Családot összetartó, megélhetésért küzdő, eltűnt személyes.
Debra még maga is gyerek volt, amikor 16 évesen megszülte a lányát, akinek az apja már az előtt elhagyta őket, hogy egyáltalán kézbe vette volna a kicsit. Az anyjával és nővérével szemközt lakik most is, nincs szerencséje a 
szerelemben, de a lánya mellett kitart. Együtt nevelik Bridget kisfiát is – hiszen a lány, anyjához hasonlóan kamaszként lett anya, és az ő gyermekének az apja sem vállalt több felelősséget. Bridget azért igyekszik kibékülni Tylerrel, egyik nap meg is kéri az anyját, vigyázzon addig a kisfiúra, amíg Bridget beszél a fiúval. Ám Bridget nem érkezik másnap sem haza. A rendőrség eltűnt személyként kezeli, keresőcsapatot szerveznek, de nem akadnak a nyomára. A családja segítségével Debra neveli fel az unokáját, és miközben szakmát tanul, egyik rossz kapcsolatból tart a másik felé. A nővére próbál segíteni, és ismerteti össze saját férje egyik kollégájával, Chris-szel. Ám, ahogy Debra életében lenni szokott, a boldogság nem lesz tartós.
Mit mond nekünk a cím? Milyen egy amerikai nő? Nekem nem ez ugrana be, inkább valami csajos komédia. Ugyan a Szex és New Yorkból csak az első filmet láttam összesen, de ha azt hallom, hogy Amerikai nő, nekem Carrie és barátnői villannak fel a szemem előtt.
Ez viszont egy teljesen más történet és karakter. Komédia nincs benne szemernyi sem, ez egy több szintes dráma. Egy asszonyé, aki 33 évesen már nagymama. Aki próbál boldogulni, tulajdonképpen helyt is áll, amennyire a lehetőségei engedik. De ez lenne az amerikai nő? Hátrányos helyzetű, mindenféle gonddal és nyomorral? Valamiért nem hiszem, hogy annyira általánosítható lenne ez az amerikai címke a szinte mélyszegénységgel.
Pedig a történet maga nem rossz, csak a címválasztás irritál. Debra drámája komoly, és az élet rendszeresen kibabrál vele. Mintha azzal, hogy mutatós nő, már meg is lett volna az ítélet, ami elől nem menekülhet. A férfiak akarják, aztán kihasználják. Még az egyetlen rendes barátjáról is ki fog derülni, hogy neki is megvannak az olyan hibái, amelyeket a nő nem tud és nem is akar megbocsátani neki. Vagy attól lenne ő az amerikai nő, hogy feminista vonalon haladva végső soron magának kell mindenért megküzdenie és felelősséget vállalni, akinek rá kell jönnie, hogy saját erőből többre jut, mintha férfiaktól várna bármit is?
Annak ellenére, mennyire komoly trauma az életében Bridget eltűnése, a filmben ez a vonal nem visz a krimi felé. Sokkal inkább azt látjuk, hogy az unokája kedvéért hogyan áll talpra és épít maguknak biztosabb életet. Tanul, jól neveli a srácot, és soha nem feledi a lányát sem, akinek a megtalálásáért már többet nem tud tenni, de az emlékét életben tartja.
A család sorsa lekötött, elnéztem a filmet is, de végig volt egy olyan érzésem, hogy valami hiányzik. Mintha minden érzelem hatásfoka le lenne csavarva. Bridget elvesztésének fájdalma, majd amikor kiderül, mi történt vele – akkor sem éreztem úgy, hogy ebbe bele kellene szakadnia a szívnek. Ahogy a szerelmi rész nem olvasztott meg, a dráma sem ütött szíven. Még szinte az érzelmileg legerősebb rész az volt, hogy a testvérek mennyire össze tudta tartani. Talán piszkálták egymást és megvoltak a maguk bajai, de senki nem állt úgy Debra mellé, mint a nővére. Az példaértékű volt, ahogy átsegítették egymást a mindennapokon, és ott voltak egymásnak jóban-rosszban.
A szereposztás nem sztárokkal teli, de elég ismertek a fontos szereplők belőle. Sienna Miller lett Debra, a nővére Christina Hendricks (a Mad Man bögyös titkárnője talán a legismertebb szerepe). Aaron Paul érkezett a megbízható barát szerepére, Bridget pedig az énekesnőként is ismert Sky Ferreira lett. Miller még kicsit talán túl is játssza, de a családi kémiát jól összehozták.
Van olyan, hogy limonádé dráma? Ez körülbelül az. Egyszer érdekes, de annyi elég is belőle.
Amerikai nő - 5/3,5 karakterdrámának elment, érdekelt a főszereplő sorsa, de a thriller vonala nem ütött.
