Minden napra egy film

A csendmadár

2019. november 27. - BBerni86

Eltérő kultúrás, szerelmi háromszöges, nyomozós, barátnős.

Lucy Fly Japánban élő nyugati, fiatal nő. Fordítóként dolgozik, egy zenekarban játszik klasszikus zenét szabad idejében. Vannak felületes barátságok az életében, de a mély érzelmi kötődésekkel eddig nem volt szerencséje. 11_27a_csendmadar.jpgÁm találkozik a fotós Teijivel, aki mellett úgy érzi magát, végre valaki igazán látja őt. Miközben egyre jobban a férfiba szeret, egyre több időt tölt vele a nem rég az országba érkezett Lily. Szép és gazdag nő, de se a kultúrát, se a nyelvet nem ismeri, és Lucy segít neki. De ahogy együtt látja Teijivel, féltékenykedni kezd. Amikor Lily eltűnik, majd egy azonosítatlan holttestet találnak, a rendőrség Lucyt is kihallgatja. Lucy bevallja a gyilkosságot, de a rendőrök nem hisznek neki. Mi az igazság?

Nem is tudom, melyik a rosszabb. Ha egy olyan regényt nézel meg filmen, amit nagyon szerettél, vagy ami nagyon nem volt a fogadra való. Az egyiktől sokat vársz, a másiktól eleve semmit, és bennem van egy érzés, hogy a regény se volt jó, akkor a film se lehet jobb. A csendmadarat jó pár évvel korábban olvastam, és nem volt jó élmény. A filmnek azért adtam egy esélyt – nem mondhatnám, hogy tetszett, de lehetett volna rosszabb is.

A rendezőnek (Westmoreland) van már adaptációs tapasztalata, a Megmaradt Alice-nak egyik készítője volt, ami az Oscaron is jelen volt, díjat is vittek haza. Mennyire lett jó adaptáció ez a film? Eleve, ezt a történetet nem szerettem, de viszonylag szórakoztató filmet sikerült belőle készíteni. Zsánerében korrekt.

Ez egy pszichothriller, ahol nem csak az a kérdés, mi történt ebben a szerelmi háromszögben. Egyáltalán, volt valami, vagy Lucy képzelete szabadult el, és csak beképzelt dolgokat? A film azt az érzést adja vissza remekül, amikor minden szürreálisnak tűnik. Amikor a hősnő már maga sem tudja, mi volt a valóság, minden zavaros körötte és benne. Az érzelmi kuszaság, a szerelem, féltékenység és valami baljós vegyülete a film.

A krimi vonal a gyenge. A pszicho a hangsúlyos a zsánerben. Mi jár Lucy fejében? Milyen érzések és mire késztetik? Nem a cselekmény, a karakter a hangsúlyos. Ennek megfelelően a nyomozás szinte semmi. Egy kihallgatást látunk, ez adja a film keretét, majd az elmondottak átgondolása közben Lucy megérez valamit, amit utána le is ellenőriz. Ennyiben összefoglalható a film cselekményváza. Érzelmileg rengeteg anyag van benne, cselekményben sokkal kevesebb. (Gyanítom, ezért nem is tetszett, amikor olvastam. Közben jobban ráállt az agyam a lelki történetekre és thrillerekre, de nem lett kedvem újraolvasni.)

Képileg erős a film, nagyon erős az atmoszférateremtés. Van benne a japán környezetből, ahogy nagyon más az ottani beállítódás, mint az európai. De végig van benne valami sötét és nyomorult, ahogy érezni, hogy a felszín alatt valami beteg folyik. A végére megtudjuk, mi rohad a felszín alatt, és utána elkezdődhet a gyógyulás.

A film sztárja egyértelműen Alicia Vikander, aki remekül hozza az összeomló, a saját képzeletével és a valósággal is birkózó nőt. Riley Keough karaktere hozzá képest semmilyen: a vidám, gazdag lány. Természetesen nem bírták megállni, megénekeltették Elvis unokáját.

Nem lesz a kedvenc Netflix filmem, de egyszer meg lehetett nézni. Pszichés téren van benne ötlet, krimiben lényegesen gyengébb.

 

A csendmadár - 5/3,5 hangulatos, Vikander jól is játszik. Maga a történet, ami nem tetszett. Nyomasztó.

https://www.youtube.com/watch?v=mMcjf_1jhMc

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr8315326408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.