Nagy rajongója vagyok a túlélő-játékoknak. Az pontosabb lenne, hogy filmen vagy sorozatban szeretem őket nézni. Ha nekem kellene egyben is részt vennem, szerintem elég hamar kiesnék. A lényeg, hogy ami ilyesmire akadok, én megnézem.

A hosszú menetelés, az eredeti nem mai csirke. Stephen King egyik korai regénye, amit eredetileg nem is a saját nevén adott ki. Mondanom se kell, olvastam. Már nem is egyszer. Engem nagyon meg tudott fogni, hogy mennyire kevés kell ahhoz. hogy elszabaduljon a horror. Mert milyen játék a Menetelés? Nagyon egyszerűek a szabályok.

A résztvevő 17-18 éves fiúknak folyamatosan menni kell és meg van adva, hány mérföld/óra alá nem eshet a sebességük. Ha lassabbak, háromszor figyelmeztetik őket. Ha 2 órát tudnak menni figyelmeztetés nélkül, egyet levonnak az eddigiekből. Akinek viszont negyedszer kellene szólni, azt lelövik. Aki nem akar tovább menni: lelövik. Nincs visszalépés. Menni kell, éjjel-nappal, míg csak egy marad. Nem kell semmi extra, nem kellenek az Éhezők halálos csapdái vagy a Battle Royale pszichikai terrorja egymástól, ennyivel is lehet valami brutálist teremteni.

A film is átvette az alapot és nagyon szépen el is mondják a szabályokat. Jól megcsinálták, hogy akkor se tűnjön feleslegesnek a magyarázat, ha a menetelésre bekerült fiúk mindent is tudnak. Az is szépen belesimult, ahogy értelmeznek és tippeket adnak egymásnak.

A film még egy olyan horrort tudott, ami élőszereplősen nagyon jól kijött a filmből. Ezek a srácok egyszerre lesznek testvérek az életveszélyben, miközben egymás ellenfelei is. Segítenek egymásnak, bátorítják egymást, miközben ezzel a saját esélyeiket csökkentik, hiszen csak egy maradhat. Ez ám a terror: amikor valakit megszeretsz, akár az életedet is megmentette és nem segíthetsz rajta. Ha megteszed, neked annyi. Egyszerűségében a horror.

A film 2-3 fiút emel ki, akik a keménymag lesznek. Köréjük épül minden, miközben a többiek is kicsit képbe kerülhetnek, ha mással nem, akkor a halálukkal. A film nagyon sokféle verziót tud hozni akkor is, ha annyira egyszerűek a szabályok, ahogy fentebb írtam. Lesz itt olyan, hogy az eleső fiún áthajt a katonai jármű és a lába csonkjain próbálja vonszolni magát. Van, aki hasmenést kap éppen most. De tudtam sajnálni azt a fiút is, aki pont most szed össze egy megfázást. Különben ő nyerhetett volna, de napokig kb. rohannia kell, miközben köhög és alig kap levegőt.

A társadalomról, miért van ez és a környezet minimálisan tud megjelenni. A srácok történeteiből kicsiben megismerünk egy diktatúrát, de egyszerűen nem olyan a cselekmény, hogy ezt ki lehessen bontani. Hozzáteszem, még ezzel is többet bele tudtak tenni, mint amennyit a regény vállalt. King nem fejtegette, mi van a világban, a film egy minimális kísérletet tesz rá.

Talán nem véletlen, hogy Lawrence rendezte meg. Emlegettem az Éhezők viadalát, azt is ő filmesítette. Úgy tűnik, bejönnek neki az ilyen ifjúsági halálos játékok. Itt azonban nincs sztárfaktor. Az egyetlen ismertebb arc Charlie Plummeré, de ő nem a kiemelt szerepet kapta, az egyik közepesen megjelenő mellékszereplő gyalogoló lett. Azt meg különben el sem akarom képzelni, hogy lehetett ezt leforgatni. A srácok vajon tényleg 'futották' a kilométereket?

Ha már felhoztam, volt is egy problémám. Cooper Hoffman, mint Garraty. Annyira nem azt a karaktert hozta, amit a regény alapján elképzeltem. Ennek része az is, hogy mackós a megjelenése, a filmben is. Egyszerűen nem hiszem el róla, hogy képes lenne ennyit menetelni egyhuzamban.

Látvány - itt is áll, hogy egyszerűségében nem kell több. A szándékot láttam, hogy ne legyen annyira önismétlő, azért is annyiféle helyzetben esnek ki a srácok. De lényegében kihalt táj mellett gyalogolnak, miközben egyikük-másikuk lelövik.

A végére hagytam, amivel kezdtem. A regény végét képtelen vagyok értelmezni. Mi történik ott az utolsónak megmaradt fiúval? Nem tudom eldönteni, hogy a halálba gyalogolja magát, megőrült, vagy mi van vele. Azért is vártam a filmet, mert érdekelt, mit választanak a készítők a végére. Megjegyzem, sikerült kiakasztaniuk, annyira megváltoztatták a végét. Nem hittem a szememnek, és ki is akadtam.

Kár a végéért, különben egyszer teljesen jól nézhető volt. Anyagilag is sikeres, ha nem is kasszarobbantó. A kritikái is jók. Szerintem a jó King-adaptációk közé kerül, ha tényleg nem bírom a végét.