Mielőtt nekikezdtem a sorozatnak, elolvastam Móricz regényét is. Sőt, annyira belejöttem, hogy lassan végére érek az Erdély-trilógiának. Vagyis, ha lesz folytatás, azt már tudom nézni hetente is.

Igaz, simán nézette magát a sorozat darálásban is, úgy is, hogy a történelemből és a regényből tudtam, mi fog következni.

Nem sorozat – regény összehasonlítást tervezek írni, de azért ennek is szentelnék pár gondolatot. Az anyagot szabadon használták fel, és ugyan visszaköszönnek a regény jelenetei és szereplői is, de a sorozatban több mindent igyekeztek elmesélni. Az egyik legnagyobb különbség, hogy a történetbe került Báthory Erzsébet. Itt a két erdélyi Báthory támogató nagynénjeként van jelen. Móricz meg sem említi őt, és a történelemből sem rémlene, hogy ilyen szoros lett volna a viszonyuk. A sorozat viszont éppen annyira meséli, hogy faragott belőle a nádor vérben fürdő asszonyt és juttatta halálra, mint amennyire Gábor ámokfutását követhetjük. Fontos eltérés még, hogy Bethlen szerelmét átirányították. A sorozatban Gábor felesége, Anna kelti fel az érdeklődését, míg a regényben a húga, Anna az, akitől nem bír érzelmileg szabadulni. Mondjuk, érthető, ezt miért így írták meg: a sorozatban Anna még kamaszlány, és Bethlen van annyival idősebb, hogy ne tudjuk őt hősként nézni, ha majdnem pedofil hajlamokat mutatna. Nem véletlen, hogy Bánffy, aki majd feleségül veszi, negatív szereplő. Amikor először látja Annát, szép kislánynak nevezi – már meg is van alapozva, hogy mire tartsuk. Semmire. A történetben a medál bekerülése és a hozzá szőtt legenda, ami új elem. Éppen csak Sárkányölő Szent Györgyöt nem csináltak a család őséből, és elég béna is kinézetre az a medál. De értem, azzal adja majd át a stafétát a család Annának, aki utolsóként marad életben. Móricz szintén nem foglalkozik ilyesmivel, Anna alig jelenik meg a történetben, és nincs is ilyen örökség vonal. Őt Bethlen – Báthory jelleme izgatta, a sorozat ennél szórakoztatóbb és szerelmi viszonyokkal bővített verziót kapott.

Ami viszont nekem egyformán érthetetlen mindkettőben: Bethlen az, aki gyakorlatias és egyben tartja a dolgokat. Békét, fejlődést akar, és ezért áldozatokat is hoz. Mégis, egyfajta példakép számára a fiatalabb Báthory, akit be is segít a fejedelmi székbe. Báthory Gábortól sokat várnak, és főleg a történet elején rajongói is vannak. Bethlen egészen a végsőkig kitart mellette, és még akkor is mentené, amikor már aláírták a halálos ítéletét a törökök. A sorozatban még egy szónoklata is van, hogy miért lehetne Báthory Gábor Erdély legnagyobb fejedelme. De könyörgöm, mire fel ez a hit és a rajongás? Semmit nem mutatott fel a fiatal fejedelem, amiért erre rászolgált volna. Én kb. úgy éreztem, ha döntési helyzetbe kerül, rosszul választ. Mintha direkt a saját életét is nehezítené, és még akkor is fejjel megy a falnak, amikor maga is tudja, hogy nem így kellett volna rendezni a dolgokat. Nagyon sűrűn látjuk úgy, hogy tesz valami őrültséget, amit meg is bán, de már nem tudja visszacsinálni. A politikában, a magánéletében, a barátai megválogatásában. Annyira önpusztító és annyira lehetetlen álmokat kerget, hogy én kezdettől azt a mulatozó és felelőtlen kölyköt láttam benne, aminek A nagy fejedelemben Móricz főurai emlegetik. Nem azt a reménységet, tündérkirályfit, akinek Bethlen szerette. Most komolyan: azért lett volna nagy elme, mert azt szerette volna, ha Erdély saját jogon nagyhatalom lesz? Ennyi erővel álmodhatott volna arról is, hogy egyesíti a három részre szakadt országot, és annak lesz a királya, a török után meg a Habsburgokat is leveri. Kb. annyi esélye és tehetsége volt erre is.

A sorozat a magánéleti és politikai szálakat keverve adja elő – gyakran fontosabbak is a szerelmi kalandok, mint az országos dolgok benne. Vagy, szorosan összefügg a kettő. Báthory-t például nagyon könnyen befolyásolta az a nő, akivel éppen az ágyát osztotta meg.

Azt viszont Móricztól szépen hozza, hogy nincsenek fekete-fehér jellemek. Ugyanaz a gyengesége Bethlennek itt is, ahogy Báthory is megkapta a farsangolást a halálig. A főurak ugyancsak gyarlók, a hajdúk meg egyenesen zsoldos csürhének vannak megfestve. Talán a nők, akik több jellemet és erőt kaptak, mint amit Móricz adott nekik. Balsai Móni Zsuzsannája egy nagyon szerethető, kedves és mintaértékű főnemes feleség és anya, egy biztos támasz a férje mellett. Nyoma sincs benne Móricz világából a vallási színezetnek vagy halálvágyának, vagy a helyzetük miatt sopánkodásnak. Szőke Abigél Annája inkább férfigyűlöletet tanul és feminista irányba viszik, míg a regényben ő a kísértő démon. Szamosi Zsófia Báthory Erzsébetként meg talán a legszimpatikusabb, legjellemesebb szereplő az egész sorozatban. Ő kapott tartást, műveltséget, erőt és korát megelőző nézeteket. Azt mondjuk hiányoltam, hogy a gyerekeit hova tették. Arról van szó, hogy Nádasdy Ferenc özvegye, aki átvette a birtokok irányítását. De abból a házasságból gyerekek is születtek, és volt Nádasdy-örökös is, a fia. Itt viszont úgy néz ki, mintha gyerektelen özvegy lett volna. Szamosi jól is játssza, én az ő történetszálát gyakran jobban élveztem is, mint Gábor hajszáját a halálig.

A casting különben is erős – tele van ismert színészekkel, nagyon kevés a teljesen új arc. Valahol poén is, hogy éppen a két főszereplő, a két Gábor (Katona Péter Dániel és Bokor Barna), akik a legfrissebbek. Ha jól látom, inkább színházban lehetett velük találkozni, és nem mozgóképen. Azt különben jól elkapták, és már mosolyogtam, amikor megláttam, ahogy Báthory megbánja, amit csinál. Amikor szembesül a saját tehetetlenségével – pl. amikor a hajdúk mészárolni és rabolni kezdenek, ő meg csak áll, szinte észre sem veszik, hiába próbálkozik. Nekem ez a tekintet jellemezte legjobban a figurát: azt felfogni, hogy már megint rosszul döntött, és nem tud másfelé indulni.

A csatajeleneteken látszik, hogy azért nem szuperprodukció, de még elmentek azok is. A kosztümök pedig jól sikerültek, ha már külcsín. A ruhákat kifejezetten szívesen nézegettem benne, és bírtam, milyen egyedi jellemzőket adtak a szereplőknek. Báthory Erzsébet fejfedőit külön kiemelném, de a nők ruházata amúgy is megér egy külön említést. A színek, a szabás, még a jellemüket is sikerült megfogni benne.

Simán lehet folytatása, én szívesen meg is nézném. Már csak azért is, mert jön majd Esterházy Miklós, akire roppantul kíváncsi lennék. Itt ő még nincs, de sokakra igaz ez. Jósika, csak egy példa. Mert Anna nem lesz sokáig özvegy… (Egyik sem.)