A poén az, hogy ez egy feldolgozás. Van egy 1975-ös japán film, ami ugyanazt a történetet mesélte el kicsit másképp. A technika fejlődött, modernizáltak pár dolgot.

A poén meg az, hogy nem ez jutott eszembe, amikor a filmet néztem. Sokkal inkább a Féktelenül, amiben ugyanez volt a szabály: ha lassítasz, felrobbansz. Még az akadályokban és a megoldásokban is látok hasonlóságot. Sőt, még abban is, ahogy az utasokat megmentik a szerelvényről. A másik, meg a Száguldó erőd. Éppen csak fel nem bukkan a lófarkas szakács - mondjuk, itt nem lenne kit levernie. Ez nem olyan jellegű akció.

A történet ugyanis alapvetően azt követi le, hogy milyen problémákat kell menet közben megoldani. Legyen az kanyarodás, az ütközés elkerülése vagy egészen más dolgok. A vonaton meg sokféle ember van, és nem is egyformán reagálnak a vészhelyzetre. Így aztán három fő elem adja össze a történetet: a vonat mozgásban tartása, az utasok viselkedése és a nyomozás, hogy ki és miért teszi ezt.

Talán azért is, mert japán film és egy nevet se bírok megjegyezni, nekem összefolytak a szereplők. Ami leginkább megmaradt, hogy egy törékeny kis nő volt a 'pilóta - vezető', vagyis a mozdonyvezető. A jegyvizsgáló meg a történet hőse, aki összetartotta a csapatot, megoldotta, amit lehetett és végig olyan alázattal, másoknak segíteni akarással dolgozott, hogy a hónap dolgozója helyett az évének is meg lehetne szavazni.

A végére megtudjuk, ki és miért akar robbantani. Ott szépen el is mesélnek mindent, némileg belemagyarázósan. Ami a film során nem derült ki, ott valakinek az elmondásában meghallgatható lesz. Kissé olcsó megoldásnak is érzem, ha értem, miért éltek vele. A játékidőt inkább az akciók és vészhelyzetek töltötték ki.

Érdekes, látványelemként mi maradt meg a fejemben. Nem győzködtem ámulni, Japánban milyenek a vonatok és a menetrend, a kiszolgáló hálózat. Mondjuk úgy, eléggé irigykedtem. Nálunk le sem lehetne forgatni egy magyar verziót, mert se pályánk, se kocsink, ami megközelítőleg ilyen sebességet tudna, az egyéb technika dolgokról, mint a sínváltás, nem is beszélve. Talán csak a kisiklatás menne, de az sem ilyen elegánsan. Ok, epét lenyeltem és elengedtem. Ilyen filmet nem nálunk készítenek és pont.

Számomra ismerős alak nem volt benne, de nem is vártam. Látványos akciófilm, ennyi elvárásom volt. Mondjuk, meg is kaptam, mert maga a vonat és az a technika, már az lekötött. A többi meg ráadás.

A helyzet az, hogy még nem fejtettem meg, mi a sorozat sikerének titka, illetve miért is nézem. Elég fura nem? Ez az évad kifejezetten pörgette magát, pillanatok alatt végignéztem és mégsem tudom egyértelműen megmondani, mivel érte el nálam, hogy egyik részt nézzem a másik után.

Az igazsághoz tartozik, hogy a kezdet nem volt ilyen. Sőt. Az első részt kb. harmadában már láttam akkor, amikor kijött. Csak éppen annyira fura, zavaró és nem éppen emészthető volt, hogy egészen eddig nem is rágtam át magam rajta. Viszont, kijött az új évad, így összekaptam magam és nekiültem megint. Most sem tetszett jobban. Az idősíkok keverésével, a zavaros szereplői montázsokkal, túl kellett élni. Mondhatnám, hogy formailag más és tulajdonképpen erős felütés is lehetne, de rám nem így hatott.

Utána lineáris, egy-egy részben visszanéző sorozat következett, amit viszont már simán daráltam. Pedig, a The Bear még mindig nem egy akciókkal teli, sűrű sorozat. Nem is nagyon lehet összefogni, miről szól. Megnyílt az étterem és mindenki végzi a munkáját. Főznek. Kb. ennyi, de ki nem fejezi, milyen nézve. Milyen drámák, helyzetek vannak benne. Munkahelyi dramedy, ami kitölti a részeket, de képtelen vagyok összefogni, mi van benne és miért nézős.

Azt már jobban meg tudom fogni, hogy egyes filler részekkel miképpen mélyíti el a karaktereit. Ebben az évadban láttuk, ahogy a szülés miatt Natalie és az anyjuk sok vitát félre tudnak tenni, és családként viselkednek, ott vannak egymásnak. Tina előtörténete is megérkezik. Hogyan került a csapatba, még az idősebb testvér éttermébe, miután elvesztette a könyvelői állását és azzal szembesült, hogy nem kell már sehova. Szépen aláhúzza, miért is ez a második család a nő számára.

Közben, a normál és nem egy-egy szereplőre koncentráló részben építik az egyéni drámákat. Sidney állásajánlatát egy másik étteremhez és a dilemmát, hogyan tovább. Carmy gyötrődését, aki szívesen kibékülne az exével, de bele sem mer kezdeni, hogy bocsánatot kérjen tőle. Én különben drukkolok nekik, de majd kiderül, mi lesz. Ott van az is, hogy nyereséget kellene produkálni és a kritikának is el kellene őket ismerni. Szóval, mellékszálakból mégis össze tudom rakni, mi is volt a cselekményben, ha maga a konyhai mindennapok nem is így megfoghatók.

Minden szereplő visszatért, Jon Bernthal is eljátszotta Michaelt a visszaemlékezős részben, de nagyon erős volt Jamie Lee Curtis is Natalie epizódjában. Ez a sorozat megtalálta a jó színészeket a szerepekre, már csak miattuk is érdemes nézni a sorozatot.

Látványra szerintem annyit hoz, amit eddig is. A konyha és a főzések, a kész ételek remekül néznek ki. De a helyszín kevés, nem látványshow. A színészekre alapoznak, eddig be is jött nekik.

Most rákanyarodhatok a 4. évadra, azzal nem várok éveket. Most érdekel, innen merre tovább, jobban, mint korábban.

Úgy tűnik, sok-sok rendezőnek megvan a maga kabala színésze. Már feltűnt, hogy a DC és Marvel-filmek rendezői szívesen viszik onnan a színészeket más filmekbe is magukkal. Erre látunk újfent egy példát.

Hogy nevesítsem, a Fekete Párduc-filmek rendezője, Ryan Coogler ebbe a fantasy - akcióba Michael B. Jordant csábította magával, megkínálva egy kettős szereppel a színészt. Különben elég érdekes egy mix a film, el tudom képzelni, mit látott benne Jordan. Neki ez valahogy profilba vág.

Még akkor is, ha azt rá tudom sütni, hogy Tom Hardy nyomdokaiba látom lépni, duplán is. Ikrek, akik a maffia ügyeibe keverednek? Egy színész játssza őket és elég eltérő is a személyiségük? Legend. Háborúban túl sokat látott, kissé cinikus ex-katona, aki a testvérével illegális szeszfőzésben van benne? Lawless. Mondjuk, ez különben is a heppem. Szeretem összeszedni, mi honnan ismerős.

Igaz, ennek a filmnek van két olyan plusz eleme, amit nem sorolok a fentiekhez. Az egyik, hogy ez fekete-film, aminek a rasszizmus is az egyik komoly témája. Délen akar egy fekete ikerpár illegális bárt nyitni, ahol alkoholt is mérnének. Nem is kellene a törvénysértés, akkor is merész húzás lenne. Egyszerűen benne van a korszakban, hogy ezt nem hagyják majd nekik. Ha látszólag engedik is nekik, vehetnek épületet is, le fognak csapni rájuk. De ha ez nem lenne elég, egyszerűen nincs olyan közönség, hogy életben maradjon a vállalkozás. Hogyan, ha a feketékre erőszakolt, nem valódi pénzt is elfogadják? Azzal ők nem tudnak semmit sem kezdeni.

Nincs kitéve a kirakatba ez a téma benne, de szépen bele van építve. Nem csak azzal, mit tervez a KKK az ikrekkel és a vállalkozásukkal, de Mary történetén keresztül is. A lány simán fehérnek tűnik, de a történet során kiderül, hogy az egyik dédszülője fekete volt. Stack azért is hagyta el, mert nélküle a lánynak fehér élete lehet, míg együtt maradva kínlódhatnak csak. Ha kiderül a származása, a fehéreknek nem lenne elég tiszta a lány vére, ahhoz viszont túlzottan is fehér lánynak tűnik, hogy egy fekete férfit szeressen. Ezt a témát is rágtuk már meg különben - a Passing egy olyan nő történetét mesélte el, aki szintén elég fehér volt, hogy akként éljen, de valami mindig hiányzott neki és el is jött a tragédia, amikor vissza próbált térni a gyökereihez.

A másik, hogy ez egy vámpíros film is. Este eljönnek a vámpírok és bizony nekik nincsenek rasszista nézeteik. Bárkiből hajlandóak újabb vámpírt teremteni a csapatukba. Meg is indul az élet-halál harc. Ahogy az egész meg van fogva, ahogy ezek a vámpírok muzikálisak, az valami új.

Ha már emlegetem, ki mit hoz más szerepeiből, Jack O'Connell vámpírja meg a katonás sorozatából kapott valamit Paddy lelkületéből. Különben az ilyen szerepek, amelyekben van a karakterben valami sötétebb és sérült is, jól állnak a színésznek. Kifejezetten jó vámpír lett belőle.

Különben a film bőven vonultat fel sztárokat és tele van nevekkel. Sokak kifejezetten jól mozognak is a szerepükben. Jordan a laza és a komoly ikerként, Caton útját kereső ifjú zenészként, Mosaku, aki szívet vitt a történetbe és a táncos - énekes vámpírok, az nagyon kész különben. Vagy Delroy Lindo öreg zenésze...

Különben lehetne a filmet a fiatal srác, Sammie felől is megfogni. A keretet ő adja, de inkább éreztem ezt Jordan és az ikrek történetének.

Sikeres lett, a bevételei mellett a kritikái is jók. Különben az Alkonyattól pirkadatig hasonlóságot emelték ki belőle, bár és vámpírok, testvérpár a célkeresztben - de nekem akkor is jobban tetszik a Hardy-párhuzam. Mindegy, a film nézős, ez a lényeg!

Hamar, nézzünk rá, mit sikerült megnéznem a héten.

A Criminal Minds (s18e08) egy altatós résszel jött. Kicsit olyan volt, mint amelyikben JJ vesztette el a férjét. Ebben Tara küzdött az életéért a műtőben és fejben az anyjával beszélte meg az életét, míg a többiek izgultak érte és próbáltak közelebb jutni a támadójához. Azt is mondhatnám, nesze semmi, fogd meg jól. Nem haladtunk, de sokat érzelegtek. Minimális volt a krimi, hiányzott is. Még az volt a legmókásabb, amikor megvádolták a szintén meglőtt ügyészt, hogy szerelemféltésből Tarát akarta orgyilkolni. A másik, amit érdemes lesz továbbvinni, Elias további sorsa. Itt már felvetették, hogy megint mennie kell a börtönbe. Nem tudom, hogy kerülik el, mert kvázi Gilford minden részben szerepel, már a főszereplők között van. Majd kiderül. .A lényeg, ez a rész egy filler, pont egy olyan szereplő köré, akit különösebben nem szeretek.

A Poker Face (s02e10) közeledik a végéhez, és egy újabb tipikus epizód érkezett. A teljesen szokott felépítés - bűnügy indokokkal, majd hősnőnk hamar lebuktatja a gyilkost. A képlet ismerősebb nem is lehetne. Még az is egyezik, hogy most is ismerős színész ugrott be. A gyilkost is ismerhetném, de nekem Ritter az ismerős a Parenthoodból többek között. Ő az áldozatot játszotta. A hangulat, a krimi, minden tipikusan a sorozatra jellemző. Az egyetlen, amit most ki tudok emelni, hogy mennyire abszurd a helyzet, amivel itt szembesültünk. Az edzőterem titkos jó szere körül megy a kavarás, ami szerintetek vajon mi? A lap aljáig hagyok teret találgatni, mert az volt a rész poénja. Aki nem akarja, annak nem lövöm le.

Bár lenne mit írnom a Murderbot (s01e08) kapcsán, de holtponton vagyunk. Teljesen ismételni tudom a múlt hetit. Egy kis humor, alig haladtunk előre. Már feltűntek az ellenfelek és ennyi. Most még olyan poén sem volt, mint korábban a helyi rovarokkal. Ha adhatok egy tippet, ezt a sorozatot érdemes egyben nézni. Úgy mókás és halad, részekre lebontva viszont a csigalépések jellemzőek, amiket Murderbot beszólásai tudnak kissé feldobni.

A Resident Alien (s04e03-04) is időhúzásba kezdett. Az egyik részben időutaztak, hogy elhozzanak egy eszközt, amit aztán mégsem. A másikban meg Heather jött vissza, de Harry el is küldi, mert az űrlény formája nélkül túl sok köztük a különbség. Fillerek, némi humorral, de annyira hiányzott, hogy tényleg haladjanak az események. Már el nem tudom képzelni, mire akarnak itt kilyukadni. Plusz, egyes mellékszereplők történetei sokkal érdekesebbek, mint a főszál. Jelenleg az ufók utáni hajsza más szereplői érdekelnek - a seriffék és a polgármesterék. Annyival többre mennének, ha végre mindenki elkezdene beszélni és összedobnák, amit tudnak! Így viszont csak gyötrődünk, és egy-egy csoport kap egy-egy kisebb szálat, amiket minimálisan értetnek csak össze. Azt viszont tudom díjazni, hogy Harry emberré válás amiatt legalább az ufófejet mellőzik minden részből. Mondjuk, most volt sáska meg madárforma, szóval azért nem dobtak ki minden maszkot.

Végül, indult Derek Haas új sorozata, a Countdown (s01e01-03). Mennyire akarjak kedves vagy gonosz lenni? A pozitívabb énem szerint ez a 24 gagyibb verziója. Titkos ügynökök rohangálnak észt vesztve, hogy egy terrorista akciót megakadályozzanak. A gonosz énem szerint meg Haas azt tette az akciófilmekkel, amit a Chicago Med és társai a maguk zsánerével. Elrontotta. De akkor, kicsit részletesebben. A történet szerint a nagyfejes Blythe speciális ügynök összehoz egy speciális akciócsoportot egyes ágazatok legjobb embereiből. Van itt IT szakember, rendőrségi különleges osztagos, DEA ügynök meg társaik. Aztán hamar rájövünk, hogy ez a rendőrség kvázi Öngyilkos Osztaga. Kb. mindenkinek van valami sötét foltja, amiért feláldozható. A DEA ügynöknő maga is függő. A Los Angeles-i zsaru meg titokban egy halálos agydaganattal él együtt, szóval neki megvan a Halálos fegyverből ismerős 'valaki megölhetne már' attitűdje. Az ügyük egyre bonyolódik és 3 rész alatt eljutunk oda, hogy egy fehérorosz szuperbűnöző elszabadítaná az atompoklot LA-ben. Sok üldözés, lövöldözés, hányaveti nyomozás jellemzi a sorozatot. Ha akciófilmnek jó lenne, elnézném neki, hogy buta a sorozat. Mert nagyon az, egyszerűen nincs jól összerakva az eset. De sajnos, nem jó akciónak sem. Sűrűn szembántalmazó a kameramozgás és olyan sűrűek a vágások nagy irányváltásokkal, hogy abba beleszédülni. Tempót akarhattak ezzel imitálni? Mert csak a hányinger okozása sikerült. Mi menthetné a menthetőt? Tele van pakolva kisebb-nagyobb sorozatsztárokkal. Jensen Ackles a nagyszájú rendőr, aki minden helyzetbe fejest ugrik, flörtöl és bántóan ismétlődően fájdítja a fejét. Jut eszembe, ez megint egy nagyon rosszul megírt elem benne. Annyit céloz az agydaganatára, hogy béna nyomozónak kell lenni, hogy még senkinek nem esett le, miről beszél. De van itt a The Flashből leányzó, a Sleepy Holoow után megint nyomozó Camacho, vagy a McKábító Eric Dane a Grey's Anatomy-ból. Érdekes lesz különben, neki milyen sors jut majd a sorozatban. Látni, hogy valami nincs rendben és már tudjuk, hogy ALS-sel diagnosztizálták a színészt. Mégis, Ackles játssza az agydaganatost a fejfájásaival, Togo (ő meg helyszínelő volt, ha jól emlékszem a Miamiban) meg a 3. részben bekap egy golyót és mivel nem állandó szereplő, nem lepne meg, ha a 4-ben meg is halna. 13 rész van kész, lehet, több nem is lesz. Rosszak a kritikái, tényleg nem jó nézni a műsort. Ackles még a végén bánhatja, hogy nem Colterrel nyomoz többet, hanem itt betegeskedik.

Ö, te édes kiszámíthatóság! Nem mondom, azért voltak meglepő elemek is benne, de olyan szépen adta magát, hogy ennek a történetnek ilyen vége lesz. Túl sok volt a jel.

De előre szaladtam. Nehezemre esik nem a vége felől megfogni, akár a jót, akár a rosszat. Haladjunk azonban sorban.

A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol korábban abbamaradt. A lázadást leverték, a játékok folynak tovább. Mivel azoknak, akik abba akarták hagyni, a nagyja már meghalt, a szavazások szerepe csökken, kevesebbet is mutatják őket. Már többségben vannak, akik végig akarják játszani és minél több pénzt szerezni. Akkor is, ha ölniük kell a pénzért. Mert elérkeztünk erre a szintre is.

Ami miatt emlékszünk erre a sorozatra, most aztán ezerrel felpörög. Egyszerű játékok, de mindben már ott a halálos csavar. Csak egyet mesélek el a film ötletei közül - ráadásul azt, amit európaiként mi is ismerhetünk. Ebben az évadban megkapjuk a bújócska helyi változatot. Csak itt a hunyók késekkel mennek, mert legalább egy bújót meg kell ölniük, vagy a végén nekik lesz annyi. A bújók meg egy-egy kulcsot kapnak, hogy a labirintusszerű játszótéren nyithassák az ajtókat. Lesz, ami a túlélésbe vezet, ha megtalálják. Egyszerű, érthető, ismerős játékra épül, csak benne van a halálos csavar.

Mennyi játék is volt? Azt hiszem, négy. És megvan a sötét vonzalom, hogy mit játszanak, kik élik túl, az elesők hogyan vesznek oda. Igen, mert ez már egy keményebb Squid Game. Itt már keményen jelen van egy olyan réteg, akik már játék közben is a többiek kiiktatásán törik a fejüket. Talán a legkegyetlenebb részek nem is a játékból fakadtak. Eleve nem úgy vannak kitalálva, hogy össze lehessen fogni és együtt venni az akadályokat, mint amit pl. Jingsaw megjátszott, de akkor is. Sokkal több túlélő is lehetne, ha az emberek képesek lennének a jó oldalukat mutatni. De a nagy többség nem képes rá. Így történhet meg, hogy ebben a játékban is csak egy nyertes lesz. Az meg döbbenetes, hogy az egyes szereplőket mennyire kiforgatja, tönkreteszi ez a játék. Annyira mocskos dolgok vannak, hogy azzal a játékszervezők alapvetését húzzák alá. Az ember rossz, miért érdemelne ennél többet?

Talán ezt is éreztem most az igazi tétnek. Valóban reménytelenek az emberek? In-ho világában azok. Most megnézhetjük azt is, belőle hogyan lett az, akinek megismertük. A játékmester. Gi-hun minden ellenére hinni akar. Ők ketten feszülnek egymásnak és In-ho ellene játszik. Van kifejezetten olyan helyzet, amely arra megy ki, hogy a férfi ugyanazt az utat válassza, amit a másik. Legyen farkas a bárányok között, mert különben őt falják fel. Meg kell nézni a végét, hogy kiderüljön, kinek van igaza.

Tehát, látvány és játékok pipa. Jó vére popcorn, ami a védjegy, megvan. A játszma, aminek kicsit az is a tétje, hogy az emberiség már csak halni jó, ölni, vagy még akad benne nemesség. De mi van még?

Nem kevés dráma. Fájdalmas halálok, kemény döntések. Nem egy olyan nagyjelenetet összehoztak, hogy a fejem fogtam. Nagyon sokan nem azt kapják, amit érdemelnek. Ez a Squid Game. Itt inkább hátrány jó embernek lenni. A lényeg, hogy jó érzékkel nyomkodják a drámai pontokat és a pozitív szereplőktől könnyes, drámai búcsút vesznek.

De, akkor az is, amivel bajom volt. Az egyik, Myung-gi jellemfejlődése, vagy inkább leépülése? Igen, azt sejtettem, hogy mi lesz a sorsa a volt barátnőjével együtt. Squid Game, egy maradhat, hogy ismételjem magam. De azt hittem, nemesebb lélekként távozik. Helyette meg... mivel benne több lehetőség lett volna, az ő dolgai jobban tudnak fájni, mint pl. a csődbe ment üzletemberé, aki kezdettől mocskosul játszott. Azt sajnáltam, hogy ő is In-ho igazát igazolja.

Aztán, Gi-hun. Amikor megmutatták az utolsó feladatot, valami ilyesmit vártam. Annyi különbséggel, hogy azt hittem, ketten mennek le arról a játékról. Az egyik a 222-es és a férfi, aki majd az apja lesz/vagy már az. Nem így alakult. Viszont, ezzel ő is aláhúzta az igazát. De hogy mit ért el vele? Az már más kérdés.

Végül, az, amivel már a 2. évad se tudott mit kezdeni. A rendőr és a csapata, akik keresik a játék helyszínét. Most sem volt semmi értelme, és szerintem most sem értek el semmit. (Még a nő története is jobban sikerült, aki őrből vált lázadóba.) Tulajdonképpen negatív a végső mérleg: a jók nem értek el semmit, a játékok meg folynak tovább, legfeljebb új helyszínen, mert ilyenek az emberek.

Ezzel elvileg zárunk, de igazság szerint éppen egy nagy nyitást tettek a végére. Talán Korea most cégzett, de nyitottak a világra. Simán jöhetnek más nemzetek játékai, de tényleg az ő játékaikkal, amit esetleg máshol nem ismernek. Van abban lehetőség, hogy nemzetek gyerekjátékait hogyan lehetne halálossá varázsolni. Érdeklődve várom, innen hogyan tovább.

Lovas filmeket szívesen nézek. Olvastam is nem egy könyvet, ami valamiképpen a lovakhoz és a lóversenyzéshez kötődött. Ahogy belegondolok, még olyan ifjúsági sorozat is volt, amelyben a hősnő éppen a Hármas Korona elhódítására tört.

A Verseny a koronáért ebbe a világba visz el, de nem fikciós film. Egyfajta dokumentum-reality, ami egy lovas szezont kísér végig. Megmutatja a tulajokat. Hogyan választják a lovat, milyen stáb dolgozik körötte. Minden tervezett és ez egy nagyon drága sport is, teszem hozzá. Kezdődnek a versenyek és filmszerűen haladunk előre. Mikor éppen melyik ló vezet, itt vannak a versenyek és a tulajok, lovasok, edzők, stb. reakciói is. Nem film, de akár úgy is lehetne nézni, mert történeteket mesélnek.

Az már más kérdés, hogy mennyire enged a film azonosulni az emberi szereplőkkel. Mert itt milliárdosok és többszörös milliomosok vannak. Ahogy már írtam, ez drága sport. A sorozat pedig bemutatja, mi kell ahhoz, hogy valaki tulajként be tudjon kerülni. Nem egyszerű, mert vannak olyan szereplői a sportágnak, akik megengedhetik maguknak, hogy a versenyképes lovak döntő százalékát birtokolják. Mások meg egy lóra tesznek fel mindent és igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni abból az egyből.

Mit jelent a tulajoknak a sport? Mindenkinek mást. Sok a lóbolond, más nyerni szeret és imádják a bulit, magamutogatást, ami közben történik. A lovas verseny egy szinten már kvázi divatbemutató is és vannak olyan tulajok, akik úgy kezelik a megjelenéseiket, mintha influenszerek lennének. Egyszerű halandóként nehéz átérezni, őket mi motiválja és milyen lehetőségeik vannak.

Talán ezért, a kisebb személyek történetei jobban meg tudtak fogni. Mint az európai sztárzsoké, aki már visszavonult, öreg a sporthoz, de nem bírt leállni és megpróbál Amerikában újrakezdeni mindent. A tehetséges fiatal nő, akinek egy férfiak dominálta sportban kell megpróbálnia nevet szerezni. Ezeket szépen beleszövik a lineáris folyamba, ahogy haladunk előre a versenyeken.

Több helyszín, több szereplő, igyekeznek egy szórakoztató keresztmetszetet kínálni. Mélyen nem szakmáznak, de valamit kapunk abból is, mi kell ahhoz, hogy valakinek bajnoka legyen és több versenyen is el tudja indítani a lovát. Annyira egyszerűnek tűnik, de kellően összetett a sport ahhoz, hogy izgalmassá lehessen tenni pl. a versenynaptár követését.

A tényleges versenyek különben hangulatosak, izgalmasak, és nem lejátszott meccs, melyik futamot ki nyeri és hogyan alakulnak az esélyek. Meg is jártam ezzel, mert már annyira érdekelt, mi lesz a vége, hogy egy nap inkább zombiként kószáltam kb. 2 óra alvással, mintsem halasszam egy napot az utolsó részek megtekintését.

Színes, pörgős, és szórakoztatóan informatív. Kicsit a guilty pleasure élményt keveri a hétköznapi, sokaknak megfogható történetekkel. A nagyon gazdagok extrém világa és a dolgozóké is benne van, akik keményen megdolgoznak az álmaikért.

Azt nem állítom, hogy profi lóversenyszakértővé teszi a sorozat a nézőjét, de megadja az alapfogalmakat, megtudunk olyasmiket, mint a versenyek sorrendje, taktikák a pályán és hasonlók. Ha a szórakoztatás - informálás határát húznám meg, bőven több lenne a szórakoztatás benne.

De érdekes volt, látványos és csodaszép lovalakat lehet nézni végig. Nem is kell lovassport rajongónak lenni hozzá, annak is simán ajánlható, aki a gazdagok és extrémek életére, vagy az amerikai kultúra e jellegzetes szeletére kíváncsiak. Ahogy már írtam, belőlem szépen ki is hozta a junkie-t, aki egyik részt nézte a másik után.

Tudom, itt volt egy nagyobb ugrás. Minden részt nem láttam ezekből a filmekből, így némi esemény kimaradt. Ennek ellenére nem éreztem úgy, hogy ez gondot okozott volna. Ott voltak a már olvasott könyvek, így tudtam, kivel mi történt és mire utalnak, ami esetleg kimaradt. Meg különben is, ezek a filmek egész jól nézhetők magukban is.

Mert mindig, most is van egy önálló történet. Több nőt is megölnek a kisvárosban és Franz vezeti a nyomozást. Az egyik egy sikeres üzletasszony volt, a másik egy bérlő fiatal nő, akiről egész érdekes dolgok derülnek ki. Pl. titokban telefonos szexszolgáltatásból élt, és a kisváros lakói között is többen voltak az ügyfelei. Egészen meglepő, kik ezek az a személyek. Franz persze Rudival az oldalán szokott minőségben nyomoz.

Vagyis: kriminek most sem kőkemény. Vannak ötleteik, de sokat szerencsétlenkednek. Így a megoldást sem a zsenijük hozza meg, de a végére azért összeáll az ügy. Mindig kell némi szerencse is, meg abban is látom a páros helyi sikereit, hogy az embereket és a terepet is ismerik. Lehet, hogy több gyanúsított van, de annyira képben vannak velük, hogy az már segít elindulni és vannak, akikről egyszerűen lehet tudni, hogy ölni nem képesek.

Ami nekem általában jobban megmaradt már ezekből a későbbi részekből, most is, a magánéleti szappan. Ez már az a rész, amikor Leopold és Susi a család birtokán próbálnak egy házat felhúzni és összeköltözni a családjaikkal. Lehet sejteni, Franz mennyire rajong azért, hogy elhagyja az ólat és éppen a bátyja családjával költözzön össze... Messze van álmai boldogságától, noha azért még érezni, hogy annak örül, hogy Susi és a kis Paul azért vele vannak. (Ez az, ami jól kimaradt. A meg nem történt esküvőt és Paul születését még láttam filmen, majd a szakításban levő, de azért mégis összetartó egységet is. Itt meg már együttélő család, megint együtt vannak. De hogyan? Az maradt ki.) Vagyis, alapvetően komédiát tartogat ez az oldal. Amibe beletartozik pl. az apjuk tiltakozása is.

Viszont, ebben a részben van egy szokatlan fájdalmas rész is. A család megkerülhetetlen tagja Ludwig is, Franz kutyája. Aki már öreg, beteg és most szembesül a férfi azzal, hogy el kellene köszönnie. Nagyon elkapták a jeleneteiket, és Eisi Gulp messze vitte nálam a prímet, amikor visszanyelte a sírást, amikor Bezzelé kimondta, hogy Ludwig hol akar nyugodni és elküldi az apját az ásóért. Ok, ott nekem is eleredtek a könnyeim. Jópofa volt az eb, és végig benne volt a filmekben is, hogy mit jelent ő a családnak. Gyászolják is, nem meglepő módon.

Ha már ezt emlegetem - most a film végén egy kis kutyás összefoglaló van. Azt is szépen összerakták.

De mindezek mellett benne van az a kisvárosi őrület is, amit sokkal jobban tálalnak, mint A mi kis falunk. Szó se róla, itt is megvannak a helyi kretének és különcök, csak annyira nem paródiának érzem. Hihetőbb. De ez különben rám jellemző vonás: a paródia ritkán talál be nálam, az inkább görbe tükröket és kevésbé túlzott sarkításokat jobban szeretem.

Ez megint egy jó része volt a filmeknek és a regényeknek is, tartva a szokott színvonalat. Vagyis, ez sem olyan rész, ami kiábrándítana Falk világából.

Stephen King újfent nagyon sláger a filmeseknél. A majom csak egy a több projekt közül, amelyek a novelláiból, regényeiből készültek/készülnek. Hamarosan jön Az intézet is, azt olvasva szerettem, a listáról most talán az a leginkább várós nálam.

A majom - mit is írjak róla? Volt előzetes elvárásom. Horrort akartam, félelmet, vagy ha azt az ilyen történet nem is tudja nálam generálni - A körfélék jobban működnek nálam olyan formában -, legalább egy kis borzongást a gyilkosságokon. Ha rövid akarok lenni, akkor sötétséget akartam, valami keményebb filmélményt.

Ehhez képest kaptam ezt A majmot és nagyon gondolkodtam rajta, hogy jó film előtt ülök-e. Nem egyszer volt olyan érzésem, hogy bármikor betoppanhat még Devon Sawa is, aki éppen újabb verzióban menekül a halál elől. Igen, tudom, hogy ez nem a Final Destination sokadik része, de a filmet sikerült úgy összerakni, hogy akár annak is elmenne nagyon gyakran. Amit csak félig rovok fel neki. Az ötletes, valamiképpen agyament halálok egy darabig még szórakoztatnak is. Itt meg aztán voltak olyanok, hogy csak lestem. Ha a majom veri a dobot, akkor Final Destintion stílusban hullani kezdenek az emberek.

Csak éppen, ebben nincsen se logika, se nyomozás, se semmi olyasmi, ami hosszabban le tudott volna kötni. Miért ilyen a majom? Van valami cél? Legalább egy átok, vagy valami. Nem segített az sem, hogy nem éreztem indokoltnak, az iker mitől kattant be. Hét amikor az átalakított gyerekkori öltönyében feltűnt, azon már nem is tudtam szörnyülködjek vagy mégis mit reagáljak. Nem félelmetes őrült, nem is egy sötét gonosz, sokkal inkább egy sértett és elkényeztetett gyerek benyomását keltette, aki negyvenesként is 20-30 éves sérelmeket dédelget.

Különben is, volt a történetnek bármi értelme? Hal még egy kis időt eltölthet a fiával, akitől azért igyekezett mindig is távol maradni, hogy a család átok őt ne bántsa. Csak éppen a majom megint feltűnik, le kell állítani és a fiút is viszi magával. Hullák szegélyezte út vezet hazáig, ahol Hal szembenézhet Bill-lel. Kb. ennyi az egész történt. Vagy abba ne is akarjak gondolkodni, kezeljem látványfilmként?

De még az sem megy igazán. Ahhoz túlzottan olyan volt, mintha egy horror paródiát néznék. Vagy egy gagyi Final Destination-t. Nagyon le kell hozzá kapcsolni az agyunkat, akkor a maga szórakoztató volta megvan, de nem megy könnyen.

Mi maradt ki? Tudom, Theo James kettős szerepben. Hát... valakinek komolyan egy introvertált, különc és jelentéktelen alak jut róla eszébe? Egyszerűen nincs olyan kisugárzása és James nem olyan színész, hogy el tudja játszani. Még az őrült Bill is jobban ment neki. Vagy, a kamasz énjük játszó színésznek. Értem, neki van némi neve, ami húzónévnek ok, de nem illett ebbe a filmbe.

Egyszer elment, elég beteg és fekete a humora, hogy azt tudjam értékelni, de ha Stephen King adaptációként nézem vagy gondolkodom is mellelte, akkor piszkálni fogom. Nagyon nem egy okos vagy értelmes film.

Ha már beígértem, akkor ma folytassuk a Bet sorozattal.

Egy kis előzmény: volt egyszer egy manga. Sikeres lett - eredmény: mindenféle feldolgozása megszületett. Készült belőle többek között anime - én annak az első évadát láttam anno -, előzménysorozat, regény, de még film is. A jogokat megvette a Netflix is. Így a Kakegurui új életet kapott ezen a címen egy élőszereplős sorozatban.

Az első jelentős változás, hogy adtak neki egy kerettörténetet. Egy bosszút. Yumeko itt célirányosan érkezik meg az iskolába, ahol a szülei gyilkosát keresi. A szerencsejáték sem csak egy szenvedély, hanem egy eszköz, amivel bejut a Tanácsba, onnan pedig a szülei gyilkosa a cél. Közben szerez barátokat, szövetségest. Hogy legyen csavar, azért változnak közben a viszonyok. Pl. az elején, aki a legtöbbet segít neki, majd meginog, amikor szembe kell néznie azzal, hogy a saját apja is azok között van, akikkel a lány végezni akar.

A kettes változás - ami a Netflixen kicsit sem meglepő -, hogy a rasszokat nagyon színesítették. Eredetileg nincs ezer meg egyféle rassz és bőrszín az iskolában. Japán iskola. Itt viszont az Orgyilkos Akadémia volt a minta, vagyis nemzetközi az iskola és mindenféle diák bekerül. Van egy erős orosz klikk benne, de japánok, feketék, angolok és mindenféle nemzetiség, bőrszín előfordul benne. Ok, azért eszkimó meg indián nem szaladgál köztük, de a lényeg érthető. Senki ne alapozzon arra, hogy a manga vagy a képregény alapján megismeri a szereplőket. Mary pl. hasonló fizurát kapott, de különben a pink hajú fehér hölgyemény itt színesbőrű színésznő alakításában kel életre.

Van különbség az extrém voltában is. Az anime sokkal szélsőségesebb kinézetekkel és játékokkal dolgozott. Több csalással. Itt populárisabb vonalra mentek, visszafogottabbak a szereplők vonásai és a játszott játékok is. Visszaköszönnek elemek, csak mindig finomabban. Pl. Riri maszkja vagy Yumeko nevetése. Sok mindennek ilyen téren örülni is tudok. Az eredetiben Yumeko mini orgazmusokat produkált szerencsejátékozáskor, ez pl. nem került be, csak a nevetését örökítették át szelídebben.

Még az ilyen visszafogások ellenére is elég színes, extrém a sorozat kinézete. Nem klasszikus látványsorozat, de vannak olyan elemei, amik miatt oda sorolnám. A játékok, a táncok, az extrémebb kinézeti megoldások. Plusz, még ehhez a ponthoz írnám, hogy nagyon populáris, tinis zenét kapott a sorozat. Simán el tudom képzelni, hogy az OST albumot lazán hallgatja az ember.

Mivel Netflixre került, gondolom, az sem lesz meglepő, hogy LMBTQ vonal is képviselteti magát. Van páros, akik a végére leszbikus, biszex (? - nem is tudom, pontosan milyen a beállítottságuk) lesznek, de olyan extrém szereplőnk is van, aki kapcsán azt nem tudtam eldönteni, hogy transznemű, androgün, vagy micsoda. Láttam már Netflix sorozatban ilyen figurát, talán a Heathers feldolgozásban...

Akad egy-egy ismerősebb arc is benne, különben. De nem az a jellemző. Sok ismeretlen, fiatal érkezett és tagadhatatlan az eye candy faktor is. De annyira extrém a történet és a világuk is, hogy nem is karaktereket kell építeni, hanem kellően feltűnőnek és harsánynak lenni.

Alapanyag még bőven van és a 2. évados berendelés is megvan már. Talán az anime folytatására is rászánom magam, de lehet, hogy csak az élőszereplősre jövök még vissza. Majd kiderül :) Vagy fogadjunk?