Erre nem is egyet kellett aludnom. Vártam ezt a filmet. Nagyon sok színészt szeretek benne. A történet is érdekelt. Igazából azt sem mondhatom, hogy nem tetszett. Mégis, csalódásnak éltem meg. De miért?
Ami nyilvánvaló, hogy a színészeire nem tudok panaszkodni. Pazar módon sztárokkal van tele. Aki nem is Oscar-díjas nagy név, minimum olyan sorozat van mögötte, amivel díjakat nyertek vagy iszonyatosan sokan nézték. A smink, a külcsín is mindenkin segített. Nem üresfejű eye candykkel van tele, de úgy filmezték, sminkelték és öltöztették őket, hogy akár azok is lehettek volna. Azt külön kiemelném, Cate Blanchett micsoda megjelenést kapott új hajszínnel. Nem is rémlik, hogy más filmjében ennyire szexire tudták volna szabni. Burke magához képest slank, Page mindig is ebben a szépfiú közeli színezetben mozgott. Talán csak Fassbender, akiből nem akartak 'hú de jó pasit' varázsolni, de stílusos szemüveg meg hasonlók neki is jutottak. George meg amúgy is az ész a történetben, nem az üres és szép mosoly. De, amit ki akartam hozni ebből, hogy ezek a színészek nem csak jól tudnak kinézni. Itt van sztárfaktor és tehetség bőven.
A karakterek is ki lettek találva. Leginkább George és Kathryn, akiket az egymás iránti hűségük jellemez leginkább. Kémek, profik a szakmában és könnyeden váltogatják a színeiket. De az, ahogy egymásért mindig kiállnak és bevállalnak golyókat, messze kiemeli őket a többiek közül. A filmben meg is fogalmazzák, hogy mivel a szakmájuk a megtévesztés és a hazugság, mivel egymás közt bármit el lehet fedni a 'fekete táskával' - csalhatnak, amikor és ahogy csak akarnak. Élnek is ezzel. De George és Kathryn egymás ellen nem.
Abba is bele lehetne menni, hogy a film 'gonoszai' mennyire azok. De ez messze vezetne, mert kvázi azt kellene vizsgálni, hogy mennyi ártatlan áldozatot lehet feláldozni egy nagyobb jóért. Pláne, hogy ebben a játszmában nem lehet biztosan tudni, hogy elérik-e a célt. Még aktualizálni is sikerült a problémát, ami a háttérben zajlik. Ami miatt az egész játszmára sor kerül: az ukrán helyzet.
A lényeg, mindenkinek megvan a maga stiklije és mocskos ügye. Viszonyok, hazugságok. De a főszereplő páros egymás iránt nem ilyen és ettől ők mások.
A film története meg az, hogy George, aki NCSC legjobb vallatója, megbízást kap, hogy keressen meg a szervezetben egy téglát. Az egyik gyanúsított a felesége. A történet során egy átverés sor nyomába kerülünk, ahol csak lehet nézni, ki és miben hazudik. Mi a mögöttes cél.
Még abban is van ötlet, ahogy egy-egy baráti vacsora a keret, ahol George és Kathryn lecsapnak. Gyors, dinamikus a film annak ellenére, hogy nem a kémkedés akciós felére, hanem ezekre a csendes machinációkra és az emberekkel való játszmára építenek.
Mi akkor a de? Talán az, hogy nem derülnek ki a hogyanok. George szépen rájön mindenre, Kathrynnel mindent meg is oldanak. Azt elmondják, ki és miért csinált dolgokat. Megvan az angolszász krimik nagy leleplező jelenete. Csak az nem lett tiszta, nekik mi adta a nyomot. Poirot el szokta mondani, mi vezetett nyomra. Itt ezt nem kaptam meg és hiányérzetem is volt miatta.
Aztán, nincs meg a nagy pofára ejtés. Vagyis, amikor minden kiderül, az simán elsimul és kész. Nem lehet igazán meglepődni, megdöbenni meg pláne nem. Azt is írhatnám, nem szólt elég nagyot. Nyilván nem azt vártam, mint az első Fűrész végén, amikor visszapörög minden és csak lesünk, mit nem láttunk addig. De azért ennél magasabb az ingerküszöböm.
Vagyis, stílusos és megvan a maga hangulata, tele jó színészekkel, de valami kimaradt. Valami fűszer a történetben, ami miatt lehet emlegetni később is. De az nincs benne. Azzal együtt sem, hogy Brosnan megint kémszerepben tűnik fel, ha nem is James a keresztneve itt.