A Winbury család látszólag tökéletes. Sikeres, író feleség és egy gazdag férj mellette - mindketten szépek és irigyeltek. Három fiúk van, akik ha nem is érik el a szüleik szintjét, a jól házasodni akaró lányok célpontjai. Aztán persze a sorozat során kiderül, mennyire csalóka ez a látszat.
Mert ez a sorozat lényege: minden, ami látszatra tökéletes, rohadt belül. Minden résszel egyre többet látunk abból, mennyire nem igaz semmi. Még a friss szerelmesek kapcsolatában is ott a kétség és történnek megbocsáthatatlan bűnök. Mindenkinek megvannak a maga sötét titkai és a végére akár szavazni is lehetne, kinek volt a legnagyobb bűne vagy a legkínosabb titka.
A keretet meg az esküvő adná - a középső fiú készül nősülni, de a legjobb barátnőjét meggyilkolva találják a frigy előtt. Így a boldogító igenek kimondása helyett kihallgatásra kell menni és egyre több dominó dől le a kapcsolatokban. A normalitás látszatát ugyan próbálják őrizni, de ahhoz túl sok és sötét titkaik vannak. Nem is igazán a nyomozók, a felpörgött események leplezik majd le, micsoda mocsok volt itt a háttérben.
Nem akarom a csavarokat lelőni, legyen elég annyi, hogy az eredeti regényt jegyző Hilderbrand nagyon szívesen merített szappanoperákból. Van itt nem egy megcsalás, változatos szereplőkkel. A legmocskosabb szerintem az, amikor az egyik szereplő az apja fiatalkori szeretőjével gyűri a lepedőt, részben anyagi megfontolásból. De van bőven más is, és szintekben is van eltérés. Van tudott és elnézett viszony, van csak vágy - ami csókig jut, de már az is megbocsáthatatlan az érintett kapcsolatban. Szóval, széles a paletta. Aztán jut eltitkolt terhesség, és szexmunka is, de tényleg lehet még sorolni. Van itt minden.
Kriminek nem is igazán erős, családi szappanopera-drámának jobban működik. Ugyan az a kiindulópont, hogy ki és miért ölte meg Merritt-et, nagyon hamar a személyek közötti feszültségek veszik át a szerepet. Igen, mindig a mostani eset a kiinduló, de az kirobbantja a régi sérelmeket.
Guilty pleasure nyári sorozat a cselekményen túl két másik okból is: az egyik a gazdagok és szépek nagyon extrém, luxusvilága. Ok, a Winbury vagyon és család már réginek számít, így azért stílussal teszik a rongyrázást is, de csodás helyek és ruhák tömkelegét kapjuk. Eleve a gazdagok nyaralójánál történt minden és visszatérő téma is, hogy nekik mennyi mindenük van.
A másik, a színészek. Egy mozifilmben is éppen elég lenne egy ilyen szereposztás. Nicole Kidman sok hasonló sorozatot csinált az utóbbi időszakban és jól is állt neki a szerep. Megvan benne az a hideg szépség, ami Greer álcája szinte végig. Liev Schreibernek is megvoltak a maga pillanatai - az ő karaktere látszólag könnyed, sármos, DILF - ez a sorozat tanított egy új betűszót. A milf megvolt, most bevezették a pasi verziót.
Talán csak egyvalaki van, akit azért emelnék ki, mert irritált. A menyasszonyt játszó Eve Hewson. A karakter is, a színésznő is idegesített. Némi álszentség, némi körülrajongás, amit nem éreztem jogosnak. Értem, ő a hétköznapi lány, aki bekerül ebbe a szédítő, extrém világba, vele kellene azonosulni. De annyira gyötri magát, kínlódik, hogy azt rossz volt nézni.
Szóval, nyári szappannak némi krimivel ideális. A regényt ugyan nem ismerem, de egy könnyed nyári sorozatnak nekem önmagában is bevált.