később erre a filmre.