Gyerekes, varázslatos, kalandos, családi összetartós.
Michael és Jane Banks felnőttek, és küszködnek. Michael a múlt évben elvesztette a feleségét, most a nővére segítségével próbálja nevelni három gyermekét, miközben az apja bankjában vállalt állást. Ám az adósságai így is túl nagyok, ha nem kerítik elő az apja banki részvényeit, elvesztik a házukat. A gyerekek a maguk módján igyekeznek segíteni, és érkezik Mary Poppins is, aki mindkét generáció megmentését tűzte ki célul. Miközben a gyerekeknek megmutatja a gyerekkor varázslatait, a felnőtteket is sikerül arra emlékeztetnie, hogy a varázslat létezhet, ha képesek elképzelni. Gonosz bankár, feje tetejére állt ház, az idő visszaforgatása: nincs akadály, ha Mary Poppins az oldaladon áll!
Nem kis merészség kellett ahhoz, hogy ezt meg merjék csinálni. Nem reboot készült a klasszikus Disney filmhez, hanem folytatás. Mennyi is, jó 50 évvel később? Generációk nőttek fel azon a filmen, és rengetegen látták színházban is. Arra azért van egy tippem, hogy az eredeti regényeket messze kevesebben olvasták. (Még talán kevesebben, mint ahányan a Mr. Banks megmentését megnézték, amely a Mary Poppins film elkészültéről szól.)
Azért volt pár ötletük, hogyan lehet sikerre vinni a Mary Poppins visszatért. Egyrészt, az alapanyag adott volt, Travers írt nem egy Mary Poppins regényt. Aztán, ott a klasszikus film is, amire vissza lehet utalgatni. Ha csak a cselekményt nézem, ki is hoztak mindebből egy mesés, gyerekes, kalandos családi filmet. Amiben megint kalandba keverednek mesefigurákkal, táncolnak a lámpagyújtókkal, és benne a Disney családi üzenet.
De, ami jobban tetszett, hogy vannak benne olyan tanulságok, amelyek talán közhelyesnek is tűnnek, de itt olyan gyerekeknek is fogyasztható, kedves és szórakoztató módon tálalják, hogy azt jó volt látni. Mint a közbe nem árt a nézőpontváltás, vagy a pozitív életszemlélet. Nem rágják a szánkba, mesébe ágyazzák, ez nekem tetszett.
Plusz, a Mr. Banks megmentése óta tudom, hogy Mary nem a gyerekeket jön megmenteni. Most sem. Talán ezt a szálat kicsit erőltetettnek éreztem, de benne van, és szépen beágyazza ezt a filmet is a Mary Poppins univerzumba.
Csatasorba állították Rob Marshall rendezőt, aki már Oscart vitt haza musicalért (Chicago). (De továbbra is állítom, hogy Luhrmann egy évvel korábban jobban megérdemelte volna a Moulin Rouge-ért.) Korrekten össze is hozott egy Disney családi filmet, jó táncos betétekkel.
A zene. Elvileg ennek is mennie kellene, és működnie, de bevallom, nekem csalódás volt. Az eredeti dalai a fülembe csengenek, most kicsit se volt dallamtapadás. Moziba szinkronnal láttam, nagyon el is keseredtem, mennyire nem tetszik a zenéje. Kinek az ötlete volt a dalokat is szinkronizálni? Borzalmasnak találtam. Most éppen angolul hallgatom a Youtube segítségével, és elmondhatom, messze jobb angolul. Így se mászik a fülembe, de így legalább kellemesnek találom.
A színészeken se spóroltak. Emily Blunt bűbájos, láthatóan élvezi, és kellemes az énekhangja is. Leigazolták mellé Lin-Manuel Mirandát, aki az utóbbi évek legnagyobb musical sikerét játszotta, a Hamiltont. De van Meryl Streep, Colin Firth, Dick van Dyke is többek között.
Az a régi varázs nekem hiányzik, ez nem lesz klasszikus, de a Diótörőt pl. messze veri.
Mary Poppins visszatér - 5/3,9 Emily Blunt tüneményes, van tartalma is, de hiányérzetem is van. A jó zene, a varázs?
