Marad az új évad megszokott formátuma a Criminal Minds (s19e05) heti részében. A csapat két csoportra oszlott: az egyik felük az FBI-nál volt, és egy kiképző gyakorlaton történt gyilkosságot vizsgáltak ki. Minimális átívelés volt, mert az áldozat Luke egyik barátja, akit már láttunk, amikor a férfi a kutyája elvesztését gyászolta. Kis szimpla, semmilyen elem volt. A másik fél az érdekesebb, szokás szerint. Elias segítségével igyekeztek a rajongóját elkapni és ehhez a podcast volt a csali. Itt volt a vendégszereplő, itt volt az igazi feszültség és az átívelés. A próbálkozást díjazom, az kevés lenne, ha csak Elias kapna történetet és a nagy csoporttal se tudnának mit kezdeni. De sajnos a másik történetek, mint a héten is, így meg olyan kis semmilyenek tudnak csak lenni. A semmiből jött megoldás és az ügy sem éppen érdekes. Majd kiderül, váltanak-e, vagy tényleg ez lesz az évad irányvonala. Két történet egyben, az egyik Eliasszal, a másik külön és összecsapva.

A végére ért a My Royal Nemesis (s01e11-14) is. Nem az én megfigyelésem, de most is áll, hogy ezek a koreai sorozatok mind happy endet kapnak. Itt el nem tudtam képzelni, hogy lehet majd a múlt és a jelen vonalát is pozitívan zárni, és meg is lepődtem, hogy sikerült megcsinálni. Mindenki megkapta, ami járt neki - legyen az csókcsata vagy a börtön. Sőt, még a múltban is sikerült igazságot tenni. Ehhez kellett nagy fordulat és csavar is - díjaztam is, hogy fel sem merült bennem ilyen megoldás, teljesen újnak hatott. Anélkül, hogy elárulnám az egészet, maradjunk annyiban, hogy a lélekcsere nem egyszeri és nem csak sámán mágia. Besűrítették az akciót is - 4 részben annyi merénylet, mindenféle gyilkossági kísérlet volt, hogy már valósággal túlzásnak is éreztem. De így mozgalmas lett és még kisebb-nagyobb drámákkal is sikerült feldobni. Az pl. nagyon szívszorítóra sikerült, amikor a nagymama távozott. De megvan a jó hangulat, a szokott humor és az a béna romantika is, ami az egész évadot jellemezte. Szappanoperás, de több jó ötlettel és nekem még mindig nagyon eladja, hogy mennyire más kultúrkör a háttere, mint a mienk.

A körkörösség, ami a From (s04e08) alapján eszembe jutott. Már feszegették, hogy a történetek itt mindig ismétlik egymást. Nem véletlen, hogy Victor tanítgatni akarja Ethant, hogy egyedüli túlélőként miképpen maradjon életben. Nem véletlen, hogy a sárga öltönyös megint mérgez egy szereplőt, hogy megkérdőjelezze, hogy ez a világ nem más, csak egy hallucináció és erőszakkal lehet innen kitörni. (Ugyanez volt Boyd feleségével is.) Így erre a részre nem jutott vérengzés és akció, maradtunk az előkészítés mellett. Páran meg lettek ijesztve, meg készülnek a nagy szökésre vagy csontásásra, ha úgy tetszik. Érdekel is, hogy mit tartogatnak az évad végére, mert részek óta azt írkálom, hogy arra megy ki a játék, mit tudnak elérni, ha lemennek az alagutakba.

Mielőtt megnéztem a Widow's Bay (s01e10) évadzáróját, már tudtam, hogy be van rendelve a 2. évad. Így nem is vártam, hogy tényleg elintézik a vérvonal utolsó tagját és minden szép meg jó lesz. Hősünk ugyan belekezdett a gyilkos tervbe, de kiderült olyasmi, amit már akkor vártam, amikor a családfát mesélték nekik múlt héten. Ki az egyetlen, akit a polgármester semmiképp és sehogyan nem áldozna be? Pontosan. Ezt kellett meglépni, hogy az átok megmaradjon, és így is lett. Viszont, új elemet kaptunk arról, mire is való a harang. Így ez egy csendesebb zárás volt, némi iránnyal és a horror is visszafogottabb volt. Ha jobban elszabadulnak az indulatok a bunkerben, lehetett volna sötétebb is, de így nagyon azt éreztem benne, hogy alapoznak a 2. évadra. Összességében nem rossz zárás így sem, kerek és kapunk válaszokat.  Bár azért megfordult a fejemben, hogy lezárva is jó lett volna. A humor is hiányzott kicsit, de majd a 2. évad. A lényeg az, hogy jó évad volt, megszerettem ezt a sorozatot és nem csak  én vagyok így vele. Most majd lehet követni, mennyi díjat nyer itt-ott.

Amiről nem lehet újat mondani - A mi kis falunk (s10e15). Szervezték a Nelli - Zsolt lagzit, Laci Pali bácsit rejtegette, a postás meg influenszer karrierről álmodozott, aminek a kezdete egy Stokit szívató videó lett volna. Nos, ez egy nem vicces rész volt, még a szokott szintet se érte el. Az egyetlen, ami jól nézett ki, Zsuzsa videója a gumi kígyó elől menekülő Stokival. Ahogy írni szoktam, a vasárnapi ebéd mellett elfér.

Az első nálam klasszikus, simán elnézem, ha nem is oda-vissza, de majdnem. Annak nagyon eltalált a humora és abszolút tudtam értékelni, hogy Senki feje fölött nincs az a sötét végzet, mint John Wick fölött. Igen, egy univerzum, ha ezt nem is ragozzák túl.

A második filmet is szerettem és ezen is elszórakoztam. De mielőtt ezt kifejtem, egy gyors megjegyzés. Ez nem az a film, amit rögtön megnéz az ember az első után. Van, amit szeretek egyben nézni, de ennek a kettőnek kell a távolság. Mert bár új történet - ebben nyaralni megy a család -, olyan szinten és annyi minden van koppintva az első filmből, hogy egymás után ismétlés íze van. Még inkább, mint a Reszkessetek, betörők! 1-2. esetében. Őszintén szólva, azt még könnyebben is nézem egymás után, mint ezt a kettőt, pedig külön-külön szeretem őket.

Akkor, amit most kapunk. Hutch megint ügyintéz, bár most némileg kényszerből. Megvan, hogy felégette az orosz maffia pénzét korábban? Nos, a CIA kifizette, Hutch meg ledolgozhatja a milliókat. Így hiába jött több minden helyre az életében, az állandó késések és a családi programok kihagyása megviseli a Mansell családot. Hutch ki is találja, hogy elmennek vakációra. Az apja gyerekkorában egyszer vitte nyaralni a gyerekeit, Plummerville-be. Rábeszéli Beccát és a srácokat, meg viszik az öreget is. Csak éppen Hutch azt nem tudta, hogy az egy bűntanya. (A gyerekkori családi nyaralás sem éppen nyaralás volt, amire most kell rádöbbennie.) Így hiába akar pihenni és a gyilkos énjét hátrahagyni, Lendina bűnbandája és a korrupt rendőrök ízelítőt kapnak, mire képes egy turista, akit nem hagynak békén.

A történet tehát más. Új helyszín és teljesen kivették belőle azt a válságot, amit a férfi korábban megélt. Most rendben van magával, csak azért küzd, hogy a család is egyben legyen és tényleg együtt legyenek. Könnyedebb, súlytalanabb is az egész film. A dráma teljesen ki lett véve belőle - még ott is, ahol elfért volna. Pl. ebben a részben előkerül többször, hogy Brady-t jobb embernek szeretné nevelni, mint amilyennek magát tartja. Még sem sikerült beletenni egy beszélgetést a fiával, ahol tisztázhatnák a viszonyuk az erőszakkal vagy a jövőképükkel. Beérik azzal, hogy Harry bácsi a végére megjegyzi az unokaöccsének, hogy az apja is büszke lesz rá.

Viszont, a laza és menő elemek tömkelegével fordulnak benne elő. Legyen az a farkas majdnem minden jelenete, Sharon Stone táncosan gyilkolni induló Lendinája vagy Becca mesterlövész villanásai. Hutch beszólásai, meg a korrupt rosszfiók kiakadásai, hogy mégsem egy egyszerű turistába botlottak. Szórakoztató, akció komédia, amin lehet vigyorogni annak ellenére, mennyire vérszomjas különben a film.

A pár befejezetlen, fura szál mellett az egyetlen, amit fel tudok róni neki, hogy mennyi mindennek megvan a párja korábbról. A keret - csak most nem az impresszionista remek, hanem egy farkas ül Hutch mellett. Nem a busz, hanem egy hajó lesz a zárt közlekedési eszközön verekedés helyszíne. Brady monoklija. Ahogy a végén egy gyilkos játszótérré alakított helyszínen a felnőtt Mansell férfiak - most a helyi Wyatt közreműködésével - irtják a bűnbandát. Szeretem, jópofa, de annyira ismerős...

Minden szereplő jött vissza és még mindig nagyon jól is áll nekik a szerep. Bob Odenkirk zseniálisan hozza a figurát, még így is, hogy a depressziónak rég vége. Talán csak a fiatalabb Hanks, akivel bajom van. Egyszerűen nem tudom benne a kemény, korrupt rendőrt látni, nekem megmaradt annak a szerencsétlen rendőrnek, akinek a Fargo sorozatban megismertem.

Jut eszembe, még egy, ami ebben szerethetőbb. Itt nem lesz baja az ebeknek! Nem csak a farkas, de Lendina kis ölebe is simán elfér a Mansell háztartásban. Az a farkas különben is telitalálat lett. 

Az vajon jó ötlet, ha egy sorozat az utolsó évadában rendszeresen használ mellékszereplőként egy figurát, akinek az a legnagyobb szívfájdalma, hogy ő készítette egy sikersorozat végét, amit aztán kb. mindenki utált? Nem is számoltam, hányszor sorolta fel, hogy mindenkit nem lehet boldoggá tenni. Nem lehet minden szálat tökéletesen lezárni. Komolyan, ezt a záróévadban? Mintha előre védekezne Kripke.

Amennyire követtem a véleményeket, nem is lett közönségkedvenc a The Boys vége. Engem nem lepne meg, ha ebben része lenne annak is, amit fentebb emlegettem. Már előre a nézőbe lett beszélve, hogy nem lehet egy sorozatnak jó véget írni. Vajon ezzel akarta azt a cunamit megelőzni, mint ami a Supernatural után volt? Annak sokkal méltatlanabb, gázabb, és még sorolhatnám a negatív jelzőket, vége lett. Nálam ez a vég még belefért abba a kategóriába, hogy ne fájjon. Szívet a kézre - ennek mégis hogyan lehetett volna pozitív vége? Nekem inkább meglepetés volt, hogy még ennyien megkapták a maguk happy endjét. Igazság szerint csak 2 vég fájt, ha mindkettőt értem is. Sajnáltam Frenchie-t meg Terrort.

A történet nem mondható izmosnak. A fele banda börtönben, az első részekben őket kell megmenteni. Aztán meg a korábban megismert, már csak féllábú tudós dolgozgatott a víruson, ami végez a szuperekkel. Abból fejtegették az erkölcsi vonalat is, mert nem csak a rosszak lennének eltűntetve. Ha azt bevetik, mindenkinek annyi, akinek a DNS-ét átírta a vírus. Aztán persze van ellenlépés, mert Homelander meg sebezhetetlenebbé tenné magát, visszahozzák Soldier Boyt és mennek egy titkos laborba, meg hasonló részenkénti izgalmak vannak végig.

Megvan végig a tematika, versenyfutás egymás között. Akadnak meglepő, még a gagyi jelzőt is bedobnám, fordulatok is. Pl. Soldier Boy-t sikerült érzelmileg olyan labilissá tenni, hogy arra szavakat se nagyon találok. Az egy dolog, hogy kiderül, nem is ő volt a jó katona, az a bátyja volt. Csak éppen rá sokkal pusztítóbb hatást tett a szuperember szérum és még Ben (Soldier Boy civil keresztneve) is kikészült, amikor szembesült vele, mit lett a bátyjából, akit különben egész életükben irigyelt. Ott még sajnálni is tudtam, egy emberibb oldala mutatkozott meg. Hogy rögtön utána ne értsem, hogy minek vált oldalt. Most komolyan, egy náci eszme és nosztalgia egy régi nője miatt? Még azt is jobban elhittem volna, ha még inkább kiakad a fiára, mert neki is viszonya volt Miss SS-szel.

Ahogy legyőzik Homelandert... abban is érzek ötlettelenséget. Olyan kényelmes a végére egy ilyen képességet előrántani... Előbb nem jutott senki eszébe? Volt, amikor Solder Boy és Homelander komolyan egymásnak mentek. Akkor, a legjobb támadását ki se próbálta?

De Jézus második eljövetele is. Nézve annyira nem is volt gond, de így utólag összeírva, milyen ötleteket dobtak be. Olyan könnyen lehetne borzalmas is. Az azért nem lett, de végig éreztem, hogy csak egy hajszálon múlik. Frenchie búcsúlevele, na, az pl. már sok a lyukakkal.

A brutalitás ebben az évadban is megvolt. A humor és az undorító határmezsgyéjén mozogtak többször is, és nem egyszer túlzás is, amit műveltek. Ok, a teljes sorozatot nézve nem ebben voltak a legalja jelenetek, de azért nem kellett a szomszédba menni véres és undorító elemekért most sem. Ez már a sorozat varázsának része, valahol ezekért is néztük, ez is tény.

Sikersorozat, úgyhogy semmi meglepetés nincs abban, hogy minden szereplőt vissza tudtak hozni. Az már nehezebb kérdés, hogy ki az, akit változtattak vagy fejlesztették. A kis Ryan már kamasz és rajta látni legjobban, hogy éveket ölelt fel a sorozat. Butcher a szörny képességből visszavesz, de a személyisége már más kérdés. D a legfurább és zavart is, hogy Kimiko hirtelen beszélni kezdett. Egy újabb hihetetlen elem.

De, amit a szereplőkből ki akartam hozni. Tartottak a végére egy Supernatural osztálytalálkozót, hogy még inkább eszembe juttassák, hogy a COVID miatt mennyire nem lehetett ezt megcsinálni annak a sorozatnak a végén. Majdnem az egész Winchester család beköszönt, és a Gen V szereplőket is hozták. Érezni az univerzumépítést, nem is kicsit.

Itt jegyzem meg, hogy ez záróévad. Ugyanakkor jön az előzmény-, egyben Jensen Ackles saját sorozata Soldier Boy-jal. Addig meg pótolhatom a Gen V-t, úgyhogy messze nincs még vége ennek a történetnek.

Jó időutazásos filmet készíteni nehéz. Túl könnyen bele lehet keveredni az olyan kérdésekbe, hogy egy-egy módosítás az időben hogyan írja felül a másikat. Mondjuk, ez a film ennél egyszerűbb módszerekkel dolgozik.

Az első, hogy inkább akció komédia igyekszik lenni és nem komolyan vett sci-fi. Az ad némi keretet, de ez elsősorban arról szólt, hogy Adam időutazik, hogy megmenthesse a szerelmét, aztán mire észbe kap, már az egész időutazásra épülő iparág ellen kell kiállnia. Ez van akkor, ha az apád az időutazás atyja, csak éppen még te sem tudtad, mert a legközelebbi kolléga ellopta az ötletet és szépen hazugságba temetett mindent.

Előre szaladtam, az a sci-fi keret, ami a végére jelenik meg és erőltetett is. Az indulás a múltba szökés, a kamasz énnel való találkozás és összecsiszolódás. Arra építik a humort, hogy a jelen Ryan Reynolds jóképűen, izmokkal és szexi feleséggel. A múlt meg egy kocka, dühös gyerek, aki nem győz arra rácsodálkozni, hogy ki lesz belőle. Csak éppen menet közben azt is meglátjuk majd, hogy mi az, amiben a gyerek még jobb volt. Neki még nincsenek meg azok a hazugságai és falai, amelyek érzelmileg nyomorítják a felnőtt énjét.

Erre építi rá az akciót, ahogy az ügynökség a nyomába ered, és amikor Laura is megjelenik, dőlni kezdenek a dominók. A történet többről szól, mint az ő személyük. Magáról az időutazásról, ki uralja és mit kezd ezzel a hatalommal. Laura a hős a történetben, aki jobbá akarja tenni a világot. Adam önzőbb, de a nő miatt ő is jobb tud lenni. A másik hős meg Louis lesz, Adam apja, aki a helyzetet látva simán képes élete munkáját szabotálni, hogy egy jobb világ jöhessen, ha ő már nem is láthatja meg.

Vannak jövőbeli kütyük, van menekülés és lövöldözés. Van hajsza. Látni, hogy némi pénzt toltak bele, de azét nem a nyári popcorn mozik királya, annyira nem lett sem látványos, sem szórakoztató. Inkább sugárzásra, mint moziba került.

 A stáblista különben be is vonzhatja az embert, és eléggé a színészekre is vannak írva a szerepek. Jennifer Garner lassan már csak anyákat játszik, Ruffalónka is kézre áll a jólelkű tudós alakja, Reynolds meg elég komoly munkát tett bele, hogy akciósztár legyen. Közben egy kis komédia is elfér. Senkinek nem nagy szerep, csak olyan kényelmes.

Egyszer Netflixen elmegy, de több nincs benne.

Az is ritkán esik meg, hogy egy film mondhatni közutálatnak örvend, rémesek a kritikái - én meg messze nem érzem annyira rossznak, mint a megítélése. Volt már ilyen, de inkább az szokott lenni, hogy nem értem, mit tudtak értékelni egy filmben. A lényeg, ez a ritkább eset.

Annak ellenére, hogy ez egy Sacha Baron Cohen-film, aki mondhatni nekem vörös posztó. Mondhatja nekem bárki, hogy a  maga nemében remek színész és provokátor, engem egyszerűen irritál és a legtöbb filmjétől elkap a menekülhetnék. A mai napig nem értem, hogy Isla Fischer miért pont mellette kötött ki. (Tavaly váltak el, jegyzem meg, de közös gyerekeik és 15 évük van.) Elkalandoztam. A lényeg, hogy nem kicsit előítéletesen ültem le a film elé, mert tőle semmi jóra nem számítok.

A film története egyszerű - Damien a tipikus cégvezető macsó pasi. Fele annyi idős nőket szed fel és dob is azonnal, miután megkapta őket. Durván bánik az alkalmazottakkal, vezető állásban csak férfiak vannak körötte, akikkel be is védik egymást mindenféle helyzetben. Amikor a PR miatt egy női igazgatót is ki kell nevezni, Alex kapja meg az állást. A nő azonban felmond, amikor felméri, hogy csak kirakatnak kellene, valójában észre sem veszik. A csavar meg az lesz, hogy Damien egy kis balesettel átkerül egy másik valóságba, ahol minden ugyanolyan, csak a nemek szerepei cserélődtek fel. Damien nagyon haza akar jutni és ezért aztán mindenre kész is - játszik ezekkel a szabályokkal is. Csak azt nem tervezte, hogy pár dolgot meg is tanul a végére. Meg beleszeret Alexbe.

Megjegyzem, én nem is komédiának néztem. Sejtem, hogy egyfajta romantikus komédiának szánták, de nekem a szatíra volt benne az érdekes. Fogták a nemi sztereotípiákat és felerősítve bemutatták őket. Valami olyasmit csináltak itt is, mint amit a Barbie mutatott, csak a babák nélkül, valóságra vetítve. Így kevésbé ötlet és túlzottan el van túlozva. Messze van a jótól vagy hitelestől, de nekem egy dolog tetszett benne. Hogy mindegy, a nőket vagy a férfiakat diszkriminálják a nemük miatt, az egy rossz rendszer.

Jól nem tudja elvarrni a dolgokat és több benne a buta, fura elem - de itt láttam értelmét, hogy mindkét bemutatott világ ennyire ki van sarkítva. Alapvetően nem bírom, amikor ennyire átesnek a ló túloldalára, viccesnek most sem találtam az olyasmit, mint Damien szexi énje, aki csábítgatja a főnöknőket és hogyan viseli az epilálást -, de túlzottan egyet tudok érteni azzal, hogy a szélsőség egész egyszerűen rossz.

Azt már írtam is, hogy a humora nagyon nem jött be. A szerelmi szál sem. Minél jobban belegondolok, annál több idióta elemet találom benne, ami miatt mégis értem, miért olyan utált ez a film. A madaras ember? Na, ő tipikusan erre példa. Azon komolyan nevetni kellene, hogy összekakálják a madarak? Ez a humor nekem sose kellett vagy tetszett.

Ami még nálam pozitív benne, hogy Rosamund Pike-nak nagyon jól állnak a kemény karakterek. Alex női világban alakja jól működik vele és ő sokkal szórakoztatóbb színész itt számomra, mint Baron-Cohen. Mellékszereplők között különben rengeteg az ismerős arc, de jó karaktereket nem tudtak írni. Ahogy már nem egyszer írtam is, nagyon sarkított az egész film, ez igaz a szereplőire is.

Egyszer ki lehet bírni, de tény, hogy ha valaki ilyet akar nézni, csak több ötlettel, intelligenciával és jobban elkészítve, humorosabban, akkor inkább a Barbie-t válassza.

Előre leírom, magamtól most sem tudnám a neveket. Van előttem puska, de ha fejből kellene akár a főszereplőt is megnevezni, nem menne. Inkább címkékkel emlegettem őket, mint a sportoló vagy az informatikus. Pedig már elég jól adagolom a koreai sorozatokat, de még mindig nem bír ráállni az agyam.

Igaz, amíg nézem és arcról megvan, ki-kicsoda, nem is zavar igazából.

A mostani történet egy középiskolába visz el, és mondhatni, kicsit a Körök köszön benne vissza. Meg cseppet a film, amiben Báthory Erzsébet szelleme gyilkolászott - talán Ezt éld túl volt a címe. A lényeg, ifjúsági sorozatot kapunk misztikus nyomozással, gyilkos szellemmel és horror elemekkel. Azért messze nem az a szint, mint pl. a régió zombis filmjei, de a nyugatihoz képest ez egy brutálisabb, nyersebb látványvilágot képvisel.

A történet szerint van egy app, ami teljesíti a kívánságod a születésnapodon. Csak éppen arról nem szól a fáma, hogy utána már csak 24 órád van élni és a szellem öngyilkosságra kényszerít. Kvázi megszállja, aztán gyilkos tettekre vezeti a megszállt testet. A főszereplő középiskolások megismerik az appot, de nem hisznek benne. Heccből próbálják ki, aztán szembesülniük kell a következményekkel. Megindul a hajsza, hogy megfejtsék, ki hozta létre és hogyan átkozta el, miképpen mentsék meg magukat.

A történet szépen pakolta bele a középiskolás drámák jellegzetes elemeit. Mint pl. az, ahogy majdnem mindenki boldogtalan szerelmes. So-Young egy házban lakik Sun-hóval, akivel rég barátok és egy ideje titokban járnak is. A baráti körbe találkozó szebb lány a srácért van oda, aki ezt észre sem veszi. A csapat kockája meg a lányt szereti, de ez is rejtve marad. Abban már van különbség, hogy kiből ez mit hoz majd ki. Az egyik kész leszámolni a vetélytárssal, ha ő különben barátja is, más pedig önzetlenül segít. De a lényeg, hogy megvannak a tipikus szerepek. Nem simán önmaguk, hanem egy-egy közösségi szerepet töltenek be. Népszerű, kocka, sportoló. Erre meg ráépülnek a személyes kapcsolataik, kis titkaik.

A sorozat így tudja azzal tartani a feszültséget, hogy nem csak az átokhoz visz egyre közelebb, de a kamaszok történetei is nagyobb súlyt kapnak.

Megvan benne az a másság, amiért rákaptam a dél-koreai sorozatokról. Mások a társadalmi elvárások és ahogy ezért viselkednek egymással vagy az iskolában. Ami nekem még mindig a leginkább más benne, hogy az egoizmusoknál nagyobb tud lenni a beléjük nevelt kötelesség, akár a társadalom, akár a szülők felé.

De jó volt az is, ahogy a bullying témáját feldolgozta. Felmerült bennem az is, hogy a 13 okom volt-tal vonjak kapcsolatot. Csak ebben a sorozatban nem a magnókazetták járnak körbe, hanem a véres bosszú.

Amit nem szerettem benne, az a kívánságok egy-egy gagyi volta. Most komolyan, ki halna meg azért, hogy az aktuális matematika dolgozata jól sikerüljön? De Sun-ho csak annyit kér, hogy a barátnője edzése maradjon el, és akkor együtt elmehetnek buliba. Az árhoz, téthez képest ezek olyan gyerekesek... de próbálom azt látni benne, hogy ennyire nem hittek az egészben.

Látványra korrekt és sokkal brutálisabb, mint a nyugati társai. A vért nem sajnálják és a szereplők is hullanak. Azért azt már észrevettem, hogy van némi biztonsági játék, de mivel az egész sorozat nem hosszú, logikus, hogy főszereplőt nem lehet az elején kiejtetni.

Egyszer simán elnéztem, több igényemet ki tudta elégíteni. Nyomozás, horror, összeálló történet, mellékszálon a kis kamasz drámák. Megjegyzem, a gyengéjének is ezt érzem, a helyenként eltúlzott ifjúsági vonalat, de határozottan jól esett románcok helyett ez a sorozat.

Elmélkedtem már azon, hogy a DC képes mindenből szuperhőstörténetet faragni a megszokott szereplőivel. Kicsit alakítanak rajtuk a korra szabva, de tényleg bármit össze tudnak hozni. Láttam már Japánba átugrott Batmant, kommunisták felnevelte Supermant és folytatható a sor.

Erre példa ez a mese is. Ugyanaz a Batman-történet, csak most betették az aztékok közé, abban az időszakban, amikor a spanyolok megérkeztek hódítani. Cortes érkezett, El Dorádót kereste és az indiánok komolyan elgondolkoztak azon, hogy az istenek jöttek-e el hozzájuk. Yohualli, az itteni Bruce egy óceán közeli város urának a fia. Mire észbe kapnak, a spanyolok mészárlást rendeztek, csak a fiú menekült, aki a fővárosban igyekezett figyelmeztetni a veszélyre. Nem hallgattak rá, így élő fegyverré képezte magát és katonai vezető lett. Az összecsapás meg elkerülhetetlen, mert évek múlva Cortes ide talál, és a király valóban nem tudja, istenek vagy emberek. Mindent adjon vagy harcoljon.

Valahol bosszanthatna, hogy micsoda történelem átiratba kezdtek, mert igazából nem sok esélye volt az indiánoknak. Az a civilizáció elbukik, itt viszont Batman - mert itt is denevérnek álcázza majd magát, de a spanyolok és nem a bűnözők ellen veszi fel a harcot - megszervezi őket és ha nem is sikerült mindent megmenteni, abban pl. nem térnek el, hogy a király a spanyolok áldozata lesz, de a világuk megmenekül, legyőzik Cortest.

De nem zavart, mert elszórakoztam azon, hogy miképpen jelennek meg a klasszikus történet szereplői. Először nem is számítottam rájuk, de aztán a történet becsöpögteti őket. A Macskanőt, de fel fog tűnni Kétarc és Joker is. Eredettörténetet kapnak és elsőre meg sem lehetett jósolni, kiből mi lett. Ez meg kifejezetten szórakoztató volt a filmben. Cortes egy kiszámítható ilyen szemszögből, de Joker eredettörténete? Az kb. jobb, mint az eredeti Gotham városában.

Végig megvan benne az a kettősség, hogy felismerhető az eredetiből valami, de áttették ebbe a korba és ebbe a világba. Így egyes dolgok változtak, egyedibbek, de ez még tetszett is benne.

Ha már a látványt nem fogom túldicsérni. Abban is igyekeztek a korhoz alkalmazkodni, de az valahol röhejes, ahogy a főszereplő a spanyoloktól ellesett kovácsmesterséggel páncélt kovácsol magának, vagy amilyen szerkezeteket majd kitalálnak. A külcsín is... A gonoszoknál ok, még talán Macskanő is elég jól sikerült, de éppen Batman az, aki nem simán fura, hanem... írjam azt, rondára sikerült?

Számomra egyértelműen az eredettörténetek és az áthallások adták el. Mert nem esett jól nézni. Az akciók különben is nehezen kötnek le, itt meg kifejezetten zavartak is a verekedős jelenetek. Hiába tudom, hogy egy animációtól ne várjam a Nolan-filmet, nem is teszem, de akkor is. Lehet jól akciót és verekedést animálni, van egy csomó jó sorozat ilyesmiben.

De ok, a lényeg az, hogy adaptációnak az eredettörténetekkel jónak találtam, de szerintem nem lett szemre szép. Ahhoz túl... egzotikus, talán ez lesz a jó szó. De egyszer simán megnéztem.

Évadzárás és egyben az előző epizód zárása a Tracker (s03e22) része. Vagyis, még itt volt Russell és kimentették a kamaszokat a kormányszerv kezei közül. Nem a szokott keresős tematika, ez inkább akciós epizód volt, amiben szöktek vagy lőpárbajba keveredtek. Érdekes ötlet benne, hogy látszólag lezárták a múltat és Colter megnyugodhat az apja miatt. De Russnak belengetett a kémfőnök valami aktát és az tipikusan olyan, amivel újabb béna átívelést kezdhetnek. A végén még kiderül, hogy Colter is bír valami természetfeletti képességgel... Ok, csak nem. Minden esetre ez nem egy mintarész. Béna akció sorozata, nem is esett jól nézni. Jobban szeretem, amikor eltűnt embereket keresnek. Olyan bután is néz ki ebben a világban, ahogy büntetlenül kormányembereket lőnek agyon.

Felkészülés a nagy összecsapásra? Bár nem ez a jó szó. Nem nagy harc várható a Widow's Bay (s01e09) végére. Inkább annak a kérdése, meddig megy el a főszereplő azért, hogy az átok elkerülje őket. Ez a rész nagyon röviden arról szólt, hogy mindenki ráébred, még nincs vége. Aztán a mogorva asszisztens egy nagyon egyedi hangú bemutatót tart arról, hogy miképpen maradt fent az alapító vérvonala. Az a komédia csúcsa, ahogy pl. hallgatták a nőt, meg az ő beszólásai. Kész. Sokszor leírom, de ennek a sorozatnak az egyedisége, ahogy a horrort és a komédiát keveri. Most nem volt jelentős esemény, látványelem a vihar, de azon szakadni lehetett, ahogy a diákon be lett mutatva a családfa.

Megint a heti ügy és Elias kettőssége alapozta a Criminal Minds (s19e04) részét. Az egyik szálon a csapat egy olyam gyilkost próbált elkapni, aki eretnekeket akart kivégezni. Pl. elkapta a házaspárt, aztán a házasságtörőt kalapáccsal agyonverte. Értékeltem, hogy megint volt az a vonal, amikor profiloztak. Az már kevésbé tetszett, hogy Rossi és az 'új' srác tanár - diák viszonyba vannak, és az évadban nem először arra van kihegyezve a dinamika, hogy a fiatalabb férfi tanulja, hogy lássa a helyszínt, hallgasson a megérzéseire vagy tudja a nagyobb képet látni. Elias szála köt le különben jobban - ott egy Elias-rajongót kapunk, akit fenyegetőenk ítélnek és próbálnak csapdába csalni, mielőtt gyilkolni kezd. Az lesz az évad átívelése? Pedig már beleéltem magam a szökésbe, de akkor kiesne, hogy Eliasszal tárgyalják az eseteket. Lassan már ő is profilozónak számít, csak éppen börtönben ül... Mindegy, a lényeg, hogy nem a régi formában, de kicsit meg tudták idézni, milyen volt egykor ez a sorozat a tettes profiljának megalkotásával.

AMikor kis gagyi románc hangulatot kap a My Royal Nemesis (s01e09-10). Nagyon erősen gyanítom, hogy komédiának szánták, ahogy a két főszereplő szerelmi kapcsolatát ábrázolják. Van benne valami nagyon komolytalan él. Pl. a férfi annyira kemény üzletember, hogy mindenki retteg tőle, de a nő mellett meg olyan kis szerencsétlen tud lenni, mintha nem is ugyanaz az ember lenne. A múltat most érdekesebbnek is találtam, kezd körbeérni a történet. Ki kit és mikor szeretett, hogyan csalódtak. A végére egy elég nagy fordulatot is belenyomtak. Ugyanúgy szerencsétlenkednek a segítő karakterek és simán gyűlölhető, sötét az ellenlábas. Végül is nagyon egyszerű az egész, tipikus szereplőkkel. Még nézek pár ilyen sorozatrészt, aztán elveszik az újdonság, más kultúra varázsa. De egyelőre még megvan, már csak azért is, mert ennek ad egy pluszt színt a két koszak keverés és így a két korszak ruháinak keverése. A Csoszon-kor és a modern Korea ellentételezése eladja.

Még egy kis hangolás a végére: a From (s04e07) tájékán terveket szőnek, hogy a végére megint kapjunk egy kis horrort. A városban, de kint a tanyán is jönnek a szörnyek. Még nagy vérengzés nem volt, de ez már közelebb volt hozzá. Engem különben az érdekelne, hogy rájönnek-e a sárga ruhás terveire és lebukik-e, de még nincs ennek nyoma. Már nagyon haladunk a végéhez, de egyre kevésbé bízom benne, hogy jelentősen előre lépnénk vagy lenne megoldás a végére. Ahhoz túl kevés dolog és lassan derül ki. De a vigyoriak támadása, az eltorzult arcok, vagy a házba beszabadult feltámasztott szerencsétlen 'zombi' hozott egy kis hangulatot.

A mi kis falunk (s10e14) nem is írok különösebben. Egyszerűen nincs benne olyan új elem, amiért lehetne. Annyi, hogy most a püspök jött látogatóba és Gyuri kapott közös kalandot Bazsóval. Egy rész a tucatból.

Talán azzal kezdem, hogy kezdettől volt egy hiányérzetem. Még alig kezdődött a film, de már azon merengtem, hogy mi maradt ki? Mert abszolút olyan volt, mintha egy sorozat részét látnám és nem ez lenne az első.

Megjegyzem, már rákerestem és láttam is, hogy nem ez az első eset, amikor Leopold nyomoz. A cím is gyanús, a színei többes szám és akkor adja is magát, hogy van még szín. Ez a fekete. De, ahogy írtam, megnéztem, és kiderült számomra, hogy van Vörös is. Abban is Leopold nyomoz. Szerintem az lehet az eset, amiért ennek a filmnek az elején vidékre száműzik és olyan megjegyzéseket kap, hogy itt nem fokozzák le, ha gyilkosságokat old meg.

De igazából nem ilyesmi miatt volt az érzetem. Ahogy Leopold már az elején kérdezősködik és mondhatni nyomoz, de mire fel? Igen, eltűnik majd egy kisgyerek. Igen, majd találnak egy csontvázat a szabadban. De amikor ő már a régi ügyet előszedte és mindenkit igyekszik újra kikérdezni, még semmi nem történt meg. Ez olyan, mintha lenne egy előzménye, amit itt nem látunk. Nem maga a személy és egy korábbi eset.

A nyomozás még csak elmenne, kicsit skandináv krimis. Ahogy eltűnik a gyerek, egy másik csontváza előkerül, mindenkit kihallgatnak, sokat beszélgetnek. Aztán sorra dőlnek a dominók, mert a városban mindenkinek megvan a maga mocskos kis titka. Legyen az korrupció vagy hivatalos személy megvásárlása, vagy éppen a megrontott gyerekek sora, akik között akadt öngyilkos is, sok boldogtalan, meg rengeteg elfojtás. Behozzák a vallást is.

Viszik mindkét gyerek ügyét és még szimpatizáltam is azzal, hogy sikerül nem összemosni őket a nyilvánvaló azonos vonás ellenére is. Fura is lenne, ha olyan gyerekgyilkosunk lenne, aki évekre leáll és a semmiből újrakezdni. Ennél azért több sötét titok van a környéken.

Viszont, azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy itt az ügyész nyomoz. Mit csinál a rendőrség? Mert, amit és ahogy Leopold csinál, az egy amerikai filmben egy az egyben a gyilkossági nyomozó dolga lenne. Meg is fordult a fejemben, hogy itt esetleg az ügyész munkaköre? De kétlem, ők nem rendőrök és nem nyomozók. De bíróság, tárgyalás, ilyesmi egyáltalán nincs, csak a rendőri munka.

Ha már belelendültem, még egy, amit kifejezetten utáltam. Az eltűnt gyerek anyja a polgármester problémás lánya. Végig lebegtetik Leopold mellett és a végére nagyon úgy tűnik, hogy az ügy végével ők nem fognak elválni. De miért is? Nulla kémia, nulla kapcsolat, egy rossz pillanatban egy elcsattant csók és ennyi. Annyira nem kellene ebbe a filmbe minimális románc sem, hogy még ez a betett kevés is zavart. A nő se szimpatikus, teszem hozzá. Nem új pasi, hanem komoly terápia kellene neki, hogy a gyermekkorában elszenvedett zaklatást feldolgozza.

Lengyel film, így azért nem meglepő, hogy a színészek nem éppen ismerősek. Gierszal, avagy Leopold a kivétel, neki láttam a sorozatát. Abban ő a sorozatgyilkos. Ez teljesen más figura, és el is tudja úgy játszani, hogy nem jutott róla eszembe Langer.

Nem is látványfilm. Ebben is skandináv krimis. Nincs akció, nincs látványelem. A nyomozás és a beszélgetések viszik előre a cselekményt. A krimiben ez így ok is, nem is volt igényem többre. Elég néznivaló volt a város - vannak kifejezetten szép épületek és nagyon füleltem is, hol járunk, de beletört a fülem is, nem csak a nyelvem.

Van akkora krimi hiányom, hogy egynek elment, de különben nem igazán tetszett. Túl sok minden fura benne és több történetszála sem tetszett. Jól jött neki, hogy más krimit hirtelen nem találtam.

Amekkorát ment évekig a Stranger Things, semmi meglepő nincs abban, hogy a The Duffer Brothers nevével fémjelzett sorozat ilyen stáblistával büszkélkedhet. Pláne, hogy hasonló vonások is akadnak a két műsorban. Csak éppen itt a másik veszélyeztetett korcsoport kap nagyobb szerepet: nem a gyerekek, hanem az öregek mentik meg a világot és számolnak le a szörnyekkel.

The Boroughs - az egyik luxus öregek otthona, ahova a sorozat elején bekerül Sam Cooper. A nyugdíjas mérnök szenved a felesége elvesztése óta és itt sem mondhatnám lelkesnek. Legszívesebben hazamenne és belekötne mindenkibe. Pedig a szomszéd aranyos vele, vannak itt jó emberek. Mivel Jack túl hamar elhalálozik, Sam felfedez pár furcsa részletet, majd a nyomozás és a szörnyvadászat kitölti az idejét.

Tudom, lehetne értelmesebben is, de nem akarom lelőni a poénokat, mert azért az alapok mások, mint a Stranger Things esetében. Mások a lények, amit akarnak és az emberek szerepe sem ugyanaz, ha pl. tudnék párhuzamokat húzni azzal, hogy egyes csoportok miképpen használnák ki a szörnyeket.

Mi a sorozat varázsa? Mert van neki, én is végignéztem egyszerre a 8 epizódot. Az egyik a rejtély. Ha az ember rákap, akkor már tudni akarja, milyen baglyok vannak a falban, mitől olyan szektás a közösség, ha az öregek különben jó fejek is. Minden rész ad egy kicsit hozzá és addig is jópofa kalandok és settenkedések vannak. Amit pl. Sam végigcsinál és amilyen beszólásokkal...

Aztán, ott a finoman adagolt misztikum. Ki kell várni a magyarázatokat, de egy eredeti ötlet köré épült az egész. Távolról tudnék párhuzamokat vonni, de ilyen formában és ötlettel ez friss. Azon túl is, hogy valóban időseket tesz meg főszereplőnek, akik inkább mellékszereplők szoktak lenni. Ez a sorozat bizonyítja, hogy izgalmas, humoros, jó tud lenni egy sorozat akkor is, ha minden főszereplő már szépkorú is.

Még a magánéleti szálak sem olyanok, mintha öregek lennének a szereplőink. Van egy nyitott házasság, szerelmi viszonyok a szomszédságban. A legfiatalabb nyugdíjas, Renee simán felszedi a 30 évvel fiatalabb pasit és még csak rosszul se néznek ki együtt. Ok, azért jövőt nem látok előttük, de azzal már nem is foglalkozik a sorozat.

De nem is ezek fogtak meg, nekem a humora sokkal inkább az értéke. Alfred Molina és ahogy játssza Samet, amilyen sorokat és tetteket kap, az eladta végig. A tévés trükk nagyon kész és a visszatérő poén is ül rajta, pl. amikor a végén az egyik 'szolga' már futólépésben menekül a tévék elől, míg a főnöke nem is sejti, mi vár rá. De Denis O'Hare karakterét is nagyon bírtam, ő a halálos beteg orvos a történetben. Szintén jó dumával és specifikus képességgel, amire nagyon szüksége lesz a csapatnak.

Nyomoznak, nagy rejtély van és még a szörnyeket is jól adagolják. Nem komoly horror, de az a kellemesen borzongató fajta.

A látvány is rendben van. Hangulatos a nyugdíjas város, kitaláltak a szörnyek. Mondjuk, nekem nem a baglyok jutottak róla eszembe, de legyen. Még akció is jutott bele, mert elér oda a sorozat, hogy élet-halál harc és leszámolás következzen.

Sokan szeretjük, jókat olvasni róla. Kénytelen leszek kiírni, de ez is jobban sikerült, mint a Stranger Things zárása.