Náci bűnös, más néven és jól él – egy zsidó pedig nem bírja az igazságtalanságot elviselni, és a maga kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Van nem egy ilyen film, némelyikben durva csavarral. Vagy olyan akcióval, ami eladja a történetet.

A megtorlás viszont megmaradt minden téren tévés alkotásnak. A történetben nincs csavar – felépíti, hogy a fiatal Victor miképpen ábrándul ki a rendszerből, és ahogy a saját bőrén megtapasztalja, hogy az osztrák közhangulat nincs mellettük. Már nem akarják a bűnösöket felelősségre vonni, sokkal kényelmesebb úgy tenni, mintha semmi nem is történt volna. Inkább a zsidóellenes hangulat fokozódik tovább, őket okolva azért, hogy meg akarnak fizetni az ellenük elkövetett rémségekért. Sokat mond, hogy a rendőrök zsidó poénokat mondanak a sértettnek. A volt nácit védik, még akkor is, ha csak beszóltak neki, míg a zsidó fiút és a barátnőjét véresre verhetik, akkor se csinálnak semmit.

De mindezen túl volt még valami az ábrázolt légkörből, ami talán még egy fokkal rosszabb. Amikor Victor barátnője rákérdez az apjától, hogy mit csinált a háború alatt. Nem válaszolnak neki, sőt, ráparancsolnak, hogy erről nem beszélnek. Az öccse is érdeklődne, szeretnék megérteni, mi volt és ki mit tett, és akik megélték, mereven elzárkóznak. Ezt talán még rosszabbnak érzem, mint a gyűlölködőket, akik felvállalták a nézeteiket. Tőlóük lehetett tudni, mire lehet számítani. De mit kezdesz azzal, aki csak hallgat, és azt játssza, hogy minden szép és jó, meg az is volt? Ha mégsem, az sem érdekes. Az egész film alatt el sem tudtam dönteni, hogy a szülők milyen emberek. Voltak nyomok, hogy ők is mentek a tömeggel, és bűnösök voltak, de ezt cáfolni látszik, hogy Annát végül elengedik maguk mellől Victorral.

De elmond valamit a filmről, hogy sokkal szívesebben elemzem a bemutatott néphangulatot és a múlt rejtésének kísérletét, mint a tényleges cselekményt. Pedig van benne az is – találnak egy bűnöst, egy haláltáboros mészárost, de a bíróság felmenti. Victor a megszállottja lesz, és követhetjük, mit tesznek ők ketten egymás ellen. Mint egy lassú sakkjátszma. Ami azért volt fura számomra, mert Victor annak ellenére kattan ennyire rá a férfira, hogy konkrétan nem az ő családjának ártott. Ilyen megszállottság esetén minimum azt vártam volna, hogy részt vett a férfi Victor családtagjainak megölésében. De itt annyi volt az indok, hogy náci volt, aki ölte a zsidókat.

Nem túl izgalmas ez a cselekmény, mert Victor nagyon kezdő és annyira naiv húzásai vannak. Azt mondjuk nem tudom, az utolsó lépésben segítettek-e neki a gyakorlottabbak, mert az jobban ki volt találva. De addig csoda, hogy a náci és barátai nem végeztek a fiúval. A legostobább húzása talán a vadászaton volt. Egyedül egy csapat volt katonával szemben, akik nagy valószínűséggel mind gyilkosok, és éppen vadászni mentek, vagyis fel is vannak fegyverkezve. Mégis, mit gondolt?

Bár, ott volt egyetlen jó párhuzam. Ahogy a lelőtt apróvadat kiterítik és számolják. Abba nagyon könnyen bele lehet látni, hogy évekkel korábban a zsidókkal ugyanezt tették Pláne, hogy vannak is olyan visszaemlékező részek, amikor nagyon hasonlóan mészárolták le őket.

Látványelem nincs benne, még a leginkább Victor kocsija az. Egy szép sportautó. Különben szimpla lakásbelsők, egy rét és erdő hozzá. Még csak az sincs érzékeltetve, hogy melyik országban járunk éppen. Victor ugyanis Angliában tanul, simán benne lenne, hogy 2-3 ország között ingázunk, de innen nem tudtam eldönteni sem.

A végében is van valami lehangoló. Bár ez nem feltétlenül lenne rossz, de funkciótlannak érzem, hogy mutattak nekünk egy öreg, leharcolt Victort. Túl nagy az ugrás, hogy a szerelmes és a párjával újrakezdő fiú hogyan lett olyan. Válasz meg nyomokban sincs rá.

Nincs ismert színész benne, de nem is kell bele. Vázlatosak a jellemek, és nem sok mindent lehetett játszani benne. Amit lehetett, szerintem beletettek. Nem illett volna a témához, ha ennél szenvedélyesebbre, mondjam azt, ripacsabbra veszik.

Talán többre értékelném, ha nem tudnék a témában jobb filmeket is. De pont erről születtek kifejezetten jó darabok, és ez megmarad ’egyszer a tévében megnézhettem’ szinten.