Üzletelős, gyászolós, családi, csempészes.
A Veres család látszólag jólétben, boldogan éli a mindennapokat. A szülők szeretik egymást, a 3 gyereküknek mindent megadnak. Ám a felszín alatt egy titok lapul: miből telik minderre? Ádám csempészetben utazik, és a felesége, aki egy bűnöző lányaként nőtt fel, szemet huny felette. De már elege van, ultimátumot ad a férjének. Ádám kész is mindent maga mögött hagyni, új életet kezdeni a családdal valahol messze. Mielőtt elmennének, a férfit agyonlövik, és Nórára szakad minden. Egyrészt, a bátyja börtönbe került, Nórának kell átvennie az üzletet. A rendőrség a nyakára jár. A környék legveszélyesebb gengsztere, Schneider szintén követelésekkel áll elő az ellopott szállítmányáért cserébe. Miközben az asszony igyekszik mindenkit életben tartani, rá kell jönnie, mennyi titka van a körötte élőknek, és senkiben sem bízhat meg.
Divat, nálunk meg főleg, más országok sikeres sorozatainak koncepcióját megvenni, és azt némi magyaros tartalommal feltöltve újraforgatni. A Terápia, A mi kis falunk, A tanár, és most az Alvilág is ilyen. A poén, elsőre nem esett le. Az első rész felénél jártam, amikor egyre több mindenre azt mondtam, ezt már láttam egy másik sorozatban. Igazam lett, Red widow címmel ezt már végignéztem egyszer – ami szintén ilyen átvett koncepcióból készült, az eredeti holland sorozat volt.
Vártam, mi lesz a magyar tartalom. Nem találtam ilyet, ami már generálta a csalódottságom. Annyival kibökik a szemünk, hogy itt a Dunán csempésznek, minden más megegyezik. A családi kapcsolatok és viszonyok, a környezet. Sokkal többet vártam ennél! Olyan jó ügyeskedős, maffiás sorozatokat lehet csinálni, nálunk is! Az Aranyélet első két évadának működött ez a vonala, az Alvilágé sajnos nem.
A cselekmény is annyira összepasszol, hogy már az elején tudtam, ki a felelős Ádám haláláért, mennyire szemét alakok vannak Nóra és a családja körül – sőt, az amerikai változat, amit láttam, abban sokkal több mocskos húzása volt azoknak, akiknek a nevét nem írom le.
Ami a magyarban plusz, több hangsúlyt éreztem azon, mennyire szenved a Veres család a férj/apa halálát követően. Sokkal emberibb, sebezhetőbb Nóra és a gyerekek is. Ezért volt érdekes, ahogy mégis, mindegyikük megtalálja a módszert és az erőt, hogy továbblépjen és harcoljon. Natasa és a festés, ahogy Nóra a gyerekeire koncentrál, és mindenre kész értük. Máté, aki füvezik és barátnőjébe kapaszkodik. Bence, aki összeomlik. Tetszett, hogy a reakciók ennyire sokfélék. Tetszett, ahogy végigvezetik, ki hogyan kezd el jobban lenni, és ahogy egymásba tudnak kapaszkodni, még akkor is, amikor éppen vitatkoznak.
A rendezés is más, visszaköszön ez az erősebb dráma vonal. Nagyon sok a szürke, tökéletesen ábrázolva van a szenvedés. Talán ez az, ami a művészi jelzőnek megfelel, de az amerikai cserébe dinamikusabb és szórakoztatóbb volt.
A szereposztás tele van hazai sztárokkal, mindenki fog ismerőst találni. Balsai Móni a főszereplő, a férjét Schmied Zoltán játszotta, a bátyját Hevér Gábor. De fel lehet fedezni Szirtes Ágit, Szabó Győzőt többek között.
Egyszer elment, ha nem láttam volna másként korábban, jobban is tetszett volna.
Alvilág - 5/3 az amerikai változathoz képest nem hozott újdonságot, korrekt, de így untam is kicsit.